Költészet Napja 2021

Költészet napja Szenes Hannával!

Április 11-én, József Attila születésének 116. évfordulóján különleges megemlékezésre készülünk. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyar Versmondók Egyesülete közös Szenes Hanna emlékműsorral kíván hozzájárulni a Budapesti Tavasz Fesztiválhoz.

 

 

Győri Balett: Purim – avagy a Sorsvetés

Évekkel ezelőtt igazi áttörés és nagy siker volt a Győri Balett Purim – avagy a Sorsvetés című táncjátéka a most 75 éves Jávori Ferenc – Fegya zenéjére. Erre is emlékezve és a szerzőt köszöntve osztunk meg részleteket az előadásból és Kiss Jánosnak, a Győri Balett alapító igazgatójának videóüzenetét Purim alkalmából.

 

Gondolatok a Magyar Kultúra Napján

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület összeállítása a Magyar kultúra napján 2021. január 22-én. Összeállításunkban Szenes Hanna költőnőre, a zsidó ellenállás hősére és Cziffra György zongoraművészre emlékezünk, akiknek 100. születésnapját az UNESCO felhívására az egész világon megünnepelik.

A Budapesti Fesztiválzenekar 2020 utolsó napjaiban, az Olasz Intézetben rögzítette azt a felvételt, amelyen Fischer Iván együttesével együtt énkelte a Himnuszt ápolónő, óvónő, kislány, rendőr, Krisna-tudatú hívő, autizmussal élő, Down-szindrómás és mozgáskorlátozott.

KÖZREMŰKÖDIK:
• Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága elnöke,
• Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke,
• Hegedűs D. Géza, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész,
• Balázs János, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész,
• Bukovszky Dorottya, Gál Réka Ágota, Junki Noémi, Kozma Veronika, Pigler Emília és Szőke Abigél az SZFE hallgatói
• a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével

Fischer Iván 70

 

Természetes, hogy az egész világ zeneszerető közönségével együtt köszöntjük születésnapján Fischer Ivánt. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közösségének azonban talán kicsivel több oka is van rá, hogy kifejezze tiszteletét. Ő azon világhírű zeneművészek sorába tartozik, akiknek figyelme túlterjed a koncerttermek falain. Humanista kiállása, igazságérzete számunkra példát és biztatást jelent.

Nem árt felidézni a mai napon az Ő gondolatait:

„Az lenne jó, ha Európa valódi családnak érezné magát, amiben az emberek segítik egymást és közösséget éreznek. Ez oda kellene, hogy vezessen, hogy a gazdagabb országok nem érzik hatalmas áldozatnak, ha segítik a szegényebb országokat. Nagyon sokat tesznek a gazdag országok, de még nem tartunk itt. Ezt úgy lehetne elérni, ha megszeretnénk egymást, és egymás kultúráját. Ne csak a sajátunkat érezzük a magunkénak, hanem például mi magyarok érezzük a cseh kultúrát is ugyanúgy közös európai értéknek.

Azt gondolom, Magyarországnak még sokat kell tanulnia civil kurázsiból és demokráciából. Sokan vannak, akik hagyják a dolgokat megtörténni, elszenvedői az eseményeknek és teljesen passzívak. Ezzel szemben nagyon kevesen vannak, akik azt mondják, hogy ez a mi országunk, itt én és társaim döntjük el, hogyan történjenek a dolgok. Pedig ez a demokrácia. Az aktivitás a demokrácia, és minden közszereplőnek példát kell mutatnia aktivitásból. Ez a mi ügyünk, a mi országunk, vegyük kézbe a saját sorsunkat.”

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2011-ben a Magyar Zsidó Kultúráért díjat adományozta Fischer Ivánnak.

