Sok boldogságot kívánunk
Kirschner Péternek, a Mazsike elnökének, aki ma, február 9-én ünnepli születésnapját!
két elnökségi tagunknak Szunyogh Szabolcsnak és Róbert Péternek, akiknek február 5-én volt a születésnapjuk
valamint
korábbi díjazottainknak: Gábor Györgynek, aki február 6-án és Szinetár Miklósnak, aki pedig tegnap, február 8-án ünnepelte születésnapját.
Sok boldogságot mindannyiuknak!
Smonca, a Mazsike podcastja.
Zoltán Gábor – író, tősgyökeres városmajori. Lakókörnyezetét kutatja különös tekintettel a nyilas rémtettekre. Orgia című regénye 2016-ban jelent meg, azt követte az ahhoz kapcsolódó, szélesebb spektrumú Szomszéd című esszéregény és egészen friss a Szép versek 1944 abszurd antológiája.
Az adás meghallgatható ITT, valamint Spotifyon, ApplePodcaston.
A szótár szerint a smonca – ‘semmiség’; ‘üres fecsegés, mellébeszélés’. A vitatott eredetű jiddis schmonze (‘csacska tréfa; fecsegés’) átvétele.
De mi nem csak fecsegünk. A kortárs zsidó kultúra alakítóival, résztvevőivel és kutatóival beszélgetünk fontos dolgokról könnyedén, mindenről ami kultúra és kicsit is zsidó.
Műsorvezető: Dohi Gabriella.
A fák születésnapja.
Izraelben a fák termését nem volt szabad megenni az első három évben, a negyedik évi termést pedig fel kell vinni Jeruzsálembe. Később ez az ünnep vált a diaszpórában élő zsidóság számára az egyik legerősebb érzelmi kapoccsá Izrael országával. E napon Izrael földjéről származó gyümölcsöket eszünk és az ősi földre emlékezünk.
Most a XXI. században többlet jelentéssel bír az ünnep: ma már nem csak ünneplés, hanem figyelemfelhívás is, hogy vigyáznunk kell mindarra, amit kaptunk, nem csak magunk miatt, hanem az utánunk jövő nemzedékekért is. Itthon is és az egész bolygón.
Éppen ezért mi a Mazsikében 2019-től hagyományteremtő szándékkal minden évben a Sétafesztiválon ültetünk egy fát, ami ezt a kontinuitást hivatott nemcsak jelképezni de a gyakorlatba is (át)ültetni.
Ma van a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja. 1945-ben ezen a napon szabadult fel az auschwitzi koncentrációs tábor. Minden évben megemlékezünk január 27-éről, bízva abban, hogy ezen a napon nem csak a tábor szabadult fel, hanem mindannyian egyszer s mindenkorra a kegyetlenség és embertelenség alól.
Magyarországon számos településen van emlékű, emléktábla, amely megemlékezik a deportálások áldozatairól. Budapesten is több kerületben vannak emlékművek, azonban a holokauszt valamennyi zsidó áldozatának egyedül
a Dohány utcai templom kertjében lévő Emanuel-emlékfa, Varga Imre nemrég elhunyt Kossuth-díjas szobrászművész alkotása állít mementót.
Az emlékezni kívánók és a hazánkba látogató külföldiek körében legismertebb a Dunába lőtt áldozatok emlékét őrző Cipők a Dunaparton című alkotás.
Olyan közterületen elhelyezett monumentum, amely valamennyi zsidó, munkaszolgálatos, roma és a vészkorszak minden egyes áldozatára közösen emlékezik, egyelőre nincs. 2015-ben a MAZSIKE kezdeményezte egy ilyen emlékmű felállítását, de ez a terv egyelőre még nem valósult meg.
A idei emléknapon egy olyan összeállítással tisztelgünk az áldozatok előtt, amely bizonyítja az egész világ együttérzését és elszántságát, hogy ez a tragédia soha, sehol, semmilyen vallási, faji vagy bármilyen más kisebbséggel szemben ne történhessen meg.
