Természetes, hogy az egész világ zeneszerető közönségével együtt köszöntjük születésnapján Fischer Ivánt. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közösségének azonban talán kicsivel több oka is van rá, hogy kifejezze tiszteletét. Ő azon világhírű zeneművészek sorába tartozik, akiknek figyelme túlterjed a koncerttermek falain. Humanista kiállása, igazságérzete számunkra példát és biztatást jelent.

Nem árt felidézni a mai napon az Ő gondolatait:

„Az lenne jó, ha Európa valódi családnak érezné magát, amiben az emberek segítik egymást és közösséget éreznek. Ez oda kellene, hogy vezessen, hogy a gazdagabb országok nem érzik hatalmas áldozatnak, ha segítik a szegényebb országokat. Nagyon sokat tesznek a gazdag országok, de még nem tartunk itt. Ezt úgy lehetne elérni, ha megszeretnénk egymást, és egymás kultúráját. Ne csak a sajátunkat érezzük a magunkénak, hanem például mi magyarok érezzük a cseh kultúrát is ugyanúgy közös európai értéknek.

Azt gondolom, Magyarországnak még sokat kell tanulnia civil kurázsiból és demokráciából. Sokan vannak, akik hagyják a dolgokat megtörténni, elszenvedői az eseményeknek és teljesen passzívak. Ezzel szemben nagyon kevesen vannak, akik azt mondják, hogy ez a mi országunk, itt én és társaim döntjük el, hogyan történjenek a dolgok. Pedig ez a demokrácia. Az aktivitás a demokrácia, és minden közszereplőnek példát kell mutatnia aktivitásból. Ez a mi ügyünk, a mi országunk, vegyük kézbe a saját sorsunkat.”

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2011-ben a Magyar Zsidó Kultúráért díjat adományozta Fischer Ivánnak.

 

A mostani ünnepi alkalomra egy másik díjazottunk, Spiró György köszöntő szavait idézzük:

„Művész és művészetpártoló, minden műfaj és tudomány iránt érdeklődő reneszánsz befogadó; közérték-védelmező szervező és önmagát érvényesítő dirigens; társadalmi és politikai kérdésekben éleslátó, mégis optimista, sőt olykor álnaiv, hogy tevékeny maradhasson; céltudatos, kitartó és kőkemény; humor és komolyság között táncoló fehér bohóc; barátságos és zárkózott, szívesen lennék a bizalmas barátja, de tudom, hogy erre nincs idő; zenészeként tartanék tőle, mert követel, de a zenekarának tagjait irigylem – maradjon ilyen talányos, józan és fáradhatatlan a kortalan Fischer Iván nagyon sokáig.”

Fischer Iván karmester 1951-ben zenészcsaládba született, édesapja Fischer Sándor karmester volt, bátyja Fischer Ádám. E családi háttér ismeretében nem csoda, hogy zenei pályáját egészen zsenge korban kezdte, háromévesen már a legendás Forrai Kati néni óvodása volt, később Ádámmal együtt az operaházi Varázsfuvolákban a három kisfiú szerepéből kettőt ők énekeltek, a sor megszakadt, amikor húguk született, aki koránál és neménél fogva nem állt Ádámmal és Ivánnal a világot jelentő deszkákon, és nem egyengethette Taminónak a bölcsesség felé vezető útját.
Fischer Iván gyerekként zongorázni és hegedülni tanult. Később csellót és zeneszerzést. Bécsben szerzett karmesteri diplomát Hans Swarowskynál, aki az idő tájt a világ talán legjelentősebb karmesterosztályát vezette.

Hatalmas karmesteri életművének legnagyobb alkotása, a Kocsis Zoltánnal alapított Budapesti Fesztiválzenekar, amelynek első, 1983 karácsonyi hangversenye fejezetkezdet a magyar zenei előadó-művészet történetében. A világ legjobb zenekarai között számon tartott együttes kivételesen innovatív működésével, műsorainak eredetiségével is felhívja magára a figyelmet, ami túlnyomórészt Fischer Iván érdeme. Fischer karnagy úrnak a jó ügyek melletti rendkívüli elkötelezettségét jelzik azok a koncertek, amelyeknek programját a zsidó tematika színezi át. A zeneszerző Fischer Iván holland felkérésre, a zsidósághoz kapcsolódó szövegekre komponált darabjait többfelé játszották már.

