Emberségről példát… – Metró Galéria kiállítás a Magyar Holokauszt Emléknapra
Az „Emberségről példát…“ kiállításunk a Raoul Wallenberg Emlékévben készült, és a megyarországi embermentők tevékenységét, a cionista ellenállást mutatja be.
Versek tőlünk nektek a költészet napjára
Költészet Napja 2020 – Szántó T. Gábor olvassa fel verseit
Versek tőlünk nektek a költészet napjára
Takáts Annamária olvassa föl József Attila Az Isten itt állt a hátam mögött című versét
Versek tőlünk nektek a költészet napjára
Kirschner Péter olvassa föl Térey János Fahéjillat a karantén ideje alatt című versét
Pészach
A Pészach a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe, a hagyományos értelmezés szerint az Egyiptomból való kiszabadulásra emlékezik. Valójában ez a tavaszköszöntő ünnep sokkal gazdagabb, mélyebb jelentéstartalmat hordoz. Egyik lényege csakugyan a szabadság, a másik azonban a nemzeti-népi-vallási-etnikai születésnap, mert Pészachkor a zsidóságnak, mint morálisan egységesen cselekvő népnek a létrejöttére is emlékezünk. Beszédes, hogy a szabadságot miképp értelmezi a hagyomány. A Pészach a nép fizikai kiszabadulását, az ötven nappal későbbi ünnep, a Sávout (’Hetek’) pedig a szellemi felszabadulást ünnepliüzenetét hozza –, ugyanis ekkor kapta meg a nép az Örökkévalótól a Tórát. A Tóra, a Biblia üzenete szerint a törvényességgel, a jogállammal, az etikával vált a szabadság teljessé. A zsidó hagyomány tehát a népi öntudat lényegét a Pészach segítségével a szabadságban, a jogtiszteleten, az Örökkévaló parancsainak betartásában, az etikailag vállalhazó életvitel gyakorlásában fogalmazza meg.
Pészach szó jelentése: (’elkerülés’, héberül: פֶּסַח) arra utal, hogy a tizedik csapás elkerülte a zsidó házakat. Az idekapcsolódó eseménysort az ’A Történet’ jelentésű Hagada írja le. Ez a nyolcnapig tartó, tavaszköszöntő ünnep a Széderestével kezdődik. A széder annyit tesz: ’rend’, ugyanis ezt a vacsorát meghatározott rend szerint fogyasztjuk el, s közben felidézzük a Kivonulás eseményeit, mégpedig azt is előre rögzített módon: az este során a családfő mondja el az Egyiptomból való kiszabadulás történetét, a Haggádát. Mégsem válik a Szédereste egy monológ türelmes meghallgatásává, hanem párbeszéddé alakul, mert a Talmud szerint ilyenkor a gyermek négy kérdést tesz fel, melyekre az apa válaszol. Fontos üzenete ez a Pészachnak.
Kedvelt olvasmány különösen a peszachi szombatokon és péntek délutánonként, esetleg a széder-esten az Énekek éneke, héberül: a Sir hásirim (השירים שיר).
A Széderestén négy pohár bort iszik mindenki, mert Mózes II. könyvében négy ige szerepel az egyiptomi kivonulásról. Az ötödik ige felett vita van, ezért hívják az ötödik poharat Elijáhu próféta poharának, mert a Messiás eljövetelekor ő dönt majd ebben a kérdésben is, a függőben maradt többi problémával együtt. Emlékeztetőül serleg áll a Széder asztalán az ötödik pohár jelzésére. (És az ajtót résnyire nyitva hagyjuk, hogy ha éppen most térne vissza Élijahu, könnyen be tudjon jönni a szobába hozzánk, lássa, hogy ő minden széderkor várva várt vendég.)