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület összeállítása a Magyar kultúra napján 2021. január 22-én. Összeállításunkban Szenes Hanna költőnőre, a zsidó ellenállás hősére és Cziffra György zongoraművészre emlékezünk, akiknek 100. születésnapját az UNESCO felhívására az egész világon megünnepelik.
A Budapesti Fesztiválzenekar 2020 utolsó napjaiban, az Olasz Intézetben rögzítette azt a felvételt, amelyen Fischer Iván együttesével együtt énkelte a Himnuszt ápolónő, óvónő, kislány, rendőr, Krisna-tudatú hívő, autizmussal élő, Down-szindrómás és mozgáskorlátozott.
KÖZREMŰKÖDIK:
• Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága elnöke,
• Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke,
• Hegedűs D. Géza, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész,
• Balázs János, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész,
• Bukovszky Dorottya, Gál Réka Ágota, Junki Noémi, Kozma Veronika, Pigler Emília és Szőke Abigél az SZFE hallgatói
• a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével
Természetes, hogy az egész világ zeneszerető közönségével együtt köszöntjük születésnapján Fischer Ivánt. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közösségének azonban talán kicsivel több oka is van rá, hogy kifejezze tiszteletét. Ő azon világhírű zeneművészek sorába tartozik, akiknek figyelme túlterjed a koncerttermek falain. Humanista kiállása, igazságérzete számunkra példát és biztatást jelent.
Nem árt felidézni a mai napon az Ő gondolatait:
„Az lenne jó, ha Európa valódi családnak érezné magát, amiben az emberek segítik egymást és közösséget éreznek. Ez oda kellene, hogy vezessen, hogy a gazdagabb országok nem érzik hatalmas áldozatnak, ha segítik a szegényebb országokat. Nagyon sokat tesznek a gazdag országok, de még nem tartunk itt. Ezt úgy lehetne elérni, ha megszeretnénk egymást, és egymás kultúráját. Ne csak a sajátunkat érezzük a magunkénak, hanem például mi magyarok érezzük a cseh kultúrát is ugyanúgy közös európai értéknek.
Azt gondolom, Magyarországnak még sokat kell tanulnia civil kurázsiból és demokráciából. Sokan vannak, akik hagyják a dolgokat megtörténni, elszenvedői az eseményeknek és teljesen passzívak. Ezzel szemben nagyon kevesen vannak, akik azt mondják, hogy ez a mi országunk, itt én és társaim döntjük el, hogyan történjenek a dolgok. Pedig ez a demokrácia. Az aktivitás a demokrácia, és minden közszereplőnek példát kell mutatnia aktivitásból. Ez a mi ügyünk, a mi országunk, vegyük kézbe a saját sorsunkat.”
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2011-ben a Magyar Zsidó Kultúráért díjat adományozta Fischer Ivánnak.
A mostani ünnepi alkalomra egy másik díjazottunk, Spiró György köszöntő szavait idézzük:
„Művész és művészetpártoló, minden műfaj és tudomány iránt érdeklődő reneszánsz befogadó; közérték-védelmező szervező és önmagát érvényesítő dirigens; társadalmi és politikai kérdésekben éleslátó, mégis optimista, sőt olykor álnaiv, hogy tevékeny maradhasson; céltudatos, kitartó és kőkemény; humor és komolyság között táncoló fehér bohóc; barátságos és zárkózott, szívesen lennék a bizalmas barátja, de tudom, hogy erre nincs idő; zenészeként tartanék tőle, mert követel, de a zenekarának tagjait irigylem – maradjon ilyen talányos, józan és fáradhatatlan a kortalan Fischer Iván nagyon sokáig.”
Fischer Iván karmester 1951-ben zenészcsaládba született, édesapja Fischer Sándor karmester volt, bátyja Fischer Ádám. E családi háttér ismeretében nem csoda, hogy zenei pályáját egészen zsenge korban kezdte, háromévesen már a legendás Forrai Kati néni óvodása volt, később Ádámmal együtt az operaházi Varázsfuvolákban a három kisfiú szerepéből kettőt ők énekeltek, a sor megszakadt, amikor húguk született, aki koránál és neménél fogva nem állt Ádámmal és Ivánnal a világot jelentő deszkákon, és nem egyengethette Taminónak a bölcsesség felé vezető útját.
