Kedves Iván, dacára annak, hogy az égi fennvalóságban nem hiszek, mégis oda címzem neked ezt a levelet abból az alkalomból, hogy most jó sokan összegyűltünk a tiszteletedre. Ne ijedj meg, nem fogom ezt az írást arra kifuttatni, hogy te most ott ülsz az „égi asztaltársaságban” Kardos G. Györggyel és Hovanyecz Lászlóval és Zalai Istvánnal,
hiszen „égi asztaltársaság” nincsen, csak a sehol van, sajnálom, de csak a seol van. Ez amúgy a hozzád oly közel álló zsidó hagyomány kifejezése, seol, ezt a szót használja a zsidóság annak a túlvilágnak a megnevezésére, amely túlvilágról a Tóra egyáltalán nem beszél, és erre minden oka megvan.
Kedves Iván, ez a levél tehát igazából nem is hozzád szól, hanem az olvasóidhoz, akiknek a száma nem csökken, sőt. Nem lettél elfelejtett író, nem lettél elfelejtett tárcista, gyakran emlegetünk és gyakran felidézzük egy-egy írásodat, s tudom, ezzel elégedett lennél, még ha nem is az örökkévalóságnak írtál, hanem a Népszabadságnak – ami egyébként az „égi asztaltársasághoz” hasonlóan szintén nem létezik. És ezen nem csodálkoznál, hanem bólintanál, hát persze, hogyan is létezhetne a Népszabadság egy olyan Magyarországon, amelyik a komoly sajtóra nem tart igényt?
Kedves Iván, szóval az olvasóidnak írok most, akiknek azt szeretném mondani: tartsák meg a jó szokásukat, és olvassanak Bächert. Aki Bächert olvas, az jó társaságban van. Tessék olvasni Bächert, és tessenek olvasni Bächerről, például regényt. Kedves Bächer-olvasók, szeretném megköszönni nektek, hogy Ivánt nem felejtettétek el, hogy emlékeztek rá és elevenen tartjátok az emlékét. Mennyi író és újságíró van, akire a temetés után egy nappal már alig emlékszik valaki! Te pedig itt vagy velünk, sőt ma éppen a magyar sajtó egyik legkiválóbb szerkesztőjével, Tamás Ervinnel emlegettünk, aki boldogan mesélte, hogy a BIG által felfedezett Bächer Ivánt ő csábította a Népszabadsághoz, s ha már ezt felemlegette, hát elárulta azt is, hogy gyakran leveszi a polcról egy-egy könyvedet, belelapoz, s megállapítja: klasszikus! Márpedig egy Tamás Ervin szájából, aki olykor még a legjobbakat is elküldte a búsba, ez különösen nagy dicséret. Ennél jobb már csak az volna, ha létezne még Népszabadság, és élne Bächer Iván, aki a most szombati Hétvége mellékletben a magyar kormányt küldené el a búsba egy különösen jól sikerült ököruszály-leves apropóján.
Dr. Körmendi István, a 102 éves háziorvos írt egy könyvet az életéről, benne a holokauszttal kapcsolatos emlékeiről. A könyv december elején jelent meg. A szerzővel Heller Mária beszélget.
Otthonról hozom…
