Magyar Zsidó Kultúráért-díj 2020: Sándor Anna a Spinoza Színház igazgatója

Ha Budapesten kimondom azt a szót, Spinoza mindenki tudja miről beszélek. Ha kiejtem a számon azt a szót, sándoranna, természetesen egybeírva, akkor is mindenki ugyanarra gondol majd. Itt van nekünk tehát, a mindennapi erzsébetvárosi, budapesti létünk részeként két fogalom, két márka, egymással felcserélhetők, mert ugyanazt fejezik ki. A kettő mára összeolvadt, egyek lettek. Általános védjegy a lesajnált Dob utcában. Többről is van itt szó, mint fogalomról, hiszen Sándor Anna a feltámadt zsidónegyed közepén pumpálja az életet, keringeti a vért.

Ebben a kerületben annyi élet volt valaha, kávéházak, színházak, orfeumok, kabarék. Mára alig maradt valami, de ennek a valaminek tökéletes esszenciája, élő megtestesülése, feltámadt szelleme a Spinoza. Azt akarjuk tudni, milyen volt itt a lüktetés, az élet valaha? Tessék beülni Sándor Anna megvalósult álmába, a Spinozába és rögvest érezni fogjuk a régi illatokat, az ódon vágyakat, a valaha volt szellemi ízeket. Egy falat pesti vircsaft a feltámadt péküzem falai között. Sándor Anna alig tett valamit, csak éppen rehabilitálta a genius locit. A nyughatatlan közgazdász szellemi kihívásra vágyott, társaságra, feladatra, közösségre és közönségre. Körbenézett, nem gondolkodott, belevágott és varázsolt. Maga sem tudja hogyan, de az álmok makacs dolgok, ha valaki akar.

Mára a Spinoza megkerülhetetlen lett, és az Sándor Anna is. Amit Ő tett a kultúráért, ezen belül is a zsidó kultúráért ahhoz másoknak legalább három életre van szükségük. Ő itt van és ott lobog vele, amiben hisz: a sokszínűség, a tolerancia, a nyitottság, a párbeszéd. Nem akart üzletasszony lenni, az lett. Nem akart színházigazgató lenni, az lett. Nem akart menedzser lenni, az lett. Nem akart dramaturg lenni, az lett. Akárhonnét közelítem, Sándor Anna fogalom. A kultúra, a túlélés, a teremtés fogalma.

Bóka László laudációja