Magyarország olyan hely, ahol kezdetektől fogva természetes az ország különféle vidékein és a tágabb történelmi tájban együtt élő népek kultúrájának és hagyományainak közeli szomszédsága, kapcsolatai, kölcsönös tisztelete. Ezért kezdeményeztük néhányan, hogy elindítunk egy új kezdeményezést „Egy ég alatt – Alapítvány a kultúra sokszínűségéért” elnevezéssel. Kezdeményezésünk célja, hogy valamilyen erre utaló elnevezéssel, jelképes gesztussal elismerjük és jutalmazzuk azon települések tevékenységét, erőfeszítéseit, lakóinak és intézményeinek összefogását, amelyek biztosítják különféle eredetű kulturális hagyományaik megőrzését, átörökítését, gazdagítását.
A kezdeményezés elindítói, az Alapítvány Kuratóriumának tagjai: Batta András, Csorba László, Eppel János, Fehér László, Gerendai Károly, Hegedűs D. Géza, Kirschner Péter, Mikecz Péter, Sebő Ferenc, Szűcs Móni, Takáts Annamária.
Csorba László
történész, egyetemi tanár, az MTA doktora
Még gimnazista koromban végigjártam az Országos Kék Túra útvonalát a dunántúli Sümeg várától a zempléni Nagymilicig. Azzal dicsekedtem, hogy a lábamban van egész Magyarország…
Egy alkalommal erősen alkonyult már, amikor a Vértes hegységben szálas bükkfaerdő szélén torpantott meg a látvány. A rőt fényben szelíden hajlott le a domboldal a kis falucska felé, a fák közül pedig százéves vénember és felesége tipegett elő, mindkettőnek vásott ronggyal egybekötött, hatalmas rőzseköteg a hátán.
„Ime a magyar múlt! Tán Mátyás király és az ősz Peterdi óta szedi itt a hullott gallyat ez a fehérhajú, hajlott derekú emberpár!” – melegedett meg a szívem.
Ám amikor mellém értek, elkerekedett a szemem és a fülem: olyan telivér németséggel vitatkoztak egymás között, hogy akármelyik feketeerdei Grimm-mesében elmehettek volna Hansel und Grete nagyszüleinek…
A német szórványok évszázadok óta itt élnek velünk, magyarokkal a Kárpát-medence tájain. Vigyázzunk rájuk, őrizzük a színeket, amelyekkel ők gazdagítják kulturális örökségünket!
Batta András
Erkel-díjas, Széchenyi-díjas zenetörténész, egyetemi tanár
Ha a népsűrűséget az egy négyzetkilométerre eső lélekszámban mérik, akkor – ennek mintájára – azt mondhatjuk, hogy a Kárpát-medence s jelesül a magyarországi terület egy négyzetkilométerre vetítve a legsűrűbb kulturális tér az egész világon. Legalábbi is abban az értelemben, hogy hány nép, népcsoport, hagyomány, szokás, életszemlélet él itt egymás mellett. Egy TV-sorozat (Partitúra) keretében immár negyedik éve járva az országot, elámulok egy-egy nagyobb vagy kisebb város, falu közösségeinek gazdagságán, és azon, hogy a kultúra színei folyamatosan gyarapodnak – minden területen. Ha csak arra gondolok, hogy a „magyarság” fogalma hányféle alakban, hányféle nézőpontból jelenik meg – ma is, nem beszélve a felfejtett történelmi szálakról, amelyek hol megható, hol megrázó módon érzékeltetik azt a valóságos és szellemi népvándorlást, ami – legalább is a török időktől kezdve – a „mi” világunkat jellemezte. Ez egy olyan könyv, amelyből a jelenre vetítve is sokat tanulhatunk: fényeket, ízeket, dallamokat, vizuális motívumokat, és nem utolsó sorban a „bölcs Náthán” toleranciáját. Meggyőződésem, hogy a kulturális sokszínűség Magyarország egyik nagy értéke. Épp ezért mintaként kell felmutatni azokat a közösségeket, amelyek tudatosan ápolják, fényesítik ezt a kincset. Az „Egy ég alatt” alapítvány ehhez nyújt segítséget.
Gerendai Károly
magyar üzletember, kultúraszervező, a Sziget Fesztivál alapítója
Mióta kiszálltam a Sziget szervezési munkálataiból, néha elfog a nosztalgia és képeket nézegetek, például arról, ahogy a fesztivál nagyszínpada előtt a világ minden tájáról érkezett fiatalok a közös világsztárjaik koncertjein önfeledten szórakoznak. Ilyenkor elgondolkodtat, hogy könnyen mondhatná rájuk, aki nem ismeri őket: ezek a fellépők, ahogy a közönségük is, mind olyan egyformák. Pedig ennyire sokszínű programot és sokrétű embertömeget ritkán láthatunk egy helyen. Valójában, ebben a több mint 100 országból érkező, nemzetközi sokaságban úgy tud mindenki egy monumentális, egalizáló hatású közösségi élmény részesévé válni, hogy közben mégsem mosódnak össze a kulturális különbségek. A másik különbözősége nem elválaszt minket, hanem vonzó értékké válik, amelyben az eltérő kultúrák jól és harmonikusan megférnek egymással. A felszabadult, örömteli együttlét kiváló alkalmat teremt arra, hogy megismerjék, talán meg is értsék, de mindenképpen elfogadják egymás kultúrájának sokszínűségét. Ez az elfogadás a Sziget mikrovilágában talán könnyebb, mint a hétköznapokban, a gondok, nehézségek közepette, ahol sajnos láthatunk számos példát arra is, hogy vannak, akik inkább az ellentétek szításában, a feszültség fenntartásában érdekeltek.
Sokan, sokhelyütt próbálják elmagyarázni, a kultúra, a hagyományok sokszínűségénének megóvása és széles rétegekkel való megismertetése az emberiség együttélésének és békében fennmaradásának egyik alapvető feltétele. A Sziget fiataljainak ezt szerintem nem kell magyarázni, ők még nem félnek a másként gondolkodóktól, nyitottak és befogadók az újdonságokra. Ennek pozitívumait megtapasztalhatják a saját bőrükön, kimondatlanul is átérzik a fontosságát, sőt szerintem kifejezetten hisznek a sokszínűség erejében. Mi pedig próbáljuk megőrizni őket ebben a hitükben.
