Meghívó – Lebovits Imre köszöntése
Lebovits Imrének a Mazsike is sokat köszönhet – nyári önkéntes táborunkban például mind a kétszer találkozott a résztvevőkkel és mesélt nekik életéről.
Emlékezni szükséges, folytatni kötelesség! Elhunyt Randoph L. Braham professzor
Randoph L. Braham professzorra hosszú és tartalmas élete, tudományos munkássága során mindvégig úgy tekintettünk, mint élő lelkiismeretünkre. Nem csupán az emlékezet nem halványuló fenntartása, hanem elsősorban a tények tisztelete okán. Különösen ügyelt arra, hogy minden leírt sora vagy elhangzott mondata kikezdhetetlen legyen. Tudta, hogy számosan vannak a holokauszt tényeit kételkedéssel fogadók, a tragédia szörnyűségét relativizálni szándékozók, sőt, a teljes tagadók. Velük szemben egy tudós alaposságával és egy fiatal harcos elszántságával küzdött az utolsó percekig. Számunkra, a magyar zsidó közösség számára különösen fontos volt annak feltárása és bemutatása, hogy a korabeli Magyarország nem csupán elszenvedője, hanem aktív közreműködője volt a nemzet tragédiájának. A magyar holokausztot tényszerűen feltáró hatalmas művéről írta Mezei András 1997-ben: „E két kötet nem csak könyv: a magyar Holocaustban a könyvek könyve” Nehéz lenne a mondat igazát vitatni. Ha valaki a magyar holokauszttal kapcsolatban kutat, ír, érdeklődik, első dolga fellapozni „a Brahamet” és megnézni, hogy az adott kérdésről mi szerepel a két vaskos kötetben.
Tisztelet érdemlő kutatói és írói munkássága mellett egyetemi tanárként, tudósként végzett munkája során sem veszítette el azt a képességét, hogy egyszerű szavakkal, saját fogalmi rendszerüket használva, közérthetően szóljon a fiatalokhoz. Amikor 2011-ben átadhattuk számára a „Várhegyi György” Magyar Zsidó Oktatásért-díjat, akkor is egy formabontó tanítási óráján zavartuk meg a Lauder Zsidó Közösségi Iskolában. Mert éppen a diákok vizsgáztatták a professzort, aki nem a tudomány Parnasszusáról válaszolt nekik, hanem mintha diáktársuk lenne.Ezért is gondoljuk, hogy van még halála után is mit tanulnunk tőle és van mit folytatnunk.
a MAZSIKE Elnöksége
Hanukai díjátadó és 30. születésnap
Kedves Barátaink, Tagjaink, Támogatóink!
A MAGYAR ZSIDÓ KULTURÁLIS EGYESÜLET MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL tisztelettel meghívja 2018. december 5-én
a budapesti Olasz Kultúrintézetben (Budapest VIII. Bródy Sándor u. 8.)
tartandó hanukai ünnepségére, díjátadójára és ünnepi műsorára.
A koncert előtt a hagyományos hanukai gyertyákat Darvas István, a Bét Jehuda (OR-ZSE) zsinagóga rabbija gyújtja meg a meghívott vendégek közreműködésével
Fellépőink, műsorunk:
MUZSIKÁS EGYÜTTES ÉS BOB COHEN: SZÓL A KAKAS MÁR
„1992-ben a Muzsikásnak ismét sikerült elkápráztatni mindenkit: az autentikus parasztmuzsikától a pre-világzenéig eljutó együttes máramarosszigeti zsidó hangszeres zenét játszott legújabb lemezén.
Az ötletet Kőbányai János 1988-as, a vallásos zsidóság életét és tárgyi emlékeit bemutató fotókiállítása adta, amelynek megnyitójára a Muzsikást hívta meg zenélni. Ekkor keresték fel a Budapesten élő, de makói zsidó családból származó Simon Zoltánt, aki még 1946-ban Máramarosszigeten gyűjtött zsidó hangszeres népzenét. Az ő bíztatására mentek el Hamar Dánielék újabb erdélyi gyűjtőutakra, és ezek eredménye lett ez az album.
Miután a háború alatti deportálásokat egyetlen erdélyi zsidó zenész sem élte túl, ezért csak a zsidó közösségekben negyven évvel korábban rendszeresen zenélő cigány muzsikusok között lehetett az erdélyi klezmer zene nyomára bukkanni. Így találtak rá Gheorghe Covacira és Toni Árpádra, akinek a repertoárjából végül is Hamarék összeállították a lemez anyagát. Az ő instrukcióik alapján játszották fel a dallamokat, sőt, a két kiváló cigány prímás számos nótában maga is beszállt.
