Winkler Nóra a januári Füst Milán Páholyról

„Nem lehetek elég hálás azért, hogy ma megcsinálhattam a Történetmesélés estet. Hogy az a munkám, hogy egy teltházas teremben négy brilliánsan okos, szenvedélyes, érzelmes embert kérdezek arról, ami annyira érdekel. Hogy mi egy múzeum dolga a történetmeséléssel, hogyan áll fel egy kiállítás, hol dől el, látványosan, drámaian kell-e mutatni, vagy pont a nagy csendek és letisztultság tesz erőssé egy anyagot. Hogy egyetlen tárgyban mennyi történet, kérdés, állapot, élet sűrűsödik. Rengeteg múzeumcsinálási és nézői szempont jött fel, számos szellemes, elgondolkodtató egyedi meglátás, megcsinált kiállítások emlékei, és ahogy ezek hatni tudnak. A zárókörben azt kértem, mondjanak egy-egy olyan művet, ami a munkájukben előjött, amiben a magyar zsidóság története olyan erővel jelenik meg, hogy az sokévnyi dokumentum, kutatás, és tárgy tengeréből is kiemelkedik. Ha csak ezt az egy kört, a kiválasztott tárgyak gyönyörűen, fájóan, történelmien, családilag gazdag történetét meghallgatom, már akkor úgy érzem, érdemes volt, pedig az tíz perc volt két szuper órából. „Nem gondoltam, hogy ennyiféle rétege van egy kiállítás születésének + visszajött a kedvem az élethez + még órákig maradtam volna + ez egy csoda volt + köszönöm, hogy hallhattam” – ilyenekkel jött hozzánk a közönség utána. Toronyi Zsuzsa, Gyekiczki András, Csorba László, Gábor György – köszi. Atyaúristen, ez fantasztikus este volt.”