Elment Bálint György

Simó György szavaival búcsúzunk:

„Amíg lehet, ma és holnap, olvassatok el minél több mindent róla, mert gazdag, mesés és tanulságos minden, ami megesett vele. És azért is, hogy legyen mit mesélni az otthoni iskolákban egymásnak: hamarosan vele együtt eltűnik majd az is, ami lényegeset elfelejtettünk bemagolni önmagukról.

Neki viszont tényleg könnyű lesz a föld. Jóban voltak.”

Életéről szép összefoglaló olvasható az Indexen.

Új adással jelentkezik a Smonca

A szakács, a színész, a katona és a felesége – Borgula András

Borgula András a Gólem Színház alapítója, vezetője. Gyerekkorától kezdve színész akart lenni. Ám amikor nem vették fel a Színművészetire, szedte a sátorfáját és Izraelbe költözött. 8 évvel később a katonai szolgálatot teljesítve főhadnagyként, a tel-avivi egyetem rendező diplomájával tért haza. A Gólem Színházat 2005-ben alapította, most pedig egy újabb nagy lépés megtételére készül.
Az adás háziasszonya most is mint mindig: Dohi Gabriella

Retikül Online – Gina B. Nahai: A csend fátyla

Retikül Online

Gina B. Nahai: A csend fátyla

Előadják: Takáts Andrea és Kardos Dániel

Különös, ​ismeretlen, egzotikus világot tár fel ez a regény. Seherezádé történetének méltó párja, mítoszteremtő mese, amelyben a mesei-szürreális események a valóságból sorjáznak elő. Ahogyan a Száz év magányban G. G. Marquez valósággá tette a csodát, úgy lépnek át Nahai hősei is a földöntúliba, miközben évszázados tradíciók láncolják őket a földhöz. Ezek a tradíciók ismeretlenek nálunk, a perzsa-iráni-zsidó hagyományokról ha tudunk is valamicskét, csak a férfiak oldaláról. Az Amerikában élő, iráni-zsidó származású írónő felkavaró hősei nők, akiknek életére egy réges-régi családi tragédia árnyéka vetül.

 

Örkény parafrázisok IV.

ÖRKÉNY-PARAFRÁZISOK
A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. 
Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2x1perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletett parafrázisát. Minden héten egyet.

 

Örkény István: Budapest

 

A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd. 

Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz. 

Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az összes bőrdíszmű-árut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy

esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet. 

Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az

ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviáta került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn is átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava. 

De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula: „Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.”

Dragomán György: Rutinfeladat

A szerző nem egy kiválasztott Örkény-egypercesre írta szövegét, hanem az Örkény-egypercesek egészére, azon belül is különös tekintettel Örkény István: Budapest című írására. 

Az egyiken sötétkék öltöny volt, a másikon fekete. Ez volt az egyetlen különbség, ettől eltekintve akár ikertestvérek is lehettek volna.

– Ne tessék haragudni – mondta a sötétkék öltönyös, de lehet, hogy a fekete öltönyös volt, már nem emlékszem – velünk tetszik jönni egy percre, nagyon szépen kérem.

– Hogyne – mondtam –, hogyne.

Időm volt még bőven, a kapu fölé az volt kiírva, hogy majd csak negyven perc múlva kezdődik a beszállás, úgyhogy szépen becsuktam a könyvet, amit olvastam, pont ott tartottam, hogy „Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.”

Kicsit tétován állhattam, mert a fekete öltönyös rám szólt.

– A csomagját is hozza, legyen olyan drága.

– Nincs csomagom – mondtam.

– Egyáltalán nincs kézipoggyásza? – kérdezte a sötétkék öltönyös.

– Nincs – mondtam.

– Mért nincs? – kérdezte a fekete öltönyös.

– Nem szeretem a kötöttségeket – mondtam.

– Hallod? – kérdezte a sötétkék öltönyös a fekete öltönyöst. – Nem szereti a kötöttségeket.

– Hallom – mondta a fekete öltönyös. Egymásra néztek, összemosolyogtak.

