Budapest 149-150. – I. rész: Óbuda

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület nemrég jelentette meg Rózsa Péter Budapest zsidó arca című sajátos hangvételű városi útikönyvét.
A Főváros születésének 150. évfordulójára készülve egy éven át havonta rövid ízelítőt adunk a könyv egy-egy fejezetéből. Célunk, hogy a 150. évfordulóra készülve bemutassuk, a zsidó közösség az elmúlt évszázadok során, különösen pedig a Budapest megszületése óta, milyen módon járult hozzá a Főváros fejlődéséhez, gazdasági életének dinamizálásához, kulturális-, sport- és társadalmi életének színesítéséhez, gazdagításához.

Legyenek egy éven át társaink ebben a várostörténeti kalandozásban!

Kirschner Péter
a MAZSIKE elnöke

 

I. rész: Óbuda

Rózsa Péter

 

Óbuda még önálló kistelepülés volt, messze vagyunk még a város egyesítésétől. A Lajos utca korabeli neve Zsidó utca volt, nem véletlenül, mert itt működött a zsidó kulturális és szellemi élet legjava. Itt épült fel Buda egyetlen kőszínháza, a Kisfaludy Színház, egészen pontosan a Lajos u. 111. szám alatt, de sajnos a II. világháborúban annyira megsérült, hogy le kellett bontani. Számos kávéház, étterem és kaszinó volt a környéken, a pezsgő, éppen polgárosodó nagyváros művészei – lakjanak akár a pesti oldalon -, szívesen jártak  Óbudára,  ahol megtalálhatóak voltak a kávéházak, kávémérések.  Az 1912. évi címtár szerint 12 óbudai kávéház várta vendégeit. Az ismertebbek: a Duna (Laktanya utca), a Szalon (Zsigmond tér), a Kristály (Zsigmond utca), a Tucker (Mókus utca), a Rosenfeld (Lajos utca), a Mauer (Tavasz utca), a Redlich (Vöröskereszt utca) és az Eger (Fő tér) voltak. A leghíresebb azonban kétségkívül a Bródy Kávéház volt.

1831-ben nyitotta meg Bródy Imre első kávémérését, majd sok  helyre költözött a több mint száz éves története során, de a legutolsó épületét még ma is megtaláljuk. Ehhez kissé el kell sétálnunk északi irányba, és a Lajos utca vonalában távolabb találjuk meg,  itt ma az Óbudai Társaskör működik. Koncertek irodalmi estek és társasági rendezvények helye. Valamikor legendás vendégsereg járt ide mulatni.  A kor jeles színészei közül törzsvendégnek számított Csortos Gyula, Rátkay Márton, Fedák Sári, Somlay Artúr, Fejes Teri is. Az írók közül gyakran járt ide Márai Sándor, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Hegedűs Gyula. és persze Krúdy Gyula, akinek később egyik törzshelye lett a Bródy Kávéház, ahol éjszaka is volt meleg étel, zene és táncmulatság.

A Társaskörrel szemközti oldalon találjuk a Kereskedelmi és Vendéglátóipati Múzeumot. Nem véletlen, hogy itt kapott helyet, hiszen ez volt Krúdy Gyula utolsó lakhelye, állítólag halála előtti este még rendelt egy üveg bort magának a Khéliből, s csendes borozgatás közben távozott ebből a világból.

Ennek a XIX-XX. századfordulóra jellemző kisvárosi, polgári világának a hangulatát őrzi az Árpád híd közé szorított, csöppnyi utca. Gránitköves útburkolattal, alacsony házakkal, kocsmákkal, mulatókkal, szatócsboltokkal, kóser hentesekkel, amikor az itt élők zöme már ipari munkásként élt, vagy éppen újságírásból kereste a kenyerét, vagy kereskedett, vagy valamit termelt.  A zsidók szombatot fogadtak, a keresztények misére jártak, a zsidó és a katolikus iskola pedig egymás melletti épületben működött. Jól elvoltak, bár így maradt volna!

Menjünk viszont át Pestre, mert szellemiségében és időrendben is ott folytatódott, majd teljesedett ki a századfordulóra a nagyvárosi, polgári életforma, amelynek igencsak erős motorja volt a budapesti zsidóság!

(folytatjuk)