A LENGYELI CIGÁNYOK MEGGYILKOLÁSA

1944. november 30-án a szinte teljesen német lakosságú Tolna megyei község cigány lakosságának  többsége lett a holokauszt áldozata.

 

Erkölcsi kötelességünk, valamint a kirekesztettek, megbélyegzettek egymás iránti szolidaritása okán is meg kell emlékeznünk róluk.

„Megérkezett a cigánytelepre hat csendőr lóháton… Amikor a csendőrök a „Téglaházhoz” értek, ott szétosztották a töltényeket, gránátokat, csőre töltötték a puskákat és úgy jöttek be a cigánytelepre… Mi, akik nem tudtunk elfutni, mert ott volt nekem az alig pár hónapos kisgyerekem, befutottunk a lakásba. Erre a csendőrök odajöttek az ajtóhoz, az ablakhoz és lövöldöztek befelé. Ott bent nagy volt a jajgatás. Egyszer az ablaknál lövöldözők közül odaszólt az egyik csendőr ahhoz, aki az ajtónál lövöldözött, hogy van-e benn még, aki él? Az azt mondta, hogy van. Erre a csendőrök kézigránátot dobtak be az ablakon.” – ez a házban lévő 15 személy közül az egyetlen túlélő, Sárközi Antalné Kalányos Katalin elmondása.

Az áldozatokat Lerch István, Lengyel plébánosa 1944. december 4-én temette el.

Terveink szerint 2024-ben, a holokauszt 80. évfordulóján Lengyel községben is elhelyezzük az áldozatok botlatóköveit.