 

A mostani ünnepi alkalomra egy másik díjazottunk, Spiró György köszöntő szavait idézzük:

„Művész és művészetpártoló, minden műfaj és tudomány iránt érdeklődő reneszánsz befogadó; közérték-védelmező szervező és önmagát érvényesítő dirigens; társadalmi és politikai kérdésekben éleslátó, mégis optimista, sőt olykor álnaiv, hogy tevékeny maradhasson; céltudatos, kitartó és kőkemény; humor és komolyság között táncoló fehér bohóc; barátságos és zárkózott, szívesen lennék a bizalmas barátja, de tudom, hogy erre nincs idő; zenészeként tartanék tőle, mert követel, de a zenekarának tagjait irigylem – maradjon ilyen talányos, józan és fáradhatatlan a kortalan Fischer Iván nagyon sokáig.”

Fischer Iván karmester 1951-ben zenészcsaládba született, édesapja Fischer Sándor karmester volt, bátyja Fischer Ádám. E családi háttér ismeretében nem csoda, hogy zenei pályáját egészen zsenge korban kezdte, háromévesen már a legendás Forrai Kati néni óvodása volt, később Ádámmal együtt az operaházi Varázsfuvolákban a három kisfiú szerepéből kettőt ők énekeltek, a sor megszakadt, amikor húguk született, aki koránál és neménél fogva nem állt Ádámmal és Ivánnal a világot jelentő deszkákon, és nem egyengethette Taminónak a bölcsesség felé vezető útját.
Fischer Iván gyerekként zongorázni és hegedülni tanult. Később csellót és zeneszerzést. Bécsben szerzett karmesteri diplomát Hans Swarowskynál, aki az idő tájt a világ talán legjelentősebb karmesterosztályát vezette.

Hatalmas karmesteri életművének legnagyobb alkotása, a Kocsis Zoltánnal alapított Budapesti Fesztiválzenekar, amelynek első, 1983 karácsonyi hangversenye fejezetkezdet a magyar zenei előadó-művészet történetében. A világ legjobb zenekarai között számon tartott együttes kivételesen innovatív működésével, műsorainak eredetiségével is felhívja magára a figyelmet, ami túlnyomórészt Fischer Iván érdeme. Fischer karnagy úrnak a jó ügyek melletti rendkívüli elkötelezettségét jelzik azok a koncertek, amelyeknek programját a zsidó tematika színezi át. A zeneszerző Fischer Iván holland felkérésre, a zsidósághoz kapcsolódó szövegekre komponált darabjait többfelé játszották már.

Boldog születésnapot kíván a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület!

 

Fischer Iván születésnapjára készült koncertfilm itt tekinthető meg:

Emlékezzünk közösen: 76 éve szabadult fel a budapesti gettó

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) a fővárosi gettó felszabadításának 76. évfordulója alkalmából rendhagyó megemlékezést szervez a vírusjárvány biztonsági intézkedéseinek szem előtt tartásával a Dohány utcai zsinagógában.

A gyászmegemlékezés során a Dohány utcai zsinagógában beszédet mond Mester Tamás, a BZSH elnöke, dr. Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, továbbá Jakov Hadas-Handelsman, Izrael Állam magyarországi nagykövete. A zsoltárokat Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora énekli, közreműködik Dobszay Péter orgonaművész.

A megemlékezés a Wesselényi utcában található felszabadítási emléktábla megkoszorúzásával zárul. Az emléktáblára koszorút helyez el Vlagyimir Szergejev, az Orosz Föderáció magyarországi nagykövete. Videó üzentben emlékezik dr. Orbán Balázs miniszterhelyettes, parlamenti és stratégiai államtitkár.

A Dohány utcai megemlékezést követően a Kertész utcában található emléktáblánál koszorút helyez el Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, Szűcs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere, valamint Mester Tamás BZSH elnök, és dr. Frölich Róbert főrabbi.

Az eseményről készült videofelvételünket január 18-án (hétfőn) délelőtt 10 órától tekinthetik meg a BZSH és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Facebook oldalain, valamint YouTube csatornáin, ide és ide kattintva.

Kérjük, tekintsék majd meg (2021. január 18-án (hétfőn) délelőtt 10 órakor az előre felvett megemlékezésünket, hogy – ha egyelőre személyesen nem is lehetünk együtt – mégis közösen emlékezhessünk halottainkra és a felszabadítókra a 76. évforduló alkalmából.

 

Az esemény Facebook oldala ITT található.

