Benedek István Gábor (1937-2022) író, szerkesztő, újságíró, a Füst Milán Zsidó Közéleti Páholynak alapítója és a MAZSIKE Életmű-díjának kitüntetettje volt. Sírkövének avatását október 15-én tartották a budapesti Kozma utcai zsidó temetőben, ahol beszédet mondott dr. Schőner Alfréd főrabbi, Kácsor Zsolt író, a Mazsihisz munkatársa, közreműködött Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora. A szertartáson ott volt Benedek István Gábor özvegye, több tótkomlósi rokona, számos barátja és tisztelője. Részt vett az eseményen Darvas István főrabbi, Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke és dr. Balogh István docens, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) judaisztika tanszékének mb. vezetője is.

Schőner főrabbi a beszédében felidézte BIG életútjának, valamint újságírói, szerkesztői, írói pályájának főbb állomásait. Benedek István Gábor egyik legismertebb művére, az átütő sikert aratott A komlósi Tórára utalva így fogalmazott: „ő maga volt a komlósi Tóra”.

Kácsor Zsolt író, a Mazsihisz munkatársa többek között azt mondta:
„BIG sírköve nem sűrű kristályos kőzetszemcsékből áll, hanem emberi érzelmekből, régi barátságokból, megérdemelt megbecsülésből és viszonzott szeretetből. Mert ez a megbecsülés, a tisztelet és a szeretet által emelt sírkő számomra nem egyszerűen ásványi anyag, hanem formai kifejezése annak a szeretetteli érzésnek, ami mindannyiunk lelkét átjárja, amikor BIG-re gondolunk”.

A szertartás végén felhangzott a kaddis, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit Benedek István Gábor sírkövén.

 

Időpont: 2023. október 28. szombat 19.00
Előadják: Takáts Andrea, Hegedűs D. Géza
Szövegkönyv: Takáts Andrea
Helyszín: KuglerArt szalon (1052. Sütő u. 2.)
Regisztráció/ jegyek: kuglerartjegyek@gmail.com

Mindenkit szeretettel várunk!

Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei – Erdélyi zsidó történetek életről, éhségről és reménységről

Hogyan élték meg Erdély visszacsatolását a zsidó közösség tagjai? Milyen út vezetett a magyar honvédség bevonulásától a közösség elpusztításáig? Hogyan próbálták újraépíteni a túlélők az életüket?
Király Kinga Júlia, aki évek óta az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának megbízásából Olaszországban kutat, egy unikális megközelítéssel interjúzott az erdélyi közösség maroknyi túlélőivel. Interjúalanyait a régi ételekről, valamint azok elkészítéséről kérdezte, ami egészen más irányból mozgósította az emlékeket.
Az elkapkodott magyar és angol kiadás után idén újra megjelenik a kötet, ennek apropóján beszélget a szerző Dési Jánossal.
A beszélgetéshez egy kis kóstoló is készül azokból az ételekből, amikre a túlélők tanították a szerzőt.
—–
Időpont: 2023. október 10. kedd, 18 óra
Helyszín: MAZSIKE (1063. Munkácsy Mihály utca 25. fszt. 3., kapucsengő: 3)
Beugró: 1000 Ft (fizetés a helyszínen készpénzzel)
Regisztráció: https://forms.gle/4pSdzGvuZiAtwv1k8

Kácsor Zsolt írása

 

Fahidi Éva 97 évesen hunyt el Budapesten, de akik ismerték őt, azok tudják: kilencven fölött is élénk szellemű, mindenre kíváncsi, aktív ember volt, aki minden pillanatban az élet, a túlélés, az isteni teremtés örömét hirdette.

Mindössze 18 éves volt, amikor a szülővárosából, Debrecenből Auschwitzba deportálták, ahonnan egy allendorfi hadiüzembe vitték kényszermunkára. Ennek köszönhette, hogy életben maradt – de vajon milyen lehetett az a pillanat, amikor Magyarországra visszatérve azzal kellett szembesülnie, hogy a szűkebb és tágabb családjából mindenkit – összesen ötven embert – elpusztítottak a holokausztban? Felfoghatatlan, hogy milyen traumát élhetett át az akkor még szinte gyereklány-felnőtt, aki egyes-egyedül maradva élte tovább az életét. Azt az életet, amelyet nekünk szentelt: a közösségnek, a társadalomnak, az emberiségnek, hogy tanuljunk és okuljunk belőle, hová vezet az emberi romlottság által szült kirekesztés, megkülönböztetés megbélyegzés.

Fahidi Éva évtizedeken át a saját életével adott példát nekünk: fáradhatatlanul beszélt a rettenetről, amit átélt, előadásokat tartott, könyveket írt, majd idős kora ellenére az internetet is használni kezdte, hogy saját közösségi oldalán leljen követőkre. Hiszen lelkes követői voltunk mind a virtuális, mind a valóságos térben. És csodáltuk a testi-lelki erejét az életéről szóló filmben, amelyben valóra váltotta ifjúkori álmát: táncolt. Eltáncolta nekünk az életét, és a zeneszerzők által oly sokszor újra és újra megírt haláltáncok sorát ő maga élet-tánccal szakította meg: örömtánc volt az övé, az élet, a bölcsesség és a derűs szeretet tánca.

Most már nem nekünk táncol, de emléke itt maradt velünk. Nem felejtjük el, hiszen ő maga is mindent megtett azért, hogy felejthetetlen legyen. Igazi Ember volt, nagy E betűvel írva. Fonódjék be emléke az élet kötelékébe és legyen áldott az emléke!