Az MTA különdíját kapta Cseh Viktor Zsidó örökség című műve a Szép Magyar Könyv versenyen, tegnap vette át a kitüntetést a Mazsike alkotóközössége az Ünnepi Könyvhéten. Nagyon örülünk, büszkék vagyunk és nagyon köszönjük mindenkinek a sok munkát, amit beletett a könyv elkészülésébe.
A Zsidó örökség akciósan megvásárolható a Mazsike 22-es számú standján, Cseh Viktor vasárnap 4-kor dedikál nálunk. Mindenkit szeretettel várunk!

Edith Bruck: Az elveszett kenyér. Fordította Lukácsi Margit. Európa Könyvkiadó, Budapest,2021, 155 oldal, 3499 Ft

„Mondd el, nem fogják elhinni, de ha túléled, mondd el helyettünk is” – mondják Ditkének. De a könyv

mégsem egy szokásos holokauszt-regény, vagy holokauszt-memoár, bár röviden leírja a sokgyerekes tiszántúli (tiszakarádi) zsidó családból származó Bruck Edith egész életét, benne a dachaui és bergen-belseni koncentrációs tábor sz

örnyű hónapjait is. Nem részletez mindent, csak kinagyít egy-egy képet: akadt egy német, aki szólt, hogy álljon jobbra a szelektáláskor, és azt a pillanatot később, amikor már majdnem feladta az erőltetett menetet, de Judit nővére továbbvonszolta a sárban. És azt a jelenetet, amikor egy német katona őt véresre verte, ám Judit a védelmére kelt, és akkor, meglepetésükre, a katona azt mondta, értékelve Judit bátorságát, hogy ha egy zsidó nő képes kezet emelni egy németre, akkor megérdemli, hogy éljen, és felsegítette Edithet a földről.

De hazatérve a nővérek nem találják a helyüket. Szüleiket és öccsüket elpusztították, a házukat kirabolták, beszennyezték. Tudták, hogy oda soha többet nem térnek vissza. (1981-ben Edih mégis visszatér szülőföldjére, egy rövid látogatásra. Ezt örökíti meg B. Révész
László A látogatás című, 1983-ban készült dokumentumfilmje). Úgy érzik, szakadék nyílt köztük, és azok között, akik nem élték át mindazt, amit ők. A magyarok nem tudnak velük mit kezdeni, félnek a bosszújuktól, „valami eltörött”. Már akkor eltörött, amikor az édesanya a bedagasztott cipókat nem tudta betenni a kemencébe, mert csendőrök jöttek értük és elhurcolták őket. De már 1944 előtt sem érezte magát otthon a család az ultraortodox zsidók között a faluban. És a kenyérrel együtt minden végleg elveszett. A hazatérés után Edith, hogy legyen előtte kiút, írni akar, magyarul. Néhány hónap itthon elég ahhoz, hogy a testvéreiktől is eltávolodjanak, köztük se érezzék magukat otthon. Pesten élő Mirjam nővérük ridegen viselkedik velük. Nővérük, Sára és férje sem örül a hazatérő két húgnak. Bátyjuk, Dávid más utat, egy biztos házasság révét szánja Edithnek. Edith Judittól is elszakad. Judit kivándorol Palesztínába. Edith úgy érzi, nincs helye az egymással küzdő angolok és arabok között sem, és nem tud héberül írni. Később mégis a kivándorlást választja, ám valóban nem találja a helyét abban a militarista légkörben, ahol az ember előbb tanul meg lőni, mint járni.