Hogy felidézzék azt a sietséget, amellyel az ősöknek el kellett hagyniuk Egyiptomot, nem esznek, nem árusítanak és nem tartanak birtokukban az ünnep ideje alatt a vallásos zsidók semmilyen élesztővel készített ételt. Ezeket hamecnek nevezik, ilyen például kenyér, illetve minden gabonaféle. A „kovásztalan kenyerek ünnepe” elnevezés azért utal a szabadságra, szabadulásra, mert a kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz) volt a szegények és a rabszolgák kenyere, és az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak nem volt idejük megkeleszteni a tésztát.
A széder-asztal tartozékai: a mácá (kovásztalan kenyér), a cházeret (retek): chárószet (borral kevert mandula, vagy dió és alma), a máror (keserű gyökér, ez utalás a rabmunkára). A Széder-tálon tojás van, amely a sors változását jelképezi.
Pészach az egyik legbensőségesebb, legcsaládiasabb ünnep.
A miniatúrákkal gazdagon díszített középkori Haggadák, a szépséges vésetekkel díszített szédertálak a zsidóság féltve őrzött kultúrkincsei közé tartoznak.
Idén április nyolcadikától április tizenhatodikáig tart az ünnep. A Pészach azonban csak formálisan ér véget a nyolcadik napon, mert üzenete, a szabadság és emberség, egész éven, egész életünkön át elkísér bennünket. Így írt erről az egyik legkiválóbb magyar Biblia-tudós, Hahn István:
„Ez az egyetlen ünnepünk, melyet mostani formájában nem tartunk, nem tarthatunk még teljesnek: a Peszach Micrajim, az egykori felszabadulás emlékünnepe mellett várjuk, reméljük, a Peszach leátid, az eljövendő Peszach eljöttét, a végső, egyetemes, az egész emberiségre kiterjedő szabadság ünnepét. Mindaddig, míg elnyomás, ártatlanok szenvedése, nyomorúság van a földön: nem tökéletes a Peszach-ünnep. Várjuk, várjuk az igazi, a nagy, az idők méhében rejtőző Eljövendő Peszachot!”
Örkény-parafrázisok II.
A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2x1perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletet parafrázisait. Minden héten egyet.
Örkény István:
Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem
– Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracokat bérelni?
– Mit mond?
– Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódéban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata.
– Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe.
– Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk.
– Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch?
– Nicht deutsch.
–Tudok egy keveset franciául. Vu sprechen franszé?
– Nicht franszé.
– Hát milyen nyelven lehet magával beszélni?
– Sajnos, csak magyarul.
– Jópofa. Hát akkor miért nem beszél magyarul?
– Hát hogy beszélek? Magyar vagyok, magyarnak születtem, kizárólag magyarul tudok. Mennyi a gumimatrac bérleti díja?
– Nézze, ne akarjon átdobni ezzel a dumával. Harmadéves történelem-filozófia hallgató vagyok, a nyári szünidőben lejöttem egy kis zsebpénzt keresni.
– Okosan tette.
– Fél napot dolgozom, fél napot strandolok. És ha érdekli, ott napozik a fiúm, és benne van az öttusa válogatott-keretben.
– Ezt miért mondja ilyen gúnyosan?
– Mert nálam csak nyugszéket, vízisít és felfújható gumimatracot lehet bérelni. Ha hátsó gondolatai vannak, akkor eltévesztette a házszámot.
– Nincsenek hátsó gondolataim. Higgye el, csak két felfújható gumimatracot akarok bérelni.
– Bei uns ist vollkommene Glaubensfreiheit.
– Most mint mondott?
– Hogy nálunk vallásszabadság van. A külföldiek szokták kérdezni, hogy lehet-e vasárnap misére menni.
– Nézze, kérem, maga tanult logikát. Próbáljunk logikusan társalogni.
– Milyen furcsa nyelven beszél! Magyarul is így mondjuk: logikus.
– Ha már szóba került a vallásszabadság… Meg szabad kérdezni, hogy hisz-e Istenben?
– Csak mint Kierkegaard: a beteljesülésben. Érti, mire célzok?
– Körülbelül. Hogy valaki 70.000 fonálnyi mélység fölött lebegjen, és mégis boldog lehet… Teilhard de Chardint is ismeri?