Boldog születésnapot kíván a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület!

 

Fischer Iván születésnapjára készült koncertfilm itt tekinthető meg:

Keleti Ágnes (Budapest, 1921. január 9.)
Tornász, edző, sportvezető.

Egyesületei: Vívó és Athlétikai Club, Nemzeti Torna Egylet, Postás, TF DISZ, Budapesti Dózsa.

Legkiemelkedőbb eredményei: négyszeres főiskolai világbajnok (Budapest, 1949 – felemáskorlát, gerenda, talaj, összetett egyéni), ötszörös olimpiai bajnok (Helsinki, 1952 – műszabadgyakorlat; Melbourne, 1956 – felemáskorlát, gerenda, műszabadgyakorlat, kéziszer csapat: Bodó Andrea, Korondi Margit, Kertész Alice, Köteles Erzsébet, Tass
Olga), kétszeres világbajnok (Róma, 1954 – felemáskorlát, kéziszer csapat).

Minden idők legeredményesebb magyar tornásznője, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolónk. Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1938 és 1956 között tagja volt a válogatott keretnek.
1945 és 1951 között a Testnevelési Főiskola torna tanszékén dolgozott, mint tanársegéd. A helsinki olimpia után a TF-et magánúton végezte el. A Melbourne-i olimpia után Ausztráliában maradt, később Izraelben telepedett le. Nagy szerepe volt az izraeli tornasport megteremtésében. Hosszú ideig a Wingate Institut (testnevelési főiskola) tanára volt, és több mint két évtizedig irányította az izraeli női válogatottat. Az olasz válogatott olimpiai felkészítését is ő vezette, 1960-ban.

Díjak, elismerések:

1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja.

A Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja (1992), 2002 óta a Nemzetközi Torna Szövetség /FIG/ Hírességek Csarnokának tagja.

2003-ban MOB Érdemérmet kapott. A Nemzet Sportolója (2004). 2011 júniusában – az 55 évvel korábban olimpiai bajnokságot nyert kéziszer-csapat tagjaként – Elnöki Érdemérmet vehetett át Magyarország köztársasági elnökétől.

2018-ban megkapta a Mazsike Magyar Zsidó Sportért díját.

Sok szeretettel köszöntjük születésnapja alkalmából!

 

Szabó Lajos írása

125-177

A számok nem mást jelentenek, minthogy a 125 éve, 1895. december 19-én alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság. A rákövetkező évben kezdődtek meg az újkori olimpiai játékok, amelyek során eddig 177-szer hangzott fel a győztesek tiszteletére a magyar himnusz.

A XIX. század utolsó évtizedeiben Európa szerte egyre több pártolója akadt az ókori játékok felújításának. A nagybecskereki születésű Kemény Ferenc az 1884–1885-ös években folytatott párizsi tanulmányai során került közeli ismeretségbe Pierre de Coubertin báróval, aki a terv élharcosa lett. Itthon Berzeviczy Albert, a kultuszminisztérium államtitkára az 1890 január 28-i képviselőházi beszédében tett hitet az olimpizmus eszméje mellett: „Nekem, tisztelt Ház, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb vissza kell térnünk az olympiai és pythiai játékok szép korára, a mikor a testi és szellemi erők, úgyszólván, mint egyenrangú tényezők küzdtek a versenypályán s a mikor a költőre nézve nem tartották lealázónak azt, hogy homlokára ugyanazon szent olajfáról szakítottak olajágat, a melynek lombjával a legügyesebb diskosdobót koszorúzták meg.”

1894. június 23-án, Párizsban a Sorbonne aulájában kimondták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, megalakulását, amelynek elnöke Coubertin báró lett, míg Kemény Ferenc bekerült az alapító tagok közé. Ezt követően Kemény felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal, hogy ismertesse Coubertin tervét az első modern kori játékok megrendezéséről, valamint szerette volna a magyarok részvételét is elérni. Mivel Athén számára nagy anyagi megterhelést jelentett az első modernkori olimpia megrendezése, szóba került annak elvetése is. Coubertin keménynek Kemény felvetette, hogy Budapest vállalja el a házigazda szerepét, mert vélekedése szerint a nyári játékok kiegészíthették volna a készülő állami ünnepségsorozat programját. Azonban a tervet a kultusztárca nem támogatta. Szerintük túlzottan nagy terhet rótt volna az állami költségvetésre.