Fischer Iván gyerekként zongorázni és hegedülni tanult. Később csellót és zeneszerzést. Bécsben szerzett karmesteri diplomát Hans Swarowskynál, aki az idő tájt a világ talán legjelentősebb karmesterosztályát vezette.
Hatalmas karmesteri életművének legnagyobb alkotása, a Kocsis Zoltánnal alapított Budapesti Fesztiválzenekar, amelynek első, 1983 karácsonyi hangversenye fejezetkezdet a magyar zenei előadó-művészet történetében. A világ legjobb zenekarai között számon tartott együttes kivételesen innovatív működésével, műsorainak eredetiségével is felhívja magára a figyelmet, ami túlnyomórészt Fischer Iván érdeme. Fischer karnagy úrnak a jó ügyek melletti rendkívüli elkötelezettségét jelzik azok a koncertek, amelyeknek programját a zsidó tematika színezi át. A zeneszerző Fischer Iván holland felkérésre, a zsidósághoz kapcsolódó szövegekre komponált darabjait többfelé játszották már.
Boldog születésnapot kíván a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület!
Fischer Iván születésnapjára készült koncertfilm itt tekinthető meg:
A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) a fővárosi gettó felszabadításának 76. évfordulója alkalmából rendhagyó megemlékezést szervez a vírusjárvány biztonsági intézkedéseinek szem előtt tartásával a Dohány utcai zsinagógában.
A gyászmegemlékezés során a Dohány utcai zsinagógában beszédet mond Mester Tamás, a BZSH elnöke, dr. Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, továbbá Jakov Hadas-Handelsman, Izrael Állam magyarországi nagykövete. A zsoltárokat Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora énekli, közreműködik Dobszay Péter orgonaművész.
A megemlékezés a Wesselényi utcában található felszabadítási emléktábla megkoszorúzásával zárul. Az emléktáblára koszorút helyez el Vlagyimir Szergejev, az Orosz Föderáció magyarországi nagykövete. Videó üzentben emlékezik dr. Orbán Balázs miniszterhelyettes, parlamenti és stratégiai államtitkár.
A Dohány utcai megemlékezést követően a Kertész utcában található emléktáblánál koszorút helyez el Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, Szűcs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere, valamint Mester Tamás BZSH elnök, és dr. Frölich Róbert főrabbi.
Az eseményről készült videofelvételünket január 18-án (hétfőn) délelőtt 10 órától tekinthetik meg a BZSH és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Facebook oldalain, valamint YouTube csatornáin, ide és ide kattintva.
Kérjük, tekintsék majd meg (2021. január 18-án (hétfőn) délelőtt 10 órakor az előre felvett megemlékezésünket, hogy – ha egyelőre személyesen nem is lehetünk együtt – mégis közösen emlékezhessünk halottainkra és a felszabadítókra a 76. évforduló alkalmából.
Az esemény Facebook oldala ITT található.
Keleti Ágnes (Budapest, 1921. január 9.)
Tornász, edző, sportvezető.
Egyesületei: Vívó és Athlétikai Club, Nemzeti Torna Egylet, Postás, TF DISZ, Budapesti Dózsa.
Legkiemelkedőbb eredményei: négyszeres főiskolai világbajnok (Budapest, 1949 – felemáskorlát, gerenda, talaj, összetett egyéni), ötszörös olimpiai bajnok (Helsinki, 1952 – műszabadgyakorlat; Melbourne, 1956 – felemáskorlát, gerenda, műszabadgyakorlat, kéziszer csapat: Bodó Andrea, Korondi Margit, Kertész Alice, Köteles Erzsébet, Tass
Olga), kétszeres világbajnok (Róma, 1954 – felemáskorlát, kéziszer csapat).
