Köszöntjük a klezmer fejedelmét: Jávori Ferenc „Fegya” 80 éves

Kácsor Zsolt írása

Vannak előadóművészek, akik nem csupán művelik a kultúrát, hanem újraalkotják, életben tartják és visszahozzák a köztudatba annak legmélyebb gyökereit. A Budapest Klezmer Band alapítója és vezetője, Jávori Ferenc – vagy ahogy az egész ország klezmerrajongó közönsége ismeri: Fegya – most ünnepli 80. születésnapját. Éltesse az Örökkévaló 120 évig!
És hogy mit jelent 80 évesnek lenni? Fiatalságot a szívben és lélekben – nézzenek csak rá Fegyára, hogy milyen fiatal! Az ő születésnapja nemcsak egy kerek 80-as szám, hanem egy olyan páratlan életút mérföldköve, amely összefonódott a közép-kelet-európai zsidó zenei örökség feltámasztásával és virágzásával. E jeles alkalomból különösen fontos kiemelni, hogy a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elismerésben részesítette Fegyát a
magyar zsidó kultúra gazdagításáért végzett áldozatos és értékteremtő munkájáért. Ez a kitüntetés a zsidó közösség hálájának kifejezése volt azért a szellemi építkezésért, amelyet Jávori Ferenc véghezvitt. S ezen a ponton hadd említsük meg azt az érdekes párhuzamot, hogy a sors különös játéka folytán a Budapest Klezmer Band szinte pontosan egy időben alakult meg a Mazsikével. Míg az egyesület a rendszerváltás hajnalán a zsidó identitás és kulturális öntudat társadalmi kereteit kezdte újraépíteni, addig Fegya és zenekara ugyanezt tette a hangok világában. 1990-ben, amikor a zenekar útjára indult, a klezmer poros, csak egyes zenetudósok számára érdekes, de rég letűnt világnak számított Magyarországon. Fegya volt az, aki képletesen és szó szerint is leporolta a kottákat, majd megtöltötte őket modern élettel, energiával és azzal az összetéveszthetetlen zsidó lélekkel, amely egyszerre sír és nevet.
Jávori Ferenc életútja maga is egy kész regény, amelynek minden fejezete a zene szeretetéről szól. Az 1946-ban, Munkácson született művész abban a multikulturális közegben szocializálódott, ahol a magyar, az ukrán, a jiddis és a roma zene természetes módon élt egymás mellett. Ez a kárpátaljai „olvasztótégely” adta meg azt az alapot, amelyre később felépíthette egyedi zenei világát. Pályafutása állomásai lenyűgözőek: vegyészmérnöknek tanult, de a
zene iránti vágya erősebbnek bizonyult. A munkácsi zeneiskola és a konzervatórium után a helyi filharmonikus zenekarban hegedült, szívva magába a klasszikus alapokat, miközben a lelke mélyén már ott visszhangzottak az ősei által játszott klezmer dallamok. 1976-ban települt át Magyarországra, ahol először szórakoztatózenészként kereste kenyerét, majd a Operettszínház zenekarának tagja lett. Itt tanulta meg azt a színházi dramaturgiát, amit később oly mesterien alkalmazott saját produkcióiban.
1990-ben alapította meg együttesét, a Budapest Klezmer Bandet, amely rövid idő alatt Európa egyik legkeresettebb klezmer formációjává vált. Hiszen Fegya nem csupán interpretálta a népzenét; ő szerzett, hangszerelt és új kontextusba helyezte a műfajt. A zsenialitása abban rejlik, hogy képes volt a klezmert „kitörni” a kiskocsmák és esküvők világából, és bevinni a legnevesebb hangversenytermekbe és színházakba. Olyan korszakalkotó produkciók fűződnek a nevéhez, mint az első klezmer-musical (Purim, avagy a sorsvetés); a Menyasszonytánc, amely az
Operettszínház sikerdarabjaként a klezmer és a magyar népzene összefonódása mutatja be; vagy a Klezmer szvit, amely a Budapest Klezmer Band és a Liszt Ferenc Kamarazenekar találkozása a kegmagasabb művészi színvonalon.
Fegya ma is aktív, alkot és inspirál. Személyisége – a rá jellemző szerénység, finom humor és szakmai alázat – példakép minden generáció számára.
Isten éltessen, Fegya, élj 120 évig erőben, egészségben, hogy még sokszor hallhassuk a zongorajátékodat, amivel minden alkalommal elvarázsolsz bennünket abba a régi jiddis világba, amelynek szülöttje vagy!