Ismét elveszítettünk egy barátot. Szakcsi Lakatos Béla nem egyszerűen zseniális művész, az improvizáció bámulatos mestere volt. Minden leütött billentyű egy kapocs volt a zsidó és cigány zene, hagyomány, érzésvilág és sorsközösség között. Mindez az egyik leguniverzálisabb műfaj, a jazz segítségével. Mindenkit képes volt meglepni improvizációival, még a legösszeszokottabb muzsikus társakat is.

Egyetlen koncertet sem tudott abbahagyni. Mindig ott maradt zongoránál, hogy saját örömére is játsszon egy kicsit. Akik ilyenkor visszafordultak a kijáratnál, fantasztikus zenét hallottak. Most már hiába fordulunk vissza. Szakcsi zongorára néma marad.

Fotó: Simon Zsuzsanna

Drága Barátom!

Nem szólíthatom másként, mint ahogy széles mosollyal, kitárt karokkal ő üdvözölt mindenkit. Most már sajnos nem tudja udvariasan elhárítani a köszönéseimet ahogy mindenkor tette, hogy számára megtiszteltetés egy telefon, egy baráti beszélgetés, egy kávézás a Dunapark teraszán.

Számos könyve jelent meg, mégis inkább újságíró volt. Hivatalosan és önkéntelenül is oktatója, mestere volt mindenkinek, aki ezt a mára alig becsült szakmát hivatásként gyakorolja.
Számunkra viszont elsősorban és mindenekelőtt az élet szeretetének, igenlésének bölcs tanítómestere. Azon kevés holokauszt túlélők egyike, akit humora, derűje, optimizmusa soha nem hagyott el.

Amit viszont nem tudott elviselni, az igazságtalanság volt. Szókimondása motiválta leginkább a Füst Milán Páholy életre hívásával, hogy mindent beszéljünk ki magunkból, ami a zsidóságot, a zsidó közösséget érdekli. Öröm volt számunkra, hogy több éves szünet után, rábeszélésünkre újra indíthattuk ezt a fontos közéleti fórumot.
Megtiszteltetés, hogy a Magyar Zsidó Kultúráért Életmű-díjjal tüntethettük ki.
Számos helyen fog hiányozni: a szerkesztőségekben, ahol élete folyamán megfordult, a Hegedűsben, a Goldmark teremben, a Dunapark Kávéházban, Új Lipóciában és nálunk az Egyesületben is.

Drága Barátunk! Legyen könnyű neked a föld!

Kirschner Péter
a MAZSIKE elnöke