Kedves Iván, dacára annak, hogy az égi fennvalóságban nem hiszek, mégis oda címzem neked ezt a levelet abból az alkalomból, hogy most jó sokan összegyűltünk a tiszteletedre. Ne ijedj meg, nem fogom ezt az írást arra kifuttatni, hogy te most ott ülsz az „égi asztaltársaságban” Kardos G. Györggyel és Hovanyecz Lászlóval és Zalai Istvánnal,
hiszen „égi asztaltársaság” nincsen, csak a sehol van, sajnálom, de csak a seol van. Ez amúgy a hozzád oly közel álló zsidó hagyomány kifejezése, seol, ezt a szót használja a zsidóság annak a túlvilágnak a megnevezésére, amely túlvilágról a Tóra egyáltalán nem beszél, és erre minden oka megvan.

Kedves Iván, ez a levél tehát igazából nem is hozzád szól, hanem az olvasóidhoz, akiknek a száma nem csökken, sőt. Nem lettél elfelejtett író, nem lettél elfelejtett tárcista, gyakran emlegetünk és gyakran felidézzük egy-egy írásodat, s tudom, ezzel elégedett lennél, még ha nem is az örökkévalóságnak írtál, hanem a Népszabadságnak – ami egyébként az „égi asztaltársasághoz” hasonlóan szintén nem létezik. És ezen nem csodálkoznál, hanem bólintanál, hát persze, hogyan is létezhetne a Népszabadság egy olyan Magyarországon, amelyik a komoly sajtóra nem tart igényt?

Kedves Iván, szóval az olvasóidnak írok most, akiknek azt szeretném mondani: tartsák meg a jó szokásukat, és olvassanak Bächert. Aki Bächert olvas, az jó társaságban van. Tessék olvasni Bächert, és tessenek olvasni Bächerről, például regényt. Kedves Bächer-olvasók, szeretném megköszönni nektek, hogy Ivánt nem felejtettétek el, hogy emlékeztek rá és elevenen tartjátok az emlékét. Mennyi író és újságíró van, akire a temetés után egy nappal már alig emlékszik valaki! Te pedig itt vagy velünk, sőt ma éppen a magyar sajtó egyik legkiválóbb szerkesztőjével, Tamás Ervinnel emlegettünk, aki boldogan mesélte, hogy a BIG által felfedezett Bächer Ivánt ő csábította a Népszabadsághoz, s ha már ezt felemlegette, hát elárulta azt is, hogy gyakran leveszi a polcról egy-egy könyvedet, belelapoz, s megállapítja: klasszikus! Márpedig egy Tamás Ervin szájából, aki olykor még a legjobbakat is elküldte a búsba, ez különösen nagy dicséret. Ennél jobb már csak az volna, ha létezne még Népszabadság, és élne Bächer Iván, aki a most szombati Hétvége mellékletben a magyar kormányt küldené el a búsba egy különösen jól sikerült ököruszály-leves apropóján.

Otthonról hozom…

Művészetterápiás önismereti csoport másod- és harmadgenerációs holokauszttúlélők számára

A holokausztottúlélők többnyire a hallgatást választották túlélési stratégiájuknak. A hallgatás nemzedéke utáni generációk sokszor véletlenül, vagy nagyon hiányosan tudják meg családjuk történetét és sorsát, amely azonban kimondatlanul mégis befolyásolta életüket, mindennapjaikat.

A művészetterápiás csoport segítségével ezt a hallgatást szeretnénk megtörni és a résztvevők számára olyan közeget biztosítani, ahol mindennek helye van, ahol ki tudjuk mondani a bennünk élő múltat és ezáltal megközelíthetővé és feldolgozhatóvá válik.