– Na menjünk – mondta a sötétkék öltönyös. Mentem, de előtte azért gondoltam, megkérdezem:

– Már ne haragudjanak, de kik maguk?

– Dehogy haragszunk – mondta a sötétkék öltönyös.

– Már hogy is haragudnánk – mondta a fekete öltönyös, aztán közelhajolt, úgy, mint aki szájon akar csókolni, de nem, csak átölelt, a fülembe súgta – Biztonsági szolgálat, csókolom.

– Tiszteletem – mondta a sötétkék öltönyös.

– Elnézést a zavarásért – mondta a fekete öltönyös –, ez egy egyszerű rutinfeladat.

– Nem szeretnénk sokáig rabolni a drága idejét – mondta a sötétkék öltönyös -, arról lenne szó, hogy figyeltük az előbb, ahogy átjött a fémdetektor kapun, nagyon rutinosan csinálta, előre levette a nadrágszíját meg a cipőjét, nagyon elegánsan csinálta.

– Igazán köszönöm – mondtam, – nem szeretem, ha visszaküldenek, és azt se szeretem, hogyha lecsúszik a gatyám.

– Helyes, helyes – mondta a fekete öltönyös, mosolygott.

– Rögtön éreztük, hogy maga lesz a mi emberünk – mondta a sötétkék öltönyös, ő is mosolygott.

– Feltennénk pár kérdést – mondta a fekete öltönyös.

– Kérem – mondtam.

– Sose szokott kézipoggyásza lenni?

– Sose – mondtam.

– Egyáltalán sose?

– Egyáltalán sose.

– És mért?

– Mondtam, nem szeretem a kötöttségeket.

– Érdekes – mondta a sötétkék öltönyös.

– Nagyon érdekes – mondta a fekete öltönyös.

– Akkor ezek szerint nincs is magánál pokolgép? – kérdezte a sötétkék öltönyös.

– Pokolgép? – kérdeztem vissza.

– Pokolgép – mondta reménykedve a fekete öltönyös.

– Nincsen – mondtam.

– Butángáz?

– Nincsen.

– Pisztoly?

– Az se.

– Kés?

– Az se.

– Dobozvágó?

– Az se.

– Borotva?

– Az se.

– Kisolló?

– Az se.

– Öngyújtó?

– Az se

– Borotvaszesz?

– Az se.

– Ásványvíz?

– Az se.

– Bébiétel?

– Az se.

– Házi barkácsolású elektronika?

– Az se.

– Butángáz?

– Azt már egyszer kérdezték.

– Ja tényleg – mondta a fekete öltönyös.

– És nincs magánál? – kérdezte azért a sötétkék öltönyös.

– Nincsen – mondtam. Kezdtem egy kicsit szégyellni magam.

– Oxigénpalack?

– Nincsen.

– Na jó – sóhajtott a fekete öltönyös.

– Mi van magánál? – kérdezte a sötétkék öltönyös.

– Ez a könyv, meg a ruha, ami rajtam van. Ennyi. Zakó, pulóver, ing, alsógatya, zokni, farmer, nadrágszíj. Szemüveg. Pénztárca. Útlevél.

– Ennyi?

– Ennyi.

– Mobiltelefonja sincs?

– Nincs.

– Szóval akkor a ruháján kívül nincsen magánál semmi?

– Mondom, csak ez a könyv.

– Valóban, a könyv – mondta a fekete öltönyös.

– Adja ide – mondta a sötétkék öltönyös.

– Tessék – mondtam. A fekete öltönyös elvette, megnézte, belelapozott, megforgatta. 

– Jó vastag – mondta. – Legalább jó vastag.

– Igen – mondtam –, vastag.

– Hadd nézzem! – a sötétkék öltönyös kivette a könyvet a fekete öltönyös kezéből, megpörgette a lapokat, mintha arra volna kíváncsi, hogy nincs-e valami közéjük dugva. – Tudjuk ám, mi ez – mondta, a hangja inkább kedves volt, mint fenyegető.

