Meghalt Perczel Anna
Perczel Anna több volt, mint kiváló építész, urbanista, szakíró, városvédő. Ő egyike volt azoknak, akik megmentették a budapesti Zsidónegyedet.
Amikor a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kitüntette Perczel Annát, laudációjában Deák Gábor, a MAZSIKE elnökségi tagja többek között a következőket mondta róla:
“Perczel Anna építész 1967-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán.1967-től 2004-ig településtervezési építészként dolgozott a Budapesti Várostervező Intézetben, majd a VÁTI Kutatási és Műemléki Irodájában. Több évtizedes, a szakma által nagyra értékelt településtervezési munkásságának az utóbbi években legismertebbé vált területe az úgynevezett Régi pesti zsidónegyed történelmi városképének, épületeinek kutatása, dokumentálása és e történelmi értékek megőrzéséért folytatott kitartó küzdelem. A Régi pesti zsidónegyed a magyar és az egyetemes zsidó kultúra építészeti örökségének igen jelentős objektuma – ehhez a városrészhez különösen szoros szálakkal kötődik a magyarországi zsidóság történetének virágkora – a XIX. század második fele –, és ugyanakkor legszomorúbb korszaka is, a holokauszt időszaka. Perczel Anna 1996-tól szisztematikusan tárta és tárja fel a negyed építészeti értékeit, azok történelmi hátterét, kutatási eredményeit mind a szakmai, mind pedig a széleskörű nyilvánosság orgánumaiban publikálja. Külföldi és hazai konferenciákon teszi ismertté a pesti zsidónegyed építészeti- és kultúrtörténeti értékeit, jelenlegi városrendezési problémáit. 2004 tavaszán a budapesti Városházi Beszélgetések előadássorozat tematikus előadójaként mutatta be a szakma, a várospolitika és a sajtó képviselőinek a negyed műemléki értékű és ugyanakkor súlyosan veszélyeztetett városszövetét, épületeit, utcáit,
tereit. Közvetlenül ezután alakult meg az ÓVÁS! civil kezdeményezés, melynek egyik alapítója és legavatottabb szakértője ő maga. Szakértői munkája, publikációi, előadásai, nyilatkozatai nyomán közüggyé, várospolitikai és nemzetközi örökségvédelmi üggyé vált a budapesti zsidónegyed sorsa. Az egyesület az ő megfogalmazásában küldött levelet 2006-ban az UNESCO Világörökség Bizottságához, kérve, hogy vizsgálja felül a 2002-ben világörökségi területté nyilvánított negyed építészeti örökségének egyre súlyosbodó veszélyeztetettségét.”
Perczel Anna kezdeményezte, hogy a Zsidónegyedben városvédő-városismertető sétákat tartsanak, jónéhányat ő maga vezetett. Könyvet publikált „Védtelen örökség” címmel. A könyvet méltató recenzióban a Szombat című zsidó lap ezt írta róla:
„Perczel Anna könyve a régi pesti zsidónegyed lakóházairól nem csak ház- és építészettörténeti leírások gyűjteménye; az utcáról utcára haladó könyvben egy-egy ház átváltozásainak történetét átszövik híres és névtelen lakóinak történetei. … Sőt, ez a séta teljesebb élményt nyújt, mint egy valódi, mert részben már lebontott épületeket kelt új életre: ilyen Skrek Lipót Dob utcai szalámigyára, mely gettókonyhaként is üzemelt, a mosóintézetnek, szabóműhelyeknek és a Krúdy által is emlegetett Ármin pincének helyet adó, Király utcai Dobler-bazár, vagy Fleischmann Lipót ezüstműves mester Holló utcai háza, műhelye és fémöntödéje. Ezek az épületek már csak történetekben élnek. A házak másik fele épp bontás előtt áll, és vannak olyan épületek is, melyek – jórészt a civil fellépés hatására – az elmúlt néhány évben kaptak műemléki védettséget…. Perczel Anna számára mindenekelőtt a veszély adta a legfőbb motivációt, hogy korábbi kutatásait, rehabilitációs terveit és építészeti tanulmányait felhasználva megírja a régi pesti zsidónegyed lakóházairól szóló, kétnyelvű könyvét… Perczel Anna könyvében az épületek között az is analógiát teremt, hogy a hozzájuk kapcsolódó színterek, mesterségek, sorsok legyenek bármily változékonyak, mégis egyfajta konok folytonosságot tükröznek: a korokkal változó funkciók, lakók, üzletek a ház életkorával változó életszakaszait jelenítik meg. Eközben a ház alapkaraktere, tulajdonságai, erényei és hibái változatlanok, ez adja a folytonosság érzetét. … Ezt az állhatatosságot látjuk a budapesti zsidóság történetében is: a családokat kettétörte ugyan a Holokauszt, legféltettebb, családi hagyományokat jelképező tárgyaikat (a menórát, a mezüzét, a nagymama kelengyéjét, a fényképeket vagy a kuglófformát), történeteiket és traumáikat mégis generációkon át cipelik tovább. Ez a több szinten megjelenő rendíthetetlenség adja a negyed számára azt a különös arculatot, melyre nem hatnak üzleti érdekek, szintterületi mutatók és bontási engedélyek.”
Amikor Perczel Anna nagyszerű életművét méltatta Deák Gábor, beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Chagall és Kondor Béla festett, rajzolt angyalai jutnak róla eszembe, akik házak, falvak, városok felett őrködnek. Perczel Anna az okos, szelíd és ugyanakkor határozott szavak meggyőző erejével védi a zsidónegyedben ránk maradt örökséget.”
Most már az ő örökségét is védjük, amikor az ő szellemében tovább folytatjuk az általa megkezdett ügyet.
