A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2×1 perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletet parafrázisait. Minden héten egyet.

 

Örkény István: Vallomás 

Mindenki ebédel. Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz. 

A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány. 

Szóról szóra: 

– Egyszóval, hol sült le így? – kérdi a fiú. 

– Nem mondom még egyszer – válaszolja a lány. 

– Kérem szépen. 

– Úgyis elvicceli. 

– Isten bizony, nem viccelek. 

– Már mondtam, hogy a villanytelepi strandon. 

– Egyszóval, ez egy villanysülés? 

Nevetnek. A fiú jobb keze öt ujja végigszalad a lány karján, súlytalanabbul, mint egy madár árnyéka a vízen. A lány elhúzza a karját. A fiú újra végighúzza rajta a kezét. A nevetés elül. 

– Képzelem, micsoda strand az – mondja a fiú. 

– Nagyon szép strand – állítja a lány. 

– Csak gyerekek járnak oda? 

– Inkább csupa felnőtt. Mindjárt mély a víz. 

– Meddig ér magának? –

duruzsol a fiú.

— Ki is van írva: Csak úszóknak.

– Egyszóval eddig ér? – dünnyög a fiú. 

A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermek- arasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Lefejti hasáról a fiú tenyerét, erre az bal kézzel átfogja a lány csuklóját, a lány szabadon maradt keze a fiúét, s úgy összegabalyodik a kezük, mint a szabadfogású cselgáncs birkózásban. Csakhogy ők oly szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod kezével a lába, lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka. 

S halkan, galambi hangon nevetnek. Aztán megint elül a nevetés. 

– Egyszer megnézem azt a strandot – mondja a fiú. 

– Úgyse nézi meg – mondja a leány.

 – Ha mondom.

 – Úgyse. 

– Isten bizony – mondja a fiú. 

– Hogy kell odamenni? 

– A villanytelepnél egy kicsivel tovább. Az van kiírva: „Augusztus Huszadika Strandfürdő.” 

– Nem értem – mondja a fiú, s mintha nehezülne a hangja. 

– Mit nem ért? – kérdi a lány, ő is lassabban, nehezen csordulón. 

– Villanytelepinek hívják? 

– Villanytelepinek. 

Jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé. 

– És Augusztus Huszadikának? 

– Az a neve. 

– Egyszóval, ez a keresztneve. 

Ezen megint nevetnének, de valahogy nem akar világra jönni ez a nevetés, mert a fiú keze becsúszott a fürdőtrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel, tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová befészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell. 

– Villanytelepi? – kérdezi a fiú rekedten. 

– Villanytelepi – mondja rekedten a lány. 

– És Augusztus Huszadika – mondja rekedten a fiú.

– Augusztus Huszadika – mondja rekedten a lány.

 

 

 

Kukorelly Endre: A tökéletes mink 

És egyre tovább jut, míg el nem érkezik a rúzsig. 

 

És akkor 

És akkor gyere ide, mondja, ülj le, mondja, és témázgassunk, mondja Mari. 

 

Meddig számít szülinaposnak 

Az egyik legdrágább drogériában törzsvásárló. Pedig keveset vásárol. Sokszor jár be nyálat csorgatni, szagolgatni, tesztereket kipróbálva sminkelni, de spórol. Mégis legutóbb sikerült nagyon jó vásárt csinálnia. Nagy nehezen rászánta magát, hogy megvásárolja a bolt legnívósabb termékcsaládjának legolcsóbb termékét, ami egy arclemosó. Immortelle, a márkanév is megfizethetetlen. Összeszorított fogakkal áll a kasszánál. ’Törzsvásárlói kártyája van?’, kérdi a kisasszony. ’Igen’, válaszol Mari. ’Ó, látom a gépben, nem kapta meg a születésnapért járó ötvenszázalékos kedvezményt!’ ’Hát, nem kaptam meg.’ ’Mikor volt a születésnapja?’ ’Fél éve.’ ’Jaj, de kár, a tavalyi akcióban ez benne volt, nem értesült róla?’ ’Nem, de nekem tavaly volt a szülinapom’, mondja a pénztároskisasszonynak, aki ezen elcsodálkozik.  