– Hölderlin, meg unbekant, ismerjük mi ezeket a dumákat.

A fekete öltönyös közben benyúlt a zakóm alá, megtapogatta a pulóverem. – Jó erős anyag – mondta.

– Gyapjú – mondtam.

– Az jó – mondta a sötétkék öltönyös. – A gyapjú, az jó. – rám mosolygott. – Konzultálnék kicsit a kollegámmal – mondta.

– Kérem – bólintottam.

Összehajoltak, egy kicsit sugdolóztak, én közben a cipőjüket néztem. Mégse voltak teljesen egyformák, a fekete öltönyös egy kicsit alacsonyabb volt, mert csimpaszkodnia kellet, hogy elérje a szájával a sötétkék öltönyös fülét. Úgy egy percig sugdolózhattak, aztán abbahagyták, rám néztek.

– Megvan a megoldás – mondta a sötétkék öltönyös.

– A könyvvel fogja elkövetni – mondta a fekete öltönyös.

– Mit? – kérdeztem.

– A cselekményt.

– Tessék?

– Ne izéljen már. Mintha nem tudná, miről van szó – mondta fekete öltönyös.

– Na figyeljen, mert a kollegám csak egyszer mondja el – mondta a sötétkék öltönyös. – Szépen tagoltan, hogy egyből megértse. Figyel?

– Figyelek – mondtam.

– Jól van – mondta a sötétkék öltönyös, oldalba bökte a fekete öltönyöst. – Kezdheted.

A fekete öltönyös rám nézett:

– Megvárja az utazó magasságot. Olvasson, vagy amit szokott, aztán, amikor már ki lehet kapcsolni az öveket, leveszi a pulóverét. Szerencsére magasnyakú, úgyhogy szépen csomót köt a nyakára, aztán beleteszi a könyvet. Ha a két ujját meg az alját összefogja, elég nagyot lehet ütni vele. Eddig érthető?

– Igen – mondtam –, értem.

– Jó, szóval kimegy a folyosóra, aztán fejbe vágja az utaskísérőt. Jó nagyot lendítsen, akkor nem lesz baj. Egy ütés, attól elájul, aztán kész, már túszul is ejtette. Ennyi. – elhallgatott.

– És aztán? – kérdeztem.

A sötétkék öltönyös ásított egyet. – Aztán már azt csinál, amit akar – mondta. – A többit magára bízzuk. Improvizáljon.

(Elhangzott a Litera 6. előszilveszterén 2007-ben, a Trafóban.)

Elindult a Smonca, a Mazsike podcastja!

A szótár szerint a smonca – ‘semmiség’; ‘üres fecsegés, mellébeszélés’. A vitatott eredetű jiddis schmonze (‘csacska tréfa; fecsegés’) átvétele. De mi nem csak fecsegünk. Fontos dolgokról beszélgetünk könnyedén, mindenről ami kultúra, kicsit is zsidó, egyszóval, ami az élet. 

A Smonca állandó háziasszonya: Dohi Gabriella. 

Az első adás vendége Simonovics Ildikó, muzeológus, divattörténész. Szakterülete a női divat a szocializmusban. Jelenleg a Nemzeti Múzeum kurátora, ahol Rotschild Kláráról készített kiállítást. Kutatásáról könyvet is írt  Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor címmel.

Az első adás itt hallgatható:

https://anchor.fm/mazsike/episodes/Simonovics-Ildik-a-Rotschild-Klra-killts-kurtora-edp8io

Mi is az a podcast?