Szeretettel köszöntjük Keleti Ágnest 100. születésnapján

Keleti Ágnes (Budapest, 1921. január 9.)
Tornász, edző, sportvezető.

Egyesületei: Vívó és Athlétikai Club, Nemzeti Torna Egylet, Postás, TF DISZ, Budapesti Dózsa.

Legkiemelkedőbb eredményei: négyszeres főiskolai világbajnok (Budapest, 1949 – felemáskorlát, gerenda, talaj, összetett egyéni), ötszörös olimpiai bajnok (Helsinki, 1952 – műszabadgyakorlat; Melbourne, 1956 – felemáskorlát, gerenda, műszabadgyakorlat, kéziszer csapat: Bodó Andrea, Korondi Margit, Kertész Alice, Köteles Erzsébet, Tass
Olga), kétszeres világbajnok (Róma, 1954 – felemáskorlát, kéziszer csapat).

Minden idők legeredményesebb magyar tornásznője, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolónk. Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1938 és 1956 között tagja volt a válogatott keretnek.
1945 és 1951 között a Testnevelési Főiskola torna tanszékén dolgozott, mint tanársegéd. A helsinki olimpia után a TF-et magánúton végezte el. A Melbourne-i olimpia után Ausztráliában maradt, később Izraelben telepedett le. Nagy szerepe volt az izraeli tornasport megteremtésében. Hosszú ideig a Wingate Institut (testnevelési főiskola) tanára volt, és több mint két évtizedig irányította az izraeli női válogatottat. Az olasz válogatott olimpiai felkészítését is ő vezette, 1960-ban.

Díjak, elismerések:

1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja.

A Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja (1992), 2002 óta a Nemzetközi Torna Szövetség /FIG/ Hírességek Csarnokának tagja.

2003-ban MOB Érdemérmet kapott. A Nemzet Sportolója (2004). 2011 júniusában – az 55 évvel korábban olimpiai bajnokságot nyert kéziszer-csapat tagjaként – Elnöki Érdemérmet vehetett át Magyarország köztársasági elnökétől.

2018-ban megkapta a Mazsike Magyar Zsidó Sportért díját.

Sok szeretettel köszöntjük születésnapja alkalmából!

 

Szabó Lajos írása

Január 4-én született Békeffi László színész, konferanszié

Békeffi László (Szeged, 1891. jan. 4. – Zürich, 1962. jan. 22.): komikus színész, színmű- és kabaréíró, konferanszié. Pályáját újságíróként kezdte, de színitanulmányokat is végzett, ám valódi területéül a kabarét választotta.

Először 1912-ben lépett fel Ferenczy Károly kabaréjában. 1924-ben megalapította a Vidám Színpadot. Komjáti Károllyal 1936-ban alapította meg a Pódium Írók Kabaréját, mely nem csupán nevében kívánta feltámasztani, valamint folytatni a valódi kabaré hagyományait, hanem szokatlanul bátor hangú fórumot is teremtett az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok között. Békeffi László személyesen is szóban és írásban harcolt a nácizmus ellen. A Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene 1941-ben, majd letiltotta a színpadról. 1943-ban először Sopronkőhidára, onnan pedig politikai fogolyként a dachaui koncentrációs táborba hurcolták.

1945 után már nem tért haza, 1949-ig Angliában élt, később az USA-ban, majd Svájcban telepedett le. Termékeny munkásságnak gyümölcsei közé számtalan színmű, kabaréjelenet, sanzonszöveg tartozik. Konferanszait szokatlanul bátor hang, újszerű forma, a szellem és a humor ötvözése jellemezte, mely remek előadásmóddal párosult.

Hajós Alfréd emlékszobor pályázat

125 éve, 1895. december 19-én, a nemzeti olimpiai bizottságok között hatodikként – ami még pontszerző hely – alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság.