A rendezés kérdése ugyan lekerült a napirendről, de a részvételé nem. Ez ügyben Berzeviczy Albert vállalta át a kezdeményező szerepet, s mint a Nemzeti Torna Egylet elnöke 1895. június 6-án egy gyűlést tartott a klub Szentkirályi utca 26. szám alatt található Nemzeti Torna Csarnokban, ahol döntés született arról, hogy további sportegyesületek bevonásával megkezdik hazánk olimpiai részvételének előkészítését. Az NTE felhívására azonban csak lassan érkeztek be a válaszok, így a felkészülést felügyelni hivatott bizottság alakuló ülése is folyamatosan tolódott.

A hosszas előkészületek után végül 1895. december 19-én, került sor az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság, vagyis a Magyar Olimpiai Bizottság megalakulására. Az athéni részvételt előkészítő bizottság a budapesti sportegyesületek döntése szerint az alábbi összetételben kezdte meg a munkáját:
Elnök: dr. Berzeviczy Albert /NTE/,
másodelnöke: dr. Gerenday György /MAC/,
titkára: Kemény Ferenc /NTE/,
tagjai: Bély Mihály /BBTE/, Boekelberg Ede /MTK/, Csik Imre /Nemzeti Hajós Egylet/, dr, Czölder János /BBTE/, Dobák Emil /MAC/, Fazekas János /III. ker. TVE/, Ïszer Károly /BTC/, Maurer János /NTE/, dr. Ottó József /BTC/, dr. Borger Forenc /”Neptun” Evezős Egylet/, Buda Győző /III. ker. TVE/, Steiner Hugó /MTK/, dr. Szohner Lajos /Nemzeti Hajós Egylet/ és dr. Vetsey István /NTE/ lett.

A következő hónapok során Berzeviczy folyamatos tárgyalásban volt az érdekelt felekkel, hogy a kiutazáshoz és a részvételhez szükséges hiányzó összeget előteremtse. Az 1896 áprilisában tartott játékokon végül a magyar küldöttség kiváló teljesítményt nyújtott: Hajós Alfréd két első, Dáni Nándor egy második, Kellner Gyula és Szokoly Alajos pedig egy-egy harmadik helyezést ért el.
Innen már nem volt megállás a 177 győzelemig.

A magyar olimpiai mozgalom kibontakozása egybeesett azzal a folyamattal, amelyben az ország zsidó lakossága egyre inkább megtalálta helyét a társadalmi élet különböző területein. Az iparosításban, városfejlesztésben, tudományban, kultúrában és a sportban is. A sportsikerekben természetesen az egész nemzet osztozik. Kevés erősebb összetartó erő van, mint amikor egyként szurkolhatunk versenyzőinknek. Számunkra azonban mégis fontos, hogy ezen a jeles évfordulón megemlítsük néhány kiváló zsidó sportoló nevét, akik győzelmükkel egész közösségünk társadalmi megbecsüléséhez is hozzájárultak.

Dr. Szabó Lajos írása

 

 

Elek Ilona (1907-1988)
kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó, Berlin bajnoka, az első magyar olimpiai bajnoknő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fuchs Jenő (1882-1955)
négyszeres olimpiai bajnok kardvívó, 1948-ig a legeredményesebb magyar olimpikon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajós-Guttmann Alfréd (1878-1955)
kétszeres olimpiai bajnok, úszó (1896), az első magyar olimpiai bajnok, a művészeti versenyek legjobbja építészet kategóriában 1924-ben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kabos Endre (1906-1944)
háromszoros olimpiai bajnok vívó, Berlin bajnoka, holokausztáldozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kárpáti György (1935-2020)
háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, edző

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keleti Ágnes (1921-)
ötszörös olimpiai bajnok tornász, edző, sportvezető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kemény Ferenc (1860-1944)
pedagógus, sportvezető, a NOB alapító tagja, a MOB titkára, holokausztáldozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Petschauer Attila (1904-1943)
kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, holokausztáldozat