Fischer Iván 70
Természetes, hogy az egész világ zeneszerető közönségével együtt köszöntjük születésnapján Fischer Ivánt. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közösségének azonban talán kicsivel több oka is van rá, hogy kifejezze tiszteletét. Ő azon világhírű zeneművészek sorába tartozik, akiknek figyelme túlterjed a koncerttermek falain. Humanista kiállása, igazságérzete számunkra példát és biztatást jelent.
Nem árt felidézni a mai napon az Ő gondolatait:
„Az lenne jó, ha Európa valódi családnak érezné magát, amiben az emberek segítik egymást és közösséget éreznek. Ez oda kellene, hogy vezessen, hogy a gazdagabb országok nem érzik hatalmas áldozatnak, ha segítik a szegényebb országokat. Nagyon sokat tesznek a gazdag országok, de még nem tartunk itt. Ezt úgy lehetne elérni, ha megszeretnénk egymást, és egymás kultúráját. Ne csak a sajátunkat érezzük a magunkénak, hanem például mi magyarok érezzük a cseh kultúrát is ugyanúgy közös európai értéknek.
Azt gondolom, Magyarországnak még sokat kell tanulnia civil kurázsiból és demokráciából. Sokan vannak, akik hagyják a dolgokat megtörténni, elszenvedői az eseményeknek és teljesen passzívak. Ezzel szemben nagyon kevesen vannak, akik azt mondják, hogy ez a mi országunk, itt én és társaim döntjük el, hogyan történjenek a dolgok. Pedig ez a demokrácia. Az aktivitás a demokrácia, és minden közszereplőnek példát kell mutatnia aktivitásból. Ez a mi ügyünk, a mi országunk, vegyük kézbe a saját sorsunkat.”
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2011-ben a Magyar Zsidó Kultúráért díjat adományozta Fischer Ivánnak.
A mostani ünnepi alkalomra egy másik díjazottunk, Spiró György köszöntő szavait idézzük:
„Művész és művészetpártoló, minden műfaj és tudomány iránt érdeklődő reneszánsz befogadó; közérték-védelmező szervező és önmagát érvényesítő dirigens; társadalmi és politikai kérdésekben éleslátó, mégis optimista, sőt olykor álnaiv, hogy tevékeny maradhasson; céltudatos, kitartó és kőkemény; humor és komolyság között táncoló fehér bohóc; barátságos és zárkózott, szívesen lennék a bizalmas barátja, de tudom, hogy erre nincs idő; zenészeként tartanék tőle, mert követel, de a zenekarának tagjait irigylem – maradjon ilyen talányos, józan és fáradhatatlan a kortalan Fischer Iván nagyon sokáig.”
Fischer Iván karmester 1951-ben zenészcsaládba született, édesapja Fischer Sándor karmester volt, bátyja Fischer Ádám. E családi háttér ismeretében nem csoda, hogy zenei pályáját egészen zsenge korban kezdte, háromévesen már a legendás Forrai Kati néni óvodása volt, később Ádámmal együtt az operaházi Varázsfuvolákban a három kisfiú szerepéből kettőt ők énekeltek, a sor megszakadt, amikor húguk született, aki koránál és neménél fogva nem állt Ádámmal és Ivánnal a világot jelentő deszkákon, és nem egyengethette Taminónak a bölcsesség felé vezető útját.
Fischer Iván gyerekként zongorázni és hegedülni tanult. Később csellót és zeneszerzést. Bécsben szerzett karmesteri diplomát Hans Swarowskynál, aki az idő tájt a világ talán legjelentősebb karmesterosztályát vezette.
Hatalmas karmesteri életművének legnagyobb alkotása, a Kocsis Zoltánnal alapított Budapesti Fesztiválzenekar, amelynek első, 1983 karácsonyi hangversenye fejezetkezdet a magyar zenei előadó-művészet történetében. A világ legjobb zenekarai között számon tartott együttes kivételesen innovatív működésével, műsorainak eredetiségével is felhívja magára a figyelmet, ami túlnyomórészt Fischer Iván érdeme. Fischer karnagy úrnak a jó ügyek melletti rendkívüli elkötelezettségét jelzik azok a koncertek, amelyeknek programját a zsidó tematika színezi át. A zeneszerző Fischer Iván holland felkérésre, a zsidósághoz kapcsolódó szövegekre komponált darabjait többfelé játszották már.
Boldog születésnapot kíván a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület!