„Meg kell találni a kapcsolatot a magyar zsidó népzene és a környezete népzenéje között. Ez a ti feladatotok – bíztatott bennünket Simon Zoltán.”– Hamar Dániel.” (Forrás: jbsz.hu)
SNÉTBERGER FERENC – SZÓLÓ
Kevesen állíthatják magukról több joggal, hogy világzenészek, mint Snétberger Ferenc. A gitárvirtuóz a zenével nőtt fel. Észak-Magyarországon született, 1957-ben, zenészfamília legkisebb fiaként. Édesapja játékát figyelve, majd vele játszva tanulta meg a gitárjáték alapjait. „Ő volt a legjobb gitáros a környéken. Apámnak saját hangzásvilága és nagyon egyéni stílusa volt.”
Ferenc kora gyermekkorától fogva arra vágyott, hogy kiváló gitáros váljon belőle. Apja azonban nem igazán pártolta fia zene iránti lelkesedését. Csak 13 évesen engedte meg neki, hogy zeneiskolába menjen. Ott klasszikus gitárt tanult, és beleszeretett Johann Sebastian Bach művészetébe. A varázs a mai napig tart. Hosszú évek szakmai munkájával és jónéhány saját nevén kiadott lemezzel a háta mögött, stílusa sajátos ötvözetté fejlődött, melyet lehetetlen beskatulyázni.
Az egyesület hagyományos hanukai díjátadóján 2018-ban a következő díjak kerülnek kiosztásra:
- ÉLETMŰ-kategóriában: Benedek István Gábor írót, újságírót tüntetjük ki.
Benedek István Gábor 1937-ben született. Tótkomlóson élt sokáig családjával, melynek ma díszpolgára. 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. 1957-től az ORZSÉ-n tanult. BIG (mert ezen a „becenéven” is ismert) újságírói pályafutása alatt végigjárta a szakma szokásos lépcsőit. Minden műfajt kipróbált: írt riportokat, tárcákat, vezércikkeket, elemző írásokat. Több ízben kapott nívódíjat a kollégák szavazatai alapján. Tanított, rádiós és TV-műsorban szerepelt, novellákat, dokumentumfilmet, nagyregényt írt. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban elöljárója a Hegedűs Gyula utcai templomkörzetnek és a tavaly a Mazsike keretei között újraindított Füst Milán Páholy munkájában is aktívan közreműködik. (Forrás: Szépírók Társasága)
- Kultúra-kategóriában két díjat osztunk ki. Egyrészt elismerésben részesül: a Gólem Színház
2005 tavaszán besétáltam a Fővárosi Bíróság civil osztályára egy kitöltött nyomtatvánnyal a kezemben és beadtam a Gólem Színház megalapításának kérelmét.
– Mi lesz ez? – kérdezte fel sem tekintve papírjaiból az ügyintéző.
– Ez? A Magyar Zsidó Színház lesz! – próbáltam élőszóban is kihangsúlyozni a nagybetűket.
– Mi? – húzta be a nyakát és halkította le a hangját az ügyintéző, pedig nem is ő mondta ki a „zs” betűs szót.
– Ezt most komolyan gondolja?
Nagyon is komolyan gondoltam. És bármennyire is szeretem a komédiát, és fontos számomra és a társulatunk számára a humor, ma még komolyabban gondolom, hogy szükség van színházra; és a Gólem Színházra! (Borgula András, a Gólem Színház művészeti vezetője. Forrás: golemszinhaz.hu)
- A Magyar Zsidó Kultúráért másik díjazottja: Győri Márton festő
„Lehet-e magasabb célja a Festészetnek, mint felemelni a tekintetet, valahogy arrafelé, amerre az Örökkévaló hunyorog?” Ezt írta nemrég Facebook-oldalára Győri Márton. Akár ars poeticája is lehetne ez a harminckilenc éves festőművésznek. Számára a festészet a szenvedélyről és a hitről is szól: a színek árnyalatai a létezés örömét hirdetik. Hajók, fák, levelek, utak, ösvények, házak: az elvágyódás és az otthonkeresés örök motívumai vásznain. S talán egyetlen kortárs festő művein sem látható annyi zsinagóga, mint Győri Márton meseszerűen szép olajképein.” (Forrás: 168 óra)
- A Várhegyi György – Magyar Oktatásért díjat Ungvári Tamás kapja
„Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom, mi volt az életem, ennyit mondok: menekültem előre. A pályaváltoztatás- és igazítás a világon mindenütt előny, nekem sokszor a szememre vetették. Holott én sokszor igazítottam. Voltam szerkesztő, dramaturg, műsorvezető a tévében, írtam tudományos könyveket s egy Beatles-bibliát, szekérderékszámra fordítottam regényeket és színdarabokat, vezettem számítógépes céget. A jégkorszakban, amelyikben éltem, az előremenekülés ígérte a túlélést. Így nem értek a nyomomba. Az egyéniségemet a változási képesség alakította.” (Forrás: tamasungvari.hu)
- A Brüll Alfréd díj” – a Magyar Zsidó Sportért díjat Keleti Ágnesnek osztjuk ki.