– Nem volt kötelező, de két könyvét németül elolvastam.
– És mi a véleménye?
– Először elájultam tőle. Azt mondtam, gyerekek, itt a modern zseni… De aztán, épp a döntő kérdésben, amikor elkezdi a vallást meg a tudományt öszszeegyeztetni, abszolúte beleszalad a csőbe.
– Érdekes. Nagyjából nekem is ez a véleményem. De ha ilyen szépen megértjük egymást, mért nem jutunk egyezségre ezekkel a vacak gumimatracokkal?
– Vulé vu bérelni kelksóz?
– Na tessék. Pedig mind a ketten értelmesen is tudunk gondolkodni. Mondok valamit: szűkítsük a kört. Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék?
– Tessék parancsolni. Van napellenzős és napellenző nélküli.
– Nagyon helyes. No most, hogy állnak a vízisível?
– Az három méretben létezik. Melyiket adjam?
– Semelyiket. Én ugyanis két gumimatracot szeretnék.
– Két micsodát?
– Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni.
– Milyen szó ez?
– Összetett. Gumi, plusz matrac. A gumit ismeri? A radírgumit? Az autógumit?
– Hát persze.
– A matracot is?
– Kérem szépen, ne nézzen hülyének.
– Hát akkor tegyük össze a kettőt. Adjon nekem két gumimatracot.
– Itt valami tévedés van. Nálam csak nyugszéket, vízisít és gumimatracot lehet bérelni.
– Bocsásson meg, kisasszony.
– Kérem, nem történt semmi.
– A viszontlátásra.
– Minden jót.
Tóth Krisztina: Örkény árnyjáték
(Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem)
Soltvadkert, késő esti vasútállomás. Történik 2007 augusztusában egy hűvös, nyár végi estén. A peron kihalt, a pénztárablaknál senki se áll. A jegyeladó piros minitévét néz a kuckóban.
– Jó estét kívánok. A pesti gyorsra szeretnék egy teljes árút.
– Nem tudok adni.
– Elnézést, nem értem.
– Nem tudok adni. Elfogyott.
– Úgy érti, nincs több hely?
– Hely az van, jegy nincs. Oda nincs.
– Mért… máshova van?
– Akkor mégse Pestre akar menni?
– Dehogynem. Ez az utolsó vonat. Három perc múlva jön!
– Sajnálom. Csak hatvan kilométeres jegyem van.
– És… az mért baj?
– Mert Pest kétszáz kilométer.
– Akkor… tudja mit? Adjon három hatvankilométerest!
– Azt nem lehet. Szabályellenes.
– Nézze, ember, két percem van, és jegyet szeretnék venni, ne szórakozzon már velem!
A bácsi most először leemeli szemét a képernyőről és visszanéz.
– Én nem szórakozok, kérem, különben is, negyedórával a kilencórási előtt nyitva se kéne legyek. Jegy meg nincs. Megmondtam. Tessen írni a Kóka úrnak!
– A kalauztól lehet jegyet venni?
– Régen lehetett. De már nem. Mióta gépesítették őket, már nem lehet. Különben meg nemigen járnak a népek vonattal, itt mindenkinek autója van. A Kókának tessen megírni, hogy nyomtassanak több jegyet.
– Nézze, mindjárt itt a vonat, és szeretnék felszállni!
– Hát akkor tessen felszállni. Nem kell itten kiabálni: föl kell szállni.
– Nem fognak megbüntetni?
– Én azt kérem, nem tudhatom.
– De nekem számla is kéne a jegyről!
– Hát az nehéz lesz. Az már a múlt héten se volt.
Kérjen a Kökin.
– A min?!
– Kőbánya-Kispest. Na jóéjszakát. Le ne késse, mert nincs több. Bajára van, de az meg magának nem jó.
Később, tizenegy órakor a budapesti Kőbánya-Kispest végállomás forgalmi ügyeletén.
– Jó estét kívánok.
– Estét.