Vitathatatlan tény, hogy amikor bajnokaink a dobogó legfelső fokára állhatnak fel és tiszteletükre felcsendül a magyar himnusz, a világban élő magyarok szíve egyként szorul össze, és sokan eldörzsölnek egy-egy könnycseppet a szemük sarkában. Ezekben a pillanatokban nincs helye méricskélni, hogy ki, hol született, milyen vallást gyakorol. Hiszünk abban, hogy a sport összekapcsolja, és nem elválasztja az embereket.

Ez a gondolat is vezérelte a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet, amikor néhány éve kezdeményezte első olimpiai bajnokunk, a kiváló sportszervező és építész Hajós Alfréd máig hiányzó köztéri szobrának felállítását.

A kezdeményezést mindenki örömmel támogatta. Az előkészítő munka most abba a fázisába jutott, hogy a mai napon, a Magyar Olimpiai Bizottság megalakulásának 125. évfordulóján meghirdethetjük a nyilvános pályázatot az alkotóművészek számára. Bízunk abban, hogy Hajós Alfréd teljesítményéhez, emberi nagyságához, példájához méltó alkotás születik, amelyet az általa tervezett és róla elnevezett Nemzeti Sportuszoda közvetlen környezetében kívánunk felállítani.

A pályázatot a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület megbízásából a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) bonyolítja le.

Budapest, 2020. december 19.

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Magyar Olimpiai Bizottság, Maccabi VAC Sportegyesület, Magyar Úszó Szövetség, Hajós Alfréd Társaság, Budapest Főváros Önkormányzata, Nemzeti Sportközpontok

 

A pályázati felhívás ITT található.

További információ a www.alkotomuveszet.hu weboldalon található.

125 éves a Magyar Olimpiai Bizottság

125-177
A számok nem mást jelentenek, minthogy a 125 éve, 1895. december 19-én alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság. A rákövetkező évben kezdődtek meg az újkori olimpiai játékok, amelyek során eddig 177-szer hangzott fel a győztesek tiszteletére a magyar himnusz.

A XIX. század utolsó évtizedeiben Európa szerte egyre több pártolója akadt az ókori játékok felújításának. A nagybecskereki születésű Kemény Ferenc az 1884–1885-ös években folytatott párizsi tanulmányai során került közeli ismeretségbe Pierre de Coubertin báróval, aki a terv élharcosa lett. Itthon Berzeviczy Albert, a kultuszminisztérium államtitkára az 1890 január 28-i képviselőházi beszédében tett hitet az olimpizmus eszméje mellett: „Nekem, tisztelt Ház, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb vissza kell térnünk az olympiai és pythiai játékok szép korára, a mikor a testi és szellemi erők, úgyszólván, mint egyenrangú tényezők küzdtek a versenypályán s a mikor a költőre nézve nem tartották lealázónak azt, hogy homlokára ugyanazon szent olajfáról szakítottak olajágat, a melynek lombjával a legügyesebb diskosdobót koszorúzták meg.”

1894. június 23-án, Párizsban a Sorbonne aulájában kimondták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, megalakulását, amelynek elnöke Coubertin báró lett, míg Kemény Ferenc bekerült az alapító tagok közé. Ezt követően Kemény felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal, hogy ismertesse Coubertin tervét az első modern kori játékok megrendezéséről, valamint szerette volna a magyarok részvételét is elérni. Mivel Athén számára nagy anyagi megterhelést jelentett az első modernkori olimpia megrendezése, szóba került annak elvetése is. Coubertin keménynek Kemény felvetette, hogy Budapest vállalja el a házigazda szerepét, mert vélekedése szerint a nyári játékok kiegészíthették volna a készülő állami ünnepségsorozat programját. Azonban a tervet a kultusztárca nem támogatta. Szerintük túlzottan nagy terhet rótt volna az állami költségvetésre.

A rendezés kérdése ugyan lekerült a napirendről, de a részvételé nem. Ez ügyben Berzeviczy Albert vállalta át a kezdeményező szerepet, s mint a Nemzeti Torna Egylet elnöke 1895. június 6-án egy gyűlést tartott a klub Szentkirályi utca 26. szám alatt található Nemzeti Torna Csarnokban, ahol döntés született arról, hogy további sportegyesületek bevonásával megkezdik hazánk olimpiai részvételének előkészítését. Az NTE felhívására azonban csak lassan érkeztek be a válaszok, így a felkészülést felügyelni hivatott bizottság alakuló ülése is folyamatosan tolódott.

