MAZSIKE díjazottak gondolatai a Magyar Kultúra Napja alkalmából

Január 22. a Magyar Kultúra Napja. Felkértük korábbi díjazottainkat, hogy osszák meg gondolataikat ebből az alkalomból.

 

Jávori Ferenc Fegya

a Budapest Klezmer Band alapítója

1990 megalakult a BKB. Elmúlt csaknem 35 év, azóta a klezmer zene a magyar kultúra fontos részévé vált. Huszonnégy alkalommal léptünk fel a Zsidó Nyári Fesztiválon a Dohány utcai Zsinagógában, minden alkalommal telt ház előtt. Teljesen természetes, hogy ilyenkor zsidó, nem zsidó felveszi a kipát. Ezt vehetjük szimbolikusan egyfajta hídteremtésnek is. A klezmer hidat teremt, és ebben mindig is támogatott bennünket a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a MAZSIKE.

 

Takáts Andrea

színművész

A magyar zsidók szerepe a magyar kultúrában

Mint a Magyar Zsidó Kultúráért díj egyik kitüntetettjét, a MAZSIKE engem is felkért, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából osszam meg gondolataimat arról, hogy a magyar zsidó közösség milyen komoly értékekkel gazdagította Magyarország kultúráját. Ebben a tárgykörben számos nagytudású szakíró cikkeiben, könyveiben olvashatunk komoly kutatásokon, megkerülhetetlen tényeken alapuló írásokat. A tények makacs dolgok. Lehet őket különböző perspektívákból szemlélni, róluk különböző szempontokból megállapításokat tenni. De maga a tény ettől nem változik, az marad, ami.

Magyarország kultúrájának alapeleme mindaz, amit a magyar zsidó közösség tagjai alkottak.
Hivatásom a színészet, alkotói közegem a kultúra. Irodalom, színház, film, zene, képzőművészet – a kultúra minden területén számos zsidó művész által írt, festett, fényképezett, szerzett, rendezett, tervezett alkotás mind az én „munkaeszközeim” és alkotói inspirációim alapjai. Az én számomra ez olyan természetes, olyan magától értetődő alapelem, mint a víz. Tudjuk, hogy a hidrogén a levegő oxigénjével egyesülve alkotja a vizet. Bármelyik elem hiányzik ebből az elegyből, az már nem víz. Ugyanígy: a magyar zsidó alkotók által létrehozott értékek a magyar kultúra elválaszthatatlan, szerves részei. Ez tény. És a tények makacs dolgok.

 

Kalmár Tibor

rendező

Nagy öröm, hogy a Magyar Kutúra Napján felhívhatom a figyelmet arra, hogy a jobboldal által gyakran emlegetett zsidó szerzők is magyarok. Ahogyan ezt gyalázatosan a Nobel-díjas Kertész Imre esetében is megkérdőjelezték. Ugyanakkor számtalan külföldön is sikeres szerző esetében fogalmuk sincs zsidó származásukról. Erre legjobb példa Molnár Ferenc, aki dédelgetett kedvenc a keresztény kultúrában is. Róla eszembe jut egy klasszikus anekdota.

Egy időben Molnár Ferenc gyakran járt az Omnia moziba, de nem a film érdekelte, hanem egy fiatal, csodaszép lány, aki a szünetben cukorkát, csokoládét árult. Néha udvarolt neki, de sok sikere nem volt, a lány minden ostromnak ellenállt. Végre egy gyönyörű májusi napon elfogadta a meghívását és beültek egy cukrászdába. A harmadik sütemény elfogyasztása után a lány így szólt: tudom, tetszem magának, hát idefigyeljen! Említette, hogy maga valami költőféle, ha ez igaz, akkor írjon hozzám egy verset. Sokan udvaroltak már nekem, de verset még senki nem írt hozzám. Másnapra megbeszéltek egy újabb randevút. Amikor Molnár belépett ugyanabba a cukrászdába, a tünemény izgatottan kérdezte: Na, kész a vers? Mutassa!
– Még nem írtam le, de elmondom kívülről.
– Mi a címe? – kérdezte.
– Szeptember végén – válaszolta és várt egy kacajt, ami elmaradt.
– Na, halljuk– kérlelt a lány. Így hát belekezdett: Még nyílnak a völgyben…stb. Amikor odaért, hogy Ha elhagyod érte az én nevemet, feljövök érte a síri világból az éj közepén és oda leviszem azt – a lány leállította:
– Ez vers? Ez borzalom! Mi az, hogy szeptember végén? Május 7-e van. És mi az, hogy elhagyom valami másik srácért a maga nevét? Hiszen azt se tudom, hogy hívják magát, csak azt tudom, hogy valami Feri. Menjen, látni sem akarom!
Ez volt Molnár Ferenc és Petőfi Sándor legnagyobb bukása.

 

Féner Tamás

fotóművész

Mire emlékeztet a Magyar Kultúra Napja? Például arra, hogy választ keressek az illyési kérdésre. Ki a magyar? E című 1939-es brosúrájában két ívnyi szövegben fogalmazza meg Illyés: „Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője vegyesít, és választ el egy más múltú és más jellemű néptől…”

Számomra is ez a meghatározó.