Féner Tamás kiállítása a Csányi5-ben
Féner Tamás: „és beszéld el fiadnak…”
válogatás az 1983-as kiállítás anyagából
Megnyitó: május 17., csütörtök 18 óra
a kiállítást megnyitja Donáth László
Féner Tamás 1983-ban állította ki „…és beszéld el fiadnak…” című fotósorozatát a Néprajzi Múzeumban, az akkori kor zsidó életének fontos, művészi erejű dokumentumait. A kiállítás anyagából összeállított album, amihez Scheiber Sándor professzor írt pontos és értő szöveget, sokunk könyvespolcán szerencsére ma is ott található. A képek később az Országos Széchenyi Könyvtár fotótárába kerültek, de most, erre az alkalomra megkaptuk őket, hogy segítségükkel felidézhessük, és újra rácsodálkozhassunk a magyar zsidóság közel negyven évvel ezelőtti színes világára. A fotók jelentős része a pesti zsidó negyedben készült, az egykori gettóban, ott ahol Féner felnőtt; a helyszínhez fűződő máig elevenen élő emlékeiről így ír a művész: „Zsila-büla bábuská, zsila-büla gyeduska. Volt egyszer egy nagyanyó, volt egyszer egy nagyapó. Volt egyszer egy Berger bácsi aki kasszír volt a dobharmincötben, a kóserájben, a hússzékben, szóval a kóser hentesnél. Mi ugyan a Klauzál téri csarnokban levő kóserájba jártunk, de ez itt nem fontos. Dehogynem fontos, de erre most nem térnék ki. Szóval ott tébláboltam a környéken. Tizenkét évig jártam arra iskolába, Wesselényi, Kazincki (sic!), Barcsay. Hogy rövidítsem az utat, bementem a dobharmincöt kapuján, kijöttem a Kazincki utcain. Télen egy kicsit megálltam az udvarban, mert egy ablakból, a pincéből jó meleg jött, az volt a sütöde. Melengettem a fenekem. Szóval a Berger bácsi. Ahogy ott nézelődöm, próbálom keresni, már – már reménye-vesztetten, a régi látványt. Végig az utcán autók, emberek. Kijött a kóserájből Berger bácsi. Nem ismersz meg? én vagyok a Berger Gyuri papája. Ja, a Berger Gyuri. Akivel Wesselényibe jártunk, míg azt meg nem szüntették. Aki a Kazincki és – akkor még – Király utca sarkán lakott, akinek volt felhúzható tankja, riasztópisztolya is. Szóval a Berger bácsi. Apád? Anyád? Mi van velük? Hallottad? már rég nem a Kollmann a rabbi a Vasváriban – oda jártunk – most a Schweitzer van ott. Ki él, ki halt, egy lélegzetre. Igen, megértettem, nem az utcát kell fényképezni, hanem hogy mi történt a Vasváriban azóta, hogy elköltöztünk a Királyból.”