A hosszas előkészületek után végül 1895. december 19-én, került sor az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság, vagyis a Magyar Olimpiai Bizottság megalakulására. Az athéni részvételt előkészítő bizottság a budapesti sportegyesületek döntése szerint az alábbi összetételben kezdte meg a munkáját:
Elnök: dr. Berzeviczy Albert /NTE/,
másodelnöke: dr. Gerenday György /MAC/,
titkára: Kemény Ferenc /NTE/,
tagjai: Bély Mihály /BBTE/, Boekelberg Ede /MTK/, Csik Imre /Nemzeti Hajós Egylet/, dr, Czölder János /BBTE/, Dobák Emil /MAC/, Fazekas János /III. ker. TVE/, Ïszer Károly /BTC/, Maurer János /NTE/, dr. Ottó József /BTC/, dr. Borger Forenc /”Neptun” Evezős Egylet/, Buda Győző /III. ker. TVE/, Steiner Hugó /MTK/, dr. Szohner Lajos /Nemzeti Hajós Egylet/ és dr. Vetsey István /NTE/ lett.

A következő hónapok során Berzeviczy folyamatos tárgyalásban volt az érdekelt felekkel, hogy a kiutazáshoz és a részvételhez szükséges hiányzó összeget előteremtse. Az 1896 áprilisában tartott játékokon végül a magyar küldöttség kiváló teljesítményt nyújtott: Hajós Alfréd két első, Dáni Nándor egy második, Kellner Gyula és Szokoly Alajos pedig egy-egy harmadik helyezést ért el.
Innen már nem volt megállás a 177 győzelemig.

A magyar olimpiai mozgalom kibontakozása egybeesett azzal a folyamattal, amelyben az ország zsidó lakossága egyre inkább megtalálta helyét a társadalmi élet különböző területein. Az iparosításban, városfejlesztésben, tudományban, kultúrában és a sportban is. A sportsikerekben természetesen az egész nemzet osztozik. Kevés erősebb összetartó erő van, mint amikor egyként szurkolhatunk versenyzőinknek. Számunkra azonban mégis fontos, hogy ezen a jeles évfordulón megemlítsük néhány kiváló zsidó sportoló nevét, akik győzelmükkel egész közösségünk társadalmi megbecsüléséhez is hozzájárultak.

Dr. Szabó Lajos írása

 

 

Elek Ilona (1907-1988)
kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó, Berlin bajnoka, az első magyar olimpiai bajnoknő

Elek Ilona

Elek Ilona 1936. Berlin, vívás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fuchs Jenő (1882-1955)
négyszeres olimpiai bajnok kardvívó, 1948-ig a legeredményesebb magyar olimpikon

Fuchs Jenő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajós-Guttmann Alfréd (1878-1955)
kétszeres olimpiai bajnok, úszó (1896), az első magyar olimpiai bajnok, a művészeti versenyek legjobbja építészet kategóriában 1924-ben

Hajós Alfréd 1896. Athén
100 m gyorsúszás 1:22,2 p.
1200 m gyorsúszás 18:02,6 p.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kabos Endre (1906-1944)
háromszoros olimpiai bajnok vívó, Berlin bajnoka, holokausztáldozat

Kabos Endre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kárpáti György (1935-2020)
háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, edző

Kárpáti György

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keleti Ágnes (1921-)
ötszörös olimpiai bajnok tornász, edző, sportvezető

Keleti Ágnes 1952

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kemény Ferenc (1860-1944)
pedagógus, sportvezető, a NOB alapító tagja, a MOB titkára, holokausztáldozat

Kemény Ferenc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Petschauer Attila (1904-1943)
kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, holokausztáldozat

Mazsike-díj 2020

A koronavírus járvány miatt idén a MAZSIKE csak korlátozott körben tartotta meg hanukai megemlékezéssel összekapcsolt díjátadó ünnepségét 2020. december 13-án a Dohány utcai Zsinagógában, illetve az interneten. A covid-járvány elmúltával méltó körülmények között, nagyközönség előtt köszöntjük majd a kitüntetett személyeket. A díjátadóról készült videó (a részletes laudációkkal együtt) ITT megtekinthető.

