Tóth Potya István: az FTC focista, aki embereket mentett

2021. február 16-án közös megemlékezést tartott a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Ferencvárosi Torna Club abból az alkalomból, hogy az FTC egykori játékosa és edzője, Tóth Potya István neve felkerült a Dohány utcai zsinagóga udvarán található Wallenberg emlékparkban az embermentők márványtáblájára.

Tóth Potya István a Nemzeti csapatából 1909-ben került be a válogatottba, igazán ismert és népszerű játékos akkor lett, amikor 1912-ben az FTC-be igazolt. Közel 200 első osztályú mérkőzést játszott az első osztályban, visszavonulása után pedig 34 évesen, 1925-ben már a zöld-fehérek edzője lett. A civilben mérnök Tóth az első trénerek egyike volt, aki nem csak edzéseket vezetett le, hanem tervszerűen építette fel csapatát. Ennek meg is lett az eredménye, a fiatal szakember zsinórban három bajnoki címet szerzett az Üllői úti gárdával. 1930-ban Olaszországba szerződött, ahol többek között a milánói Intert is irányította. Hazatérve az Újpest csapatához szerződött, azon kevesek egyike, aki a Ferencvárossal és az Újpesttel is bajnoki címet tudott nyerni.

A háború alatt edzőtársaival szervezkedtek, hogy az üldözötteken segítsenek. Tóth ekkoriban a Honvédelmi Minisztérium Légvédelmi Hivatalában dolgozott, így lehetősége volt hamis iratokat szerezni, de Telepes utcai háza is sokaknak nyújtott menedéket, többek között Gobbi Hildát és a Latabár-fivéreket is bújtatta. 1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után érkezett Budapestre Kovács Pál, az amerikai hadsereg tisztje, s ismerőse, a római Lazio egykori edzője, Kertész Géza segítségével vette fel a kapcsolatot a magyar trénerekkel. A Dallam-csoport egyik fő célja a budapesti hidak megmentése lett volna, de a csoport lebukott. Tóth Potyát december 6-án tartóztatták, le a család ettől kezdve nem hallott róla. A nyilasok hetekig vallatták, majd a foglyokat átadták a Gestapónak. Több helyen is raboskodott, végül a várba, a Belügyminisztérium épületébe hurcolták, ahogy február 6-án több társával kivégezték.