– Egy számlát szeretnék kérni a Soltvadkert–Budapest vonatról idefelé.
– Itt?! De hát mért nem kért Soltvadkerten?
– Mert ott nem volt jegy.
– Akkor miről akar számlát?
A férfi bizonytalanul körbenéz, aztán hátraszól egy bóbiskoló nőnek.– Irén, gyere már!
Irén az üveghez jön.
– Egy áfás számlát szeretnék kérni a Soltvadkert–Budapest vonatról idefelé.
– Na, a Laci bácsinak megint elfogyott.
– El.
– Nem mondta, hogy tessék írni a Kóka úrnak?
– De mondta.
– És? Fog írni? Egyszer már valaki írhatna. Ide tessék beírni a vevőt. És mindjárt adok egy jegyet is, csak kinyitom a gépet.
– Nem kell, köszönöm, elég a számla.
– De nekem ki kell adnom jegyet, anélkül nem állíthatok ki számlát.
– Lekésem az utolsó metrót.
– Arról én nem tehetek. Akkor tessék írni a Kóka úrnak. Egyszer már írhatna valaki.
(Elhangzott a Litera 6. előszilveszterén 2007-ben, a Trafóban.)
Harminc év a Mazsikével
A néhány hónapja alakult Magyar Zsidó Kulturális Egyesület programjai 1989. áprilisában
Könyvajánló
Könyvajánló – Szunyogh Szabolcs: Magyar menóra
Olvasni jó.
És hasznos is. A Magyar menóra egyszerre jó és hasznos olvasmány. A mai magyar közvélemény mintha megfeledkezett volna arról a hatalmas teljesítményről, amivel a zsidók járultak hozzá a modern Magyarország felépítéséhez, és úgy tekint a zsidókra, mint akiket ide „befogadtak”. Ez a könyv zavarba ejti azokat, akik így gondolkodnak. Ez az olvasmányos, érdekes, szórakoztató kötet bizonyíték: bizonyítja azt, hogy a rendiességből, középkoriasságból, kelet-európai elmaradottságból hazánk a zsidók segítségével emelkedett ki. Bizonyítja, hogy a zsidók ebben az országban nem bevándorlók, Németh László szóhasználatával nem „jöttmagyarok”, vagy „hígmagyarok”, hanem alapítói, létrehozói ennek a közös hazának.
A szerző, Szunyogh Szabolcs nemcsak íróként és rádiósként ismert, hanem oktatási riporterként is. A Köznevelés című országos oktatási hetilap főszerkesztőjeként dolgozott huszonkét éven át. Több, mint negyvenöt éve ír cikkeket, tanulmányokat, könyveket a magyar iskolarendszerrel kapcsolatban. A 2016-ben megjelent Jákób csillaga – zsidóság: vallás, hagyomány, kultúra című összefoglaló könyvét, amely a judaizmussal kapcsolatos legfontosabb ismeretekről szól, éppen azért írta, mert tapasztalta, a pedagógusok mennyire tájékozatlanok a zsidó kultúra értékeit illetően, mennyi téveszme és antiszemita sztereotípia terheli meg a gondolkodásukat. A Jákób csillaga ismeretterjesztő könyv. A szerző arra törekedett, hogy segítsen a magyarországi közönség körében ismertebbé tenni a zsidóság kultúra kincsesházát – és remélte, hogy ezzel hozzájárul a zsidóság iránti tisztelet megerősítéséhez is.