A legidősebb, ötszörös olimpiai bajnok, a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője. Az 50-es évek végétől Izraelben él, ahol megteremtette a nemzeti tornasportot edzőként is rendkívül fontos szerepet játszva. Még 97 évesen is aktív életet él Izraelben. (Forrás: wikipedia.hu)
Időpont: 2018. december 5. 18.00
Helyszín: Budapest Olasz Kultúrintézet (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 8.)
Jegyár: 3000 Ft, Támogatói jegyár: 4000 Ft-tól
Regisztráció és jegyelővétel: mazsike@gmail.com
Facebook-esemény: itt
Sági György könyvbemutatója
Szeptember 27-én, csütörtökön este 6 órakor az Újlipótvárosi Klub Galériában (1136 Budapest, Tátra utca 20/b.) beszélgetés a tavasszal megjelent Név a nyelv alatt című könyvről, és az ahhoz vezető útról Turczi Istvánnal.
Közreműködik: Janklovics Péter színész
Szeretettel vár mindenkit a szerző.
A handlétól a grand caféig
Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban
2018. szeptember 20. – 2018. február 3.
A magyarországi zsidóságot polgári jogaikban egyenjogúsító 1867. évi törvény után hazánk zsidósága a gyorsan fejlődő országgal együtt gyarapodott. Számuk ugrásszerűen megnőtt a kisebb-nagyobb kereskedők és vendéglátósok körében is.
Kiállításunk a dualizmus boldog békeévtizedeinek világába repít, és esettanulmány jelleggel mutatja be többek között Mauthner Ödön történetét, aki a századforduló talán legjelentősebb vetőmag nemesítője és kereskedője volt, de ismertetjük a Budapest első modern áruházát megvalósító Goldberger család történetét is, ahogy a közelmúltban a múzeumba került, nagykőrösi Kőrösi F. Péter vaskereskedő élete is megelevenedik a tárlaton. A látogatók ezen kívül láthatnak, és olvashatnak érdekes dolgokat az 1890-es évek legnagyobb mulattatójáról, Somossy Károlyról, és megidézzük az olyan híres “kávéházasokat” is, mint a New Yorkot üzemeltető Harsányiékat vagy a kávés dinasztiának tekinthető Steuer családot. A felsoroltakon kívül több bemutatott egyedi példa alapján a kiállítás rendezői azt szeretnék érzékeltetni, hogy az 1867 utáni magyar zsidóság hogyan vált a magyar ipar- és vendéglátás történetének legjelentősebb rétegévé.
A kiállítást rendezte: Maczó Balázs
Yossi Amrani nagykövet üzenete Jom Kipur alkalmából
Yom Kippur message of Ambassador Yossi Amrani
As the most sacred day in Jewish life, Yom Kippur, approaches, people in Israel and Jewish communities all over the world are engulfed by the greatness of the day, trembling as we face the moment of judgment.
The ten days of forgiveness are about to be over, reflection and deliberation over past year’s deeds, between one human to another, between the individual and the Almighty, allow us to look into our daily life, to look into our inner souls and hope to improve in the year to come, to do good, if not better.
On this day, brothers and sisters, people of Jewish religion and faith are united by the sanctity and might of the day, by the humility of soul searching and pride of Jewish identity and the revival of our people.
In synagogues, on many lips, in the privacy of the moment, the powerful words of the most touching of prayers of this day, reflection of our history and Jewish civilization will give voice to our wishes and prayers.
Yom Kippur is a day when community and private meet and still keep separate, respecting the greatness of the day. Prayers I heard as a child at home, those prayers, two of which I would like to share with you, will help me through the day, through my own soul searching and the emotions of past years occurrences, calling to “Open the Gate” as the day, the day our verdict is sealed, is great and powerful.
Ahogy a zsidó élet legszentebb napja a Jom Kipur közeledik, az embereket Izraelben és a zsidó közösségeket világszerte elnyeli a nap nagysága, és reszketve nézünk szembe az ítélet pillanatával.
A tíz bűnbánó nap végéhez közeledik. Az elmélkedés és mérlegelés az elmúlt év cselekedetei között, egyes emberek-, az egyén és a Mindenható között, lehetővé teszi számunkra, hogy megvizsgáljuk mindennapi életünket, lelkünket. Reméljük, az elkövetkező évben jót, sokkal jobbat fogunk cselekedni.