Életmű díjat kapott kimagasló színészi, rendezői, előadóművészi teljesítményéért Bálint András. A művészt méltató rövid bemutató emlékeztetett arra, hogy Bálint András nemcsak művészi teljesítményével, hanem emberi példamutatásával is morális iránytűként szolgál a számunkra.

A Magyar Zsidó Kultúráért-díjat megosztva ketten kapták. Sándor Anna, a Spinoza színház vezetője és Dénes Gábor filmrendező.

A Sándor Anna előtt tisztelgő ismertetés szerint „a Spinoza megkerülhetetlen lett, és az Sándor Anna is. „Amit Ő tett a kultúráért, ezen belül is a zsidó kultúráért ahhoz másoknak legalább három életre van szükségük.”
Dénes Gáborról, a „kamerás emberről” a laudáció hangsúlyozta, hogy „számunkra azért különösen fontos és értékes a Töredékek a magyar zsidóság történetéből című sorozat, mert világossá teszi, hogy itt a helyünk. Helyünk van a városokban és a falvakban, az iskolákban és a templomainkban, a kultúrában, tudományban és a sportban.”

A Várhegyi György-díj a Magyar Zsidó Oktatásért kitüntetést Horváth Cecília történelemtanárnak ítélte oda a MAZSIKE elnöksége. „Horváth Cecília tizenhét éve tanít a Lauder-Javne Zsidó Közösségi Iskolában. Az iskola egyik meghatározó tanár-személyisége, fáradhatatlan a munkában, érzékeny közéleti ember” – olvashatjuk a kiváló pedagógus teljesítményét méltató laudációban.

A Zsidó Közösségért-díjat megosztva vehette át a Komáromi Zsidó Hitközség két vezetője, Paszternák Tamás és András, illetve a szegedi hitközség nyugalmazott elnöke, Lednitzky András.

A Paszternák-testvérek újraélesztették a zsidó kulturális életet a Duna partján. „Az eltelt 24 esztendőben az eredetileg szegény emberek hajlékául szolgáló, 1896-ban épített Menház épülete valóban Zsidó Kulturális és Közösségi Központtá vált” – emlékeztetett a laudáló a testvérpár nagyszerű teljesítményére.

Lednitzky András „a hitélet és a zsidó közösség megújítása mellett a Tisza parti város gazdag kulturális életében helyet és teret talált a zsidó kulturális hagyományoknak. Igazolva azt, hogy zsidó kulturális élet lehet Budapesten kívül is” – emlékeztetett Lednitzky András több évtizedes munkásságára a laudáció.

A Brüll Alfréd-díj a Magyar Zsidó Sportért kitüntetést Szabó Lajos a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója vehette át. Szabó Lajos három évtizede foglalkozik a magyarországi zsidó sport és a zsidó származású sportemberek történetével. E területeken számtalan kiállítás és könyv elkészítése fűződik a nevéhez. A laudáció kiemelte, hogy különösen fontos szempontnak tartja, hogy a nem zsidó történész a zsidósággal kapcsolatban is mindig az objektív nézőpont, szakmai megalapozottság és a zsidó kultúra tisztelete jellemezte.

MAZSIKE Különdíj 2020-ban Joszi Ben Nun, az eltemetett zsinagóga feltárásnak kezdeményezője kapta. „Joszi Ben Nun, aki Budapesten született, és ma egy ciszjordániai telepen él, hívta fel először a figyelmet Buda középkori betemetett zsinagógájára. Az „Ássuk ki” civil mozgalom egyik vezéralakja lett.
Joszi Ben Nun a magyarországi zsidó kultúra lelkes izraeli terjesztője.”

A MAZSIKE díjátadóról szóló videó-összeállítást EZEN a webcímen tekinthetik meg az érdeklődők.

A Díjátadóról a képeket Véner Orsolya készítette.