A művészetterápia a terápiáknak az a különleges ága, ahol a kreatív tevékenységek során az alkotó illetve befogadó személy szavakkal alig, vagy nem kifejezhető belső tartalmakkal találkozik. A nehezen megfogalmazható, elrejtett érzelmek, emlékek, konfliktusok, gondolatok a művészetterápias csoportban a csoportfolyamatok hatására válnak elérhetővé és idéznek elő változást bennünk.

Csoporton való részvételhez nem szükséges semmilyen művészeti készség vagy tudás!

A csoport tíz alkalomból áll.

A csoport kis létszámmal, maximum 10 fővel indul. A részvétel regisztációhoz kötött. A csoportba a felvétel a jelentkezés sorrendjében történik.

Időpont: találkozunk minden második hétfőn este 17–20 óra között január 13.-i kezdéssel

Helyszín: MAZSIKE, Budapest 1063 Munkácsy Mihály u. 25. fsz. 3. (kapucsengő: 3)

Jelentkezési határidő: december 31.

Részvételi díj 6500 Ft/alkalom (MAZSIKE tagoknak 15% kedvezmény!)

A csoportot vezeti: Benda Judit művészetterapeuta

Jelentkezés és bővebb információ: otthonrolhozom@gmail.com , +36305779015

 

MÁR 11 ÉVE? DE MÉGSE!

Bächer Iván író, újságíró, mesterszakács és zongorista, a Magyar Zsidó Kultúráért díj kitüntetettje már tizenegy éve nem kopttaja a flaszter a Pozsonyi úton. Rá emlékezünk halálának évfordulóján. Barátai és újságíró kollégái Saly Noémi és Kelen Károly idézik fel alakját és történeteit, Kácsor Zsolt olvassa fel Ivánhoz írt levelét.

Időpont: 2024. december 12. csütörtök 17.00
Helyszín: MAZSIKE – 1063. Munkácsy Mihály u 25. fszt. 3. (kapucsengő: 3)
Belépő: 1500 Ft, Mazsike tagoknak: 1000 Ft – Fizetés a helyszínen készpénzzel
Regisztráció: https://forms.gle/UKiZEpDe6v3C8NQr9

Vendégek: Saly Noémi, Kelen Károly, Kácsor Zsolt

Mindenkit szeretettel várunk!

„Az egyház megvallja, hogy noha látta a brutális erőszak önkényeskedését, számtalan ártatlan testi-lelki szenvedését, az elnyomást, a gyűlöletet, a gyilkosságot, nem emelte fel szavát ellene, és nem talált módot arra, hogy az áldozat segítségére siessen. Bűnös lett Jézus Krisztus leggyengébb és legvédtelenebb testvéreinek a pusztulása miatt.” – az 1945 áprilisában koncentrációs táborban kivégzett evangélikus lelkész, Dietrich Bonhoeffer írta ezeket a sorokat Etika című művében. Ő maga ugyan mindent megtett egyebek mellett az üldözött zsidókért, de egyház őrállói feladata, a lelkiismeretet éberen tartó feladata megmarad. Ezért is adunk helyt iskoláinkban az Üres padok kezdeményezésnek.

A hiánnyal szembesülni mindig fájdalmas. Különösen is megrázó, mikor meggyilkolt, elhurcolt, elüldözött fiataljaink, barátaink, testvéreink tragikus sorsával szembesít minket. Egyházunk részéről ezért is támogatom a bonyhádi és a nyíregyházi evangélikus gimnáziumokban sorra kerülő alkalmat. Fontosnak tartom, hogy Üres padok emlékjelek emlékeztessék az újabb és újabb generációkat, hova vezethet, ha vallási, etnikai vagy bármilyen más okból alázzuk meg embertársunkat. Először talán csak suttogva címkézünk, majd hangosan megbélyegzünk, később kirekesztünk valakit a közösségből. Auschwitz sem a gázkamrákkal, hanem verbális erőszakkal kezdődött. Ezen a téren igen nagy az egyházak felelőssége. Evangélikusként ezért is utalhatunk Sztehlo Gábor, Keken András és más ismert vagy ismeretlen embermentők példájára. Bűnbánattal szembesülünk ugyanakkor azzal is, hogy voltak olyanok is, akik nem voltak elég bátrak, és nem szálltak szembe az erőszak megnyilvánulásaival. A múlt bűneit eltörölni nem tudjuk, de tanulhatunk belőlük. Egyházunk ezért elfogadhatatlannak tartja a faji, etnikai, vagy egyéb kirekesztés és gyűlöletkeltés bármilyen formáját. Az Üres padok naponta szembesíthetnek a kérdéssel: Mit teszel te, ha igazságtalanságot, kirekesztést, mai szóval bullyingolást tapasztalsz a környezetedben?  Teszel ellene?