Folyamatosan ott van benne az írás vágya – „elpusztíthatatlan: itt van bennem és senki el nem törölheti”. Csak még nincs meg hozzá a megfelelő nyelv. Egy hozzá hasonló gyökértelen emigránsokból álló tánccsoporttal turnézik szerte Európában. Amikor Nápolyba, ebbe a lebombázott, lepusztult, ám emberi városba érkeznek, végre úgy érzi, visszatértek a világba a színek, a zene, az élet. Minden mosolyog. Ez az ő országa. A napsütésé, a tengeré, az elbűvölő tájé és a történelemé. Az olasz kultúráé, melyet addig csak a neorealizmus filmjeiből ismert. Rómában abbahagyja a táncot és olaszul kezd tanulni. Itt végre otthonra lel és megtalálja a nyelvet, az írás számára lehetséges nyelvét. „Új szavak kellenének, arra is, hogy elmeséljük Auschwitzot, új nyelven, egy olyan nyelven, amelyik kevésbé sebez meg, mint az anyanyelvem.” Rómában találkozik későbbi férjével, Nelo Risi forgatókönyvíróval, akivel azután több mint hatvan évet tölt együtt, annak haláláig. Olasz író, forgatókönyvíró lesz.

Nem itt van a helye annak, hogy felsoroljam Edith Bruck többi, magyarul is megjelent művét (a Ki látott engem? volt az első, a legismertebb), nagy tekintélyét Olaszországban és a világban, amiről az is tanúskodik, hogy 2021 februárjában a pápa meglátogatta római otthonában. A holokauszt egyik legjelentősebb, még élő tanújaként és megörökítőjeként tartják számon mindenütt. Rám ezúttal az volt katartikus hatással, hogy tömören, egy karcsú kisregényben össze lehet foglalni mindent, ami lényeges, abból a szempontból, hogy mit jelent a nyelv, az írás nyelvének megtalálása. És ez az otthonra találás is.

Örömmel értesítünk mindenkit, hogy a Szép Magyar Könyv 2021 versenyen Cseh Viktor könyve a Zsidó örökség – Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon díjazásban részesül.

Nagyon boldogok vagyunk, és köszönjük mindenkinek, aki a könyvön velünk dolgozott!

Szerző: Cseh Viktor, Tipográfus, kötés- és borítótervező: Pálhegyi Flóra, Képszerkesztő: Pálhegyi Flóra, Tördelő: Pákh Dorottya, Szerkesztő: Fenyves Katalin

Az ünnepélyes díjátadóra június 9-én, 16.30-kor kerül sor a Vörösmarty téren.

A másik Oroszország
Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
Előadja: Takáts Andrea színművész, gitáron közreműködik: Kardos Dániel
Időpont: 2022. április 27. szerda 19.00
Helyszín: Csányi5 (1077. Csányi utca 5.)
Jegyár: 2000 Ft

Az előadás teljes bevételét az Oltalom Karitatív Egyesület ukrajnai menekülteket segítő munkájához ajánljuk fel
Regisztráció: https://forms.gle/CBUKtzRBRGN5ydQm8

A világ egyik legismertebb orosz kortárs írónője Ljudmila Ulickaja saját tapasztalatból tudja, hogy milyen a központosított orosz rendszer üldözöttjének lenni. A II. világháború alatt,1943-ban született a baskíriai Davlekanovoban, ahová családját politikai okokból száműzték. 1970-ben a Moszkvai Genetikai Intézet kutatójaként dolgozott, ahonnan elbocsájtották, mert – munkatársaival együtt – szamizdat irodalmat olvastak, terjesztettek, és tiltott könyveket birtokoltak. Íróként és magánemberként is nagy szerepet vállal többek között az ukrán irodalom népszerűsítésében.
2022. február 24.-én Ulickaja levelet írt külföldi kiadóinak, így magyar kiadójának, a Magvető kiadónak is, melyben elítéli az Ukrajna elleni háborút.
Levelét Morcsányi Géza a kiadó korábbi vezetője fordította magyar nyelvre.

„ … a kultúra a politika felett áll… A jelenség, amit kultúrának nevezünk mindig meg fogja találni a saját útját attól függetlenül, hogy a politika hogyan áll ehhez hozzá. A kultúrának az a mindenkori feladata, hogy görbetükröt mutasson a hatalomnak. Ha valahol korlátozzák, más utakat fog találni.”
(Ljudmila Ulickaja interjú Fidelio 2016)