 

És el is mondja

Azt akarja elmondani, mondja a Mari, hogy milyen zavarban volt vasárnap, és hogy ezt én észrevettem-e, észreveszek-e ilyeneket, és hogy jól lehülyekurvázta magát utánam. De később azért volt egy kis bocsánat is, mondja, ironikus olvasat, mert ő az ironikus olvasatba való belehajszolódásban jó. Az ördög úgyis utánad tólja talicskán, ezt a Bözse néni szokja mondogatni neki, az anyukájának a nagynénje, aki egyébként gonosz. És ha lenne kis ideje, de nincs, mert holnapra meg kell csinálnia egy dolgozatot az amer. novelláról, akkor felolvasna még bosszúból vagy miből pár obszcén részletet is a naplójából, de most így csak az a kérdés merül föl benne, hogy hát ez nagyon ronda lesz, hogy más lányok is leszopnak-e engem. És hogy ‘na, most ez tényleg undorítóra sikerült’, teszi hozzá, mert lehet, hogy nincs eléggé tisztában a szókinccsel. És hogy nekem viszont, úgy látja, a szőnyegalásöprés megy a legjobban, meg a magyarázat. Az, ahogy magyarázok. 

 

Mit főzzön ma

Mily nehéz kitalálnia napról napra, hogy mit főzzön! Menütervezési szempontok: idény, nyers- anyag, a kamra állapota, alapanyag-beszerzési nehézségek, éhségi fok, fogyókúrás szint, hányan vannak, hol vannak. De Mari tojik minderre, sorra megy a szakácskönyvben, egy hónapja minden áldott nap leves van. 

 

Mari és a szex

Én szexin nézek. Neki csokiszaga van. 

 

Megmondja, honnan tudja, hogy a Louis Vuitton táskája nem hamisítvány 

Köztudott, hogy a legtöbbet hamisított dizájner márka a Louis Vuitton. Ha tengerpartra megy, még elő sem kerül a naptej, mikor máris napozóágya mellett terem egy napszítta árus, karján számtalan LV monogramos táskát lóbálva. Nézi a Mari, de inkább nem is nézi, mind talmi. Közelről ronda, hamar feslik, egyből szétesik. Vannak jó minőségű hamisítványok, drágák is, ezeket nehéz az igazitól megkülönböztetni, ám az avatott szem kiszúrja. Avatott szemmel figyeli a mintát, ha a monogram valahol nem tökéletes, a csat a varrásra kerül, csalással áll szemben. Tudja, hogy Vuitton Lajos bácsi mindig is ügyelt a részletekre.  

 

Csak egy példa 

Például Mari a Lukács cukrászdában tegnap, az csütörtök volt, felnőttesen ült szerinte. És arra gondolt, hogy gyorsabban öregszik, mint én. 

 

 

(Megjelent az Eső című szolnoki irodalmi lap 2012 tavaszi számában.) 

 

Beszélgetés Czingel Szilviával

Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centrópa munkatársa. Két könyve jelent meg a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház színpadra állított és ma is nagy sikerrel játszik. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és  walking couchingot tart.

Hány interjúalannyal találkozott életében?

Munkatársaimmal együtt 10 éven át interjúztam több, mint 200 túlélővel. Nagyon izgalmas volt megfigyelni nem csak azt, hogy mit mesélnek, hanem azt is, hogy hogyan mesél egy férfi, hogyan mesél egy nő. Mindenkinek vannak fontos témái, ami az életében visszatér és ezerszer elmond. Például egészen más, ahogy egy túlélő mesél, bár az a generáció attól függetlenül hogy zsidó vagy sem traumatizált. Sokat beszéltek arról, hogy oké, ez megtörtént, visszajöttem Auschwitzból vagy a gettóból, és elkezdtem újra élni és ezt hogyan lehetett újra elkezdeni, nem föladni, pedig utána sem lettek Csipkerózsika történetek. Iszonyatosan akartak élni és talán volt bennük egy dacos élni és újrakezdeni akarás.

Mi a különbség egy férfi és egy nő elbeszélésmódja között?

Két dolgot figyeltem meg. Amikor nőkhöz mentem, ők készültek erre, szépen felöltöztek, teasüteménnyel vártak, és próbálták a nőiességüket belevinni az interjúkba. A tipikus témáik a gyereknevelés, a divat (kalapok, fűzők, kesztyűk), sütés-főzés.  A férfiak pedig a hősök, harcosok. Fő témájuk a munkaszolgálat, egyáltalán a második világháborúban való szerepük és a nőkhöz való viszony, a hódításaik. Összességében azt gondolom, hogy ha a férfiakat meg tudod nyitni, akkor azok az interjút mélyebbek, kevesebbet „fecsegnek”, de rá kell áldozni az időt és sokat beszélgetni velük puskákról és katonaélményekről.