 

Budapest, 2024. november 7.

 

Dr. Fabiny Tamás

elnök-püspök

Magyarországi Evangélikus Egyház

 

ÜRES PADOK
ÁLLÍTSUNK EMLÉKET A HOLOKAUSZTBAN ELPUSZTÍTOTT DIÁKOKNAK!

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2024 novemberében a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban és a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban helyez el Üres padok emlékjelet.
Az „ÜRES PADOK” programot franciaországi példa nyomán a Holokauszt Emlékközpont igazgatója Szita Szabolcs és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke Kirschner Péter kezdeményezték még 2014-ben, a Holokauszt Emlékév keretében. A program meghirdetéséhez az ország több patinás és humanista gondolkodású középiskolája csatlakozott. A programba bekapcsolódó iskolák diákjai szakértők segítségével kutatták fel azon egykori iskolatársaik nevét, akiknek a kirekesztő törvények miatt el kellett hagyniuk iskolájukat, diáktársaikat és a holokauszt áldozataivá váltak. Ezen diákok nevét az iskolákban őrzi meg az Üres padok emlékjel. A fatörzsre és évgyűrűre emlékeztető fehérbeton plasztikát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói terveztek: Zsiga Renáta és Varga Natália. (A pályázatot bíráló zsűri olyan neves tagokkal bírt, mint Erdély Mátyás, a Saul fia operatőre.)
Meggyőződésünk, hogy a fiatalok bátran és őszintén kérdeznek, és nem fogadnak el mellébeszélő, hazug válaszokat. Most ők keresik a válaszokat, hogy hová lettek a zsidó tanulók az egykori iskolákból. A program az adott iskolában végzett kutatómunkán, egykori tablók, évkönyvek, osztálynaplók áttekintésén és helytörténeti kutatáson alapult.
A kezdeményezéshez az ország számos középiskolája csatlakozott. Az első emlékjelek avatására a 2016-2017 tanévben került sor, megindítóan szép megemlékezések keretében. Azt tapasztaltuk, hogy a kutatásban résztvevő diákok nem elégedtek meg az áldozatok nevének kiderítésével, hanem feldolgozták családjaik történetét, és az iskolák történetének emlékeit, dokumentumait is feltárták. Az avatásokról szóló híradások nyomán újabb iskolák jelentkeztek, és kapcsolódtak be a programba. Fontosnak tartjuk, hogy a folyamat ne szakadjon meg, a program most kiterjedt az egyházi fenntartású felekezeti iskolákra.
2021-ben Szenes Hanna születésének 100. évfordulójára egykori iskolájában a budai Baár-Madas Református Gimnáziumban helyeztünk el Üres padok emlékjelet.
2024-ben pedig a holokauszt 80. évfordulójára emlékezve a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban és a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban állítunk Üres padok emlékjelet. A projekt az iskolákkal szoros együttműködéssel és a MAZSÖK támogatásával valósul meg.

Avató ünnepségek:
2024. november 18. hétfő 12.30
Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium
(7150 Bonyhád, Kossuth Lajos u. 4.)

2024. november 19. kedd 11.30
Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium
(4400 Nyíregyháza, Szent István u. 17-19.)

Emlékezzünk együtt!