A podcast alapvetően olyan mint egy rendszeresen jelentkező rádióműsor, amelynek újabb és újabb adásait („epizódjait”), akkor hallgatod meg, amikor kedved tartja. Csak éppen nem az „éteren” keresztül, hanem online, az interneten. És persze ingyen, hiszen nem kell fizetni érte semmit. Ráadásul, ha nincs épp időd egy teljes adásra („epizódra”) bármikor félbehagyhatod, és akár folytathatod hallgatását a következő héten is. (A podcastalkalmazás megjegyzi, hol tartottál a műsorban, úgyhogy egyből ott folytathatod a műsor hallgatását, ahol abbahagytad.) Így tudod hallgatni főzés közben, autóban, metrón és autóbuszon, vagy éppen a konditeremben is. (Forrás: https://azeletmegminden.hu/mi-az-a-podcast/#radioingyen )

A Smonca havi rendszerességű adásait publikáljuk a Mazsike Facebook oldalán, a honlapunkon (mazsike.hu), valamint elérhetőek az alábbi applikációkban is:

  • Spotify
  • Apple Podcasts
  • Breaker
  • Castbox
  • Google Podcasts
  • Overcast
  • Pocket Casts
  • RadioPublic

Retikül online – Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről

Sok változást megért már a Retikül tíz éves története során, de olyan még nem volt, hogy otthonról, a kanapénkról hallgathassuk Takáts Andrea értő és finom előadását Kardos Dániel érzékeny gitárjátékának közvetítésével. Ám 2020 tavasza erre is lehetőséget teremtett! Mindenkit várunk szeretettel ezen a rendhagyó, ám a megszokott magas színvonalon jelentkező Retikül esten.

Ámosz Oz, a legismertebb izraeli író Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi munkája, amelyet számos nyelvre lefordítottak, minden idők legnagyobb izraeli könyvsikere. Lebilincselő családtörténet, amely egy dickensi figurákban bővelkedő, nagyívű elbeszélés keretében mesterien ötvözi a személyes és a történelmi eseményeket.

 

Előadja: Takáts Andrea

Gitáron kísér: Kardos Dániel

Unorthodox

Unorthodox. Rendhagyó ajánló ez a Netflix sorozatáról, melynek minden pillanata kellemetlen érzéssel, dühvel töltött el. A történet Deborah Feldman esetén alapul (akinek önéletrajzi írása már magyarul is olvasható), ám a berlini epizód tisztán fikciós. Egy fiatal asszony szó nélkül hagyja el a williamsburgi szatmári haszid közösséget, majd új életet kezd Európában. Mit ad nekünk ez a mű? Szekunder szégyenérzetet, miközben szafariszerűen látunk bele egy elzárt közösség életébe, akik valami furcsa ünneplésben vannak egy becelofánozott lakásban. Beleverték az orrunkat, mint a szőnyegre piszkított macskának: ez így rossz, lám így élnek „ők” és ez így furcsa, helytelen, elavult, ilyenek ezek a zsidók, ilyenek a férfiak. Jó viszont a nő, aki úgy lép le, mint a regényekből ismert gyáva férfi, aki leugrott cigiért, majd sosem látta viszont a családja. Kiváló, hogy látunk zsidó női perspektívából is történeteket, de felment-e bárkit az egyéni felelősség alól női mivolta? Érdemtelen diskurzust nyit meg a szexualitás motívuma is. Egy mesefigura hangú intimitás coach plüss nemi szervek segítségével készíti fel a fiatalasszonyt a házaséletre. Ez megmosolyogtató, hiszen „mi” az ingyen pornót adta lehetőségénél fogva sokkal fejlettebb szexuális kultúrával bírunk, ugye? Emellett elmismásolja a tényt, hogy a vaginizmus egy súlyos lelki okokkal terhelt probléma, ami nem múlik el attól, hogy alkalmi partnerünk szexibb, európaibb. Bár Berlin csodálatosan nyitott, multikulturális város, azért mégiscsak valószerűtlen, hogy egy nő, aki esküvőjét megelőzően egész életében szentül meg volt győződve róla, hogy hüvelye sincs, pár nap alatt tökéletesen beilleszkedik, és megfeledkezve életét megkeserítő betegségéről beleveti magát a szexuális szabadosságba. Sajnálom, hogy így, valós problémákat bagatellizálva, az orthodox zsidóságot pellengérre állítva  fontos dolgokról, mint a férfiuralom, a válás, a házasodási kényszer és a szexuális zavarok sutba hajítva készült el ez a mű, hiszen „ők” akárhogyis, de „mi” is vagyunk.