Az oral history módszerét sok kritika éri…

Magyarországon az oral history módszert sem tartják elég tudományosnak, miközben Amerikában nyolcemeletnyi könyvtár áll rendelkezésre a témából. A történészek érvelése szerint 70 év alatt a memória annyit romlik, hogy a forrás nem tekinthető hitelesnek. Igaz, hogy nem emlékszik úgy és az emlékezet ferdít, de ezért van a kutató, aki ha gyanús valami, utánanéz és lábjegyzetben odaírja, hogy igen, a néni így emlékezett, de ez másképp volt. Oral historyt csinálni hatalmas felelősség, mégis az a tapasztalatom hogy 95%-ban abszolút hitelesek ezek az interjúk.

Emlékszik milyen lelkiállapotban volt, mikor az első interjút készítette?

Nagyon féltem. Egy 15 kérdésből álló kérdőív alapján dolgoztam, aminek csak egy része volt a holokauszt. Alapvetően arról szólt volna, hogyan éltek a háború előtt. Azt hittem, ez egy pozitív beszégetés lesz arról mit sütöttek, mit főztek, de mindenki, akivel fölvettem a kapcsolatot. először a holokausztrol kezdett el beszélni, és rá kellett jönnöm, hogy amíg ezt a traumát nem hallgatom végig, nem fogok tudni arról kérdezni, hogy mi volt az iskolában vagy hogyan ünnepeltek. Szerettem volna eloszlatni azt a sztereotípiát, hogy a zsidóság, az a holokauszt. Amíg nem ismerjük meg, mi volt a háború előtt, addig a holokauszot se lehet megérteni. Ha nem folyamatában írom le ezt a történetet, egy kívülálló nem tudja megérteni, mert a holokauszt valaminek a vége, és ezt nem lehet kiragadni.

Mit is jelent pontosan a „storytelling”?

Magyarországon ez egy friss dolog, még nem ezzel a módszerrel írnak könyveket, de remek angolszász és francia  példák vannak, amiből tanulni lehet. Fontos célja, hogy  egy jó kérdésfeltevés indításával rögtön felkapd a fejed és utána jöhet a tudományos része, de nem egyszer kaptam meg konferenciákon idősebb professzoroktól, hogy ez így nem tudományos. Ez egy módszertan, hogyan kell jól történetet mesélni, és ezt hogy tudja hasznosítani akár egy civil szervezet, nagy cég, vagy bárki a magánéletben. Hogy kell jól elmondani egy izgalmas történetet, aminek az a célja, hogy a hallgatóságban érzelmeket váltson ki és cselekvésre sarkallja. Személyes történetekkel sokkal hatásosabban lehet meggyőzni a másikat, hogy a te vállalkozásod mennyire sikeres, mint számokkal és táblázatokkal. De van benne prezentációtechnika is, hogy építs fel jól egy előadást, hogy kell kiállni emberek elé és hogy kell jól elmesélni egy történetet.

Milyen témájú sétákat tart?

A sétáim  azokból a témákból alakultak, amik érdekelnek, amit a doktorim szült, melynek címe „Higéniai és tisztálkodási szokások változása 1900-1945 között Budapesten”, és nagyon sok ötletet adtak az idős nénik és bácsik. A séták fókusza a nőkön van, de nem definiálom magam feministaként, és mindenhol megjelenik a zsidóság is. Nekem női téma az, ami a nőket érinti, amiről a nők jobban tudnak beszélni, mert ők élték át, legyen szó akár egy mosásról vagy fehérneműdivatról. Ezt egy férfi vagy nem tudja elmondani vagy másképp.

Min dolgozik most?

Írtam egy könyvet (remélhetően idén meg is jelenik), ami a női test változásáról szól a 19. század végétől a II. világháborúig bezárólag. Sok témát érint: fehérnemű, higiénia, strand, divat, szépségkirálynőválasztás. Az egyik alanynak megtaláltam a családját, ami egy hihetetlen egymásratalálás, rengeteg apró részlet derül ki. Próbálom a nagy történelmi eseményeket a hétköznapok felől megközelíteni. Nekem ez olyan mint egy nyomozás, rengeteg adrenalin dolgozik bennem ilyenkor. Remélem másnak is érdekes, hogy mi zajlott a 20-as években egy fürdőszobában.