Ezen a napon a zsidó hit és vallás népe a nap szentsége és ereje, a lélekkutatás alázata, valamint a zsidó identitás és népünk ébredése iránt érzett büszkesége által egyesül.
A zsinagógákban, sokak ajkán, e meghitt pillanatban, a mai nap legmeghatóbb imáinak erőteljes szavai, történlemünk és a zsidó civilizáció tükröződése ad hangot kívánságainknak és fohászainknak.
Jom Kipur egy olyan nap, amikor a közösség és az egyének bár találkoznak, mégis távolságot tartanak egymástól, miközben tiszteletben tartják a nap nagyszerűségét. Azok közül az imák közül, amiket otthon gyermekként hallottam, kettőt szeretnék megosztani Önökkel. Ezek segíteni fognak nekem a nap folyamán abban, hogy megvizsgáljam a lelkiismeretem az elmúlt év eseményein keresztül. Ezek az imák azt üzenik „Nyisd ki a kaput”, mert a nap, amikor ítéletünk bepecsételődik az Élet könyvébe, nagyszerű és hatalmas.
May we be inscribed in the Book of Living.
Legyünk bepecsételődve az Élet Könyvébe!
A MAZSIKE az eltemetett zsinagógáért
Szeptember 2-án az „Ássuk ki!” kezdeményezés ismét megrendezte emléksétáját a Budai vár zsidó emlékeinek bemutatására, benne végcélként az Babits Mihály sétányon az eltemetett egykori zsinagóga emléktáblájához. A sétát hagyományosan elnökségünk tagja Deák Gábor vezette. A MAZSKE első kezdeményezője volt a Mendel- féle középkori zsinagóga feltárásának, az emlékhely megjelölésének. Erőfeszítéseinknek eddigi szerény eredménye, hogy emléktábla jelöli azt a helyet, ahol a Táncsics Mihály utca és a Babits Mihály sétány találkozásánál a föld rejti a zsinagóga feltárásra váró maradványait.
A kezdeményezőkkel együtt azt tervezzük, hogy alakuljon önálló egyesület a feltárás meggyorsítására.
Vége a múlt feldolgozásának? – Scheiner Péter dokumentumfilmje a Spinózában
Péter Scheiner dokumentumfilmje / A documentary film by Péter Scheiner
Az emlékezet vége?
Vége a múlt feldogozásának?
The end of remembrance?
The end of dealing with the past?
Szeptember 16. vasárnap 15 (!) óra
16 September, Sunday 3 (!) PM
Spinoza
1074 Budapest, Dob u. 15.
Jegyvásárlás az interneten / Tickets online: https://spinoza.jegy.hu/
Vajon eleget emlékeztünk már a Holokausztra? Elérkeztünk volna az emlékezet végére?
Vége lehet egyáltalán az emlékezetnek?
Ez Scheiner Péter dokumentum-filmjének fő kérdése.
A svájci holokauszt-túlélők egyesülete például mostanában feloszlott. Vajon ezzel vége a múltfeldolgozásnak, vagy egy másik fajta emlékezet veszi kezdetét?
Füst Milán Páholy – Női szemmel
Női történetek – példaképek
Az őszi évadban ismét arra törekszünk, hogy minél érdekesebb témát tálaljunk a kedves közönségünk elé.
Füst Milán Páholy – Női szemmel
Hogyan lehet nőként helytállni egy sikerorientált maszkulin társadalomban? Milyen nehézségekkel és előítéletekkel kell szembenéznie egy nőnek? Hogyan tud érvényesülni? Szakmailag, családon belül, társadalmilag, zsidóságon belül, hogyan lehet és tudunk helytállni? Milyen nehézségekkel és előítéletekkel kell szembenéznie egy nőnek, ha például vezetői, vagy „maszkulinabb” szakmában, pozícióban találja magát, hogyan tud érvényesülni? Mik az elvárások, nem-elvárások a nők felé a társadalom különböző szegmensein belül?
Izgalmas kérdések nőkről, akik példaképekké tudtak válni, izgalmas életutak.
Női történetek – példaképek
Mindezekről olyan ismert nőket kérdezünk, mint Fűszeres Bodrogi Eszter (gasztroblogger) Réz Anna (Űvegplafon Blog szerzője) Ungár Anikó (bűvész) és Winkler Nóra (televíziós és rádiós műsorvezető)
Időpont: 2018. szeptember 26. 19.00
Helyszín: Kőleves Étterem (1075 Kazinczy utca 41.)
Belépő díj: 1200 Ft; Mazsike kártyával: 900 Ft
Jelentkezni a mazsike@gmail.com emailcímen lehetséges, jegyek a helyszínen az előadás előtt megvásárolhatóak!