Minden idők legeredményesebb magyar tornásznője, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolónk. Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1938 és 1956 között tagja volt a válogatott keretnek.
1945 és 1951 között a Testnevelési Főiskola torna tanszékén dolgozott, mint tanársegéd. A helsinki olimpia után a TF-et magánúton végezte el. A Melbourne-i olimpia után Ausztráliában maradt, később Izraelben telepedett le. Nagy szerepe volt az izraeli tornasport megteremtésében. Hosszú ideig a Wingate Institut (testnevelési főiskola) tanára volt, és több mint két évtizedig irányította az izraeli női válogatottat. Az olasz válogatott olimpiai felkészítését is ő vezette, 1960-ban.
Díjak, elismerések:
1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja.
A Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja (1992), 2002 óta a Nemzetközi Torna Szövetség /FIG/ Hírességek Csarnokának tagja.
2003-ban MOB Érdemérmet kapott. A Nemzet Sportolója (2004). 2011 júniusában – az 55 évvel korábban olimpiai bajnokságot nyert kéziszer-csapat tagjaként – Elnöki Érdemérmet vehetett át Magyarország köztársasági elnökétől.
2018-ban megkapta a Mazsike Magyar Zsidó Sportért díját.
Sok szeretettel köszöntjük születésnapja alkalmából!
Szabó Lajos írása
Békeffi László (Szeged, 1891. jan. 4. – Zürich, 1962. jan. 22.): komikus színész, színmű- és kabaréíró, konferanszié. Pályáját újságíróként kezdte, de színitanulmányokat is végzett, ám valódi területéül a kabarét választotta.
Először 1912-ben lépett fel Ferenczy Károly kabaréjában. 1924-ben megalapította a Vidám Színpadot. Komjáti Károllyal 1936-ban alapította meg a Pódium Írók Kabaréját, mely nem csupán nevében kívánta feltámasztani, valamint folytatni a valódi kabaré hagyományait, hanem szokatlanul bátor hangú fórumot is teremtett az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok között. Békeffi László személyesen is szóban és írásban harcolt a nácizmus ellen. A Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene 1941-ben, majd letiltotta a színpadról. 1943-ban először Sopronkőhidára, onnan pedig politikai fogolyként a dachaui koncentrációs táborba hurcolták.
1945 után már nem tért haza, 1949-ig Angliában élt, később az USA-ban, majd Svájcban telepedett le. Termékeny munkásságnak gyümölcsei közé számtalan színmű, kabaréjelenet, sanzonszöveg tartozik. Konferanszait szokatlanul bátor hang, újszerű forma, a szellem és a humor ötvözése jellemezte, mely remek előadásmóddal párosult.
Tisztelt Egyesületi Tagok! Kedves Barátaink!
Egy új évtized küszöbére értünk.
Biztos vagyok abban, hogy minden értékelés az elmúlt évet – döntően a vírusjárvány okán – tragikusnak minősíti, és a következő évre sem jósol jobb kilátásokat.
Sokakkal ellentétben én úgy gondolom, hogy a világjárvány sok mindenben megváltoztatott bennünket. Képesek leszünk másként nézni, figyelni embertársainkra. Sokkal többre értékelünk majd minden emberi szót, gesztust, biztató mosolyt, kézfogást.
Számunkra különösen fontos, hogy a korlátozások elmúltával újra találkozási lehetőséget, közös élményt nyújthassunk mindazoknak, akiknek a zsidó kultúra, hagyomány, a közösség ebben az időben is támaszt, biztatást jelentett. Számos tervünk, elképzelésünk, megkezdett programunk maradt félbe, vagy el sem kezdődhetett.
Szeretném, ha a kényszerű bezártság után, együttes munkával, az Önök támogatásával, részvételével újra közös élményekben lehetne részünk. Azt ígérhetem, hogy a MAZSIKE csapata mindent megtesz ennek érdekében.
Addig is vigyázzanak magukra, szeretteikre!
Boldog új évet, évtizedet kívánok mindenkinek!
Kirschner Péter
a MAZSIKE elnöke