A válásról kiváló mű Shlomi és Ronit Elkabetz Válólevél-Gett című filmje, a férjhezmenés társadalom okozta nyomásáról pedig  érzékenyen, de humorosan szól Rama Burshtein Határidős esküvő című filmje. A film két dollárért megtekinthető a Cirko-Gejzír mozi oldalán

 

Örkény-parafrázisok III.

ÖRKÉNY-PARAFRÁZISOK
A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása.
Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2x1perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletett parafrázisát. Minden héten egyet.

Örkény István: Jelenség

 

Egy parafa dugó,

mely semmiben sem különbözött a többi parafa dugótól,

(Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent),

beleesett a vízbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

úszott a víz színén,

aztán

különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett,

lesüllyedt a fenékre,

és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.

 

Erdős Virág: „Magyarázat nincs”

Jelenség/2.

 

Egy gombóc,

mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól

(Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

beleesett a vízbe. Egy ideig,

amint az várható volt,

vidáman úszkált a víz tetején,

aztán

különös dolog történt.

Kiugrott a fazékból,

elszaladt,

és nem jött vissza többé.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/3.

 

Egy szimpatikus fiatalember,

aki semmiben sem különbözött a többi

szimpatikus fiatalembertől

(Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

fogta magát, és lesétált a partra.

Egy ideig,

amint az várható volt,

ide-oda szaladgált a víz tetején,

jött-ment, pancsolt, poénkodott,

kenyérdarabkákat hajigált,

aztán

különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett,

lesüllyedt a pokol fenekére,

és nem jött föl többé.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/4.

 

Egy illető,

aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől

(X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

beleesett egy nőbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

úszkáltak a boldogságban,

aztán

különös dolog történt.

Az illető fogta magát,

visszahúzta a zokniját,

és hazament a feleségéhez.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/5.

 

Egy nagy rakás szerencsétlenség,

mely már ránézésre sem különbözött egy

valóságos istencsapásától

(Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

beleesett a bűnbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,

a Gyehenna Tüzére gondolt,

meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,

aztán

különös dolog történt.

Ahelyett, hogy kiköpte volna,

bekapott még egy falatot.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/6.

 

Hirt G. Sándor,

aki semmiben sem különbözött a többi kis

hülye dugótól

(a vasesztergálás virtuózának mondta magát,

de kit érdekel az ilyesmi? Az ilyesmi senkit se ér-

dekel)

pechére pont beleesett az ominózus

száztizenpár billió-millió főbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,

még étkezési hozzájárulást is kapott,

sőt,

még iskolakezdési támogatást is kapott,

sőt,

még üzemorvosi ellátásban is részesült,

amikor

különös dolog történt.

Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,

hogy a viszont

látásra.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/7.

 

Egy hányatott sorsú,

ámde sokra hivatott ország,

mely semmiben sem különbözött a többi

hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól

(magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?

 

Egy név semmit se jelent)

beleesett a szarba.

Egy ideig,

amint az várható volt,

megpróbált valahogy kikecmeregni,

nyújtózkodott, pipiskedett,

dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szeren-

csétlenkedett,

aztán

különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett,

lesüllyedt a legmélyére,

és nem jött föl többé.

 

Magyarázat nincs.

 

(Bónusz)

 

Egy nagy magyar író,

aki semmiben sem különbözött a többi nagy ma-

gyar írótól

(Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent

egy név?

Egy név semmit se jelent)

egy csendes, nyári délután fogta magát,

és leült az íróasztalához.

Egy ideig,

amint az várható volt,

szorgalmasan üldögélt,

aztán

különös dolog történt.

Lassan emelkedni kezdett,

felröpült az égbe,

és nem jött le többé.

 

Magyarázat nincs.

 

(Megjelent A Trabantfejű Nő című kötetben, Palatinus, 2011)