Könyvajánló: Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
Bárdos Judit könyvajánlója
A magyar származású Kertész Mihályt a világ Michael Curtizként, és elsősorban a Casablanca rendezőjeként, és igen tehetséges, szorgalmas, sikeres emberként ismeri. A Warner Brothers cég nélkülözhetetlen munkatársa volt, évtizedeken át.
Kertész Mihály Kaminer Manóként született egy sokgyerekes, szegény pesti zsidó családban. Hogyan lett belőle a világhírű Michael Curtiz?
A Tanácsköztársaság után emigrálnia kellett, miként Korda Sándornak is, a másik nagyon sikeres, nemzetközi hírű magyar zsidó rendezőnek. Bécsi tartózkodásuk után Korda Angliát, Kertész Amerikát választotta. Amerika volt az az ország, „ami legmagasabb művészi ambícióim kiteljesítésével kecsegtetett” – vallotta. A kölcsönös szolidaritás és a barátság évtizedeken át, mindvégig megmaradt köztük, Korda haláláig.
Ezúttal az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlok egy nagyon részletes életrajzi könyvet, egy úgynevezett „filmes életrajzot” (az angol nyelvterületen ez már egy külön műfaj). Alan K. Rode Kertész-monográfiája nagyon részletesen ismerteti az életművet, a több mint kilencven film készülésének körülményeit, munkatársait, cselekményét. Jellemrajzot is ad: Kertészt elsősorban munkamániásként jellemzi, aki önmagát és munkatársait, színészeit nem kímélve, hihetetlen tempóban és mérhetetlen energiával, ambícióval dolgozott. Számára maga a filmkészítés volt a fontos, nem pedig bármilyen ideológiai vagy politikai cél szolgálata – akár Janovics Jenő kolozsvári stúdiójában, akár a Magyar Tanácsköztársaság idején, akár a bécsi Sascha-filmnél, akár Hollywoodban dolgozott. Filmjeit mindig a vizuális eszközök
(kameratrükkök, áttűnések, a megvilágítás, a kamerakezelés, a tömegmozgatás) rendkívüli kidolgozottsága, artisztikuma jellemezte. Hollywoodban is „művészi érzékenységű európai rendező” maradt.
A szerző – kissé megmosolyogtató módon – elmagyarázza, ha már magyar és zsidó származású rendezőről van szó, hogy Budapest a Duna két partján terül el, hogy a magyar nyelv finnugor nyelv, és a budapesti zsidók asszimiláltak voltak, nem jiddisül beszéltek. De ezt meg lehet érteni, hiszen ez az angol nyelvű könyv nem magyarok számára íródott. Amerikában sokáig nem vettek tudomást arról, ami a harmincas évek elejétől Németországban történt. Kertész például 1933-ban Berlinbe akarta küldeni a lányát, Max Reinhardtnál tanulni. (Kitty, szerencsére Athénbe, majd Londonba ment, majd vissza Amerikába.) A könyv Kertész magánéletének fő állomásait is leírja. Szó esik házasságairól, válásairól, gyermekeiről is, és Korda Sándorral mindvégig fenntartott barátságáról. 1938-39-ben azonban megértették, mi zajlik Európában. Ekkor Kertész kihozatta Hollywoodba édesanyját, két fivérét. A húgát akkor nem sikerült. Húga férjét és két gyermekét megölték Auschwitzban. Ezután sikerült túlélő húgát is kihozatnia, Harry Warner segítségével.
Kertész korábban Amerikában is találkozott antiszemitizmussal. Egy ír-amerikai színésze „egyáltalán nem tűrte, hogy valaki megmondja neki, mit csináljon, pláne nem egy lovaglónadrágos magyar zsidó, aki törve beszélte az angolt.”
Amikor Pearl Harbour után az USA is belépett a háborúba, megváltozott a világpolitikai helyzet érzékelése. A Warner Brothers náciellenes propagandafilmeket készített, majd 1942-ben a Casablancát. Az ezt elemző fejezet a könyv legjobb része. Mennyi véletlenen múlt, hogy ez így sikerült! Az utolsó, repülőtéri, ködös jelenet azért olyan rejtélyes, mert a forgatókönyvet folyton átírták, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman a forgatás alatt még nem tudta, mit kell eljátszania. „Mi csak egy jó filmet akartunk csinálni. Egyikünk sem álmodott arról, hogy klasszikus lesz.”
Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
Fordította: Babarczy Eszter
Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, 2021
574 oldal, 7350 Ft
A könyv a Láng Tékában kapható.