A 2018-ban jelent meg a Magyar menóra – magyarországi zsidó emlékhelyek című könyve némiképp a Jákób csillaga folytatásának tekinthető. Látszatra egy útikönyv, vagy inkább: egy útikönyv ruháját hordja. Ha egy pécsi, szegedi, nyíregyházi pedagógus budapesti osztálykirándulást tervez, és meg szeretné mutatni diákjainak a főváros zsidó vonatkozású emlékhelyeit, nélkülözhetetlen szakkönyv számára a Magyar menóra. Ugyanígy, ha egy budapesti tanár viszi tanítványait vidéki útra, Pécsre, Szegedre, Nyíregyházára, akkor jól teszi, ha indulás előtt fellapozza a könyv megfelelő fejezetét. Pontos eligazítást kap arról, mit érdemes feltétlenül megtekinteni, hogyan lehet oda eljutni. Nemcsak zsinagógák és temetők, hanem kiemelkedő zsidó vagy zsidó származású személyek, írók, festők, tudósok, vállalkozók, sportolók, filozófusok és színészek emlékhelyei is szerepelnek a kötet kínálatában.
Kiknek szól a Magyar menóra?
Elsősorban természetesen azoknak a tanároknak, akik iskolai kirándulásokat szerveznek; azoknak a szülőknek, akik elviszik a gyerekeiket városnéző kirándulásra; illetve minden érdeklődőnek, aki a közismert idegenforgalmi látnivalókon kívül a zsidó kulturális örökség kincsestárával is meg szeretne ismerkedni. A könyv terjedelmi okokból nem törekszik teljességre, hiszen egyetlen kötetbe lehetetlen lett volna mindent bezsúfolni, hanem csak azokról a főbb településekről ír, amelyeket a turisták általában felkeresnek. Külön fejezet mutatja be Budapest, Pécs, Balatonfüred, Keszthely, Pápa, Kőszeg, Szombathely, Sopron, Balf, Abda, Győr, Vác, Kecskemét, Gyöngyös, Szeged, Makó, Debrecen, Nyíregyháza, Nagykálló, Sátoraljaújhely és Mád zsidó közösségének a sorsát és emlékhelyeit. Tájékoztat a könyv mindarról a még létező (és már nem létező) épületről, szoborról, emléktábláról is, amelyek bizonyítják a magyar zsidóság teljesítményét. Részletesen ír a Magyar menóra egy régió zsidóságának a történetéről. Bemutatja a zsidók részvételét az ipar fejlesztésében, a tudományban, a művészetben – és szól a holokauszt történetéről, a gettókról, a téglagyárakról, a deportálási útvonalakról és a temetőkről, valamint az embermentőkről is.
A Magyar menóra című könyv azonban sokkal több, mintegy turisztikai tájékoztató kötet. Tényekkel bizonyítja a magyar zsidóság hozzájárulását a modern Magyarország felépítéséhez. A szerző egyszer azt nyilatkozta a Jákób csillaga című munkája kapcsán: úgy gondolja, aki elolvassa ezt a könyvet, nem tud antiszemita lenni – hacsak nem akar. De az már más eset, azon a leggondosabban megírt, megszerkesztett, legigazabb, leghitelesebb ismeretterjesztő munka sem segít.
A Magyar menórával is hasonló a helyzet. Nem szükséges ezt a kötetet az elejétől a végéig elolvasni, elég csak átlapozni ahhoz, hogy nyilvánvalóvá legyen, mit köszönhet hazánk a magyar zsidóságnak, mennyire integráns eleme a zsidóság Magyarországnak. Remélhető, hogy ez a széleskörűen tájékoztató, sokféle területről példákat merítő írás megerősíti a magyar zsidóság öntudatát is, amire éppen a multikulturális együttélés egyenrangúsága, egy virágzó közös jövő érdekében nagy szükség van. Azt mondhatnánk: ennek a két kötetnek minden tisztességesen gondolkodó ember könyvespolcán helye van.
Végül még azt kell megemlíteni: a Magyar menórát, csakúgy, mint a Jákób csillaga című könyvet – jó olvasni. Érdekes, gördülékeny a stílusa, a tájékozódást segíti a gondosan megkomponált szerkezete.
Szunyogh Szabolcs számos, a zsidósággal kapcsolatos ismeretterjesztő könyv szerzője. Munkái rangos kiadóknál jelentek meg (Móra Könyvkiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalat, Noran Libro Kiadó) és mind a szakmai kritika, mind a nagyközönség kedvezően fogadta azokat.
