125 éves a Magyar Olimpiai Bizottság

125-177

A számok nem mást jelentenek, minthogy a 125 éve, 1895. december 19-én alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság. A rákövetkező évben kezdődtek meg az újkori olimpiai játékok, amelyek során eddig 177-szer hangzott fel a győztesek tiszteletére a magyar himnusz.

A XIX. század utolsó évtizedeiben Európa szerte egyre több pártolója akadt az ókori játékok felújításának. A nagybecskereki születésű Kemény Ferenc az 1884–1885-ös években folytatott párizsi tanulmányai során került közeli ismeretségbe Pierre de Coubertin báróval, aki a terv élharcosa lett. Itthon Berzeviczy Albert, a kultuszminisztérium államtitkára az 1890 január 28-i képviselőházi beszédében tett hitet az olimpizmus eszméje mellett: „Nekem, tisztelt Ház, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb vissza kell térnünk az olympiai és pythiai játékok szép korára, a mikor a testi és szellemi erők, úgyszólván, mint egyenrangú tényezők küzdtek a versenypályán s a mikor a költőre nézve nem tartották lealázónak azt, hogy homlokára ugyanazon szent olajfáról szakítottak olajágat, a melynek lombjával a legügyesebb diskosdobót koszorúzták meg.”

1894. június 23-án, Párizsban a Sorbonne aulájában kimondták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, megalakulását, amelynek elnöke Coubertin báró lett, míg Kemény Ferenc bekerült az alapító tagok közé. Ezt követően Kemény felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal, hogy ismertesse Coubertin tervét az első modern kori játékok megrendezéséről, valamint szerette volna a magyarok részvételét is elérni. Mivel Athén számára nagy anyagi megterhelést jelentett az első modernkori olimpia megrendezése, szóba került annak elvetése is. Coubertin keménynek Kemény felvetette, hogy Budapest vállalja el a házigazda szerepét, mert vélekedése szerint a nyári játékok kiegészíthették volna a készülő állami ünnepségsorozat programját. Azonban a tervet a kultusztárca nem támogatta. Szerintük túlzottan nagy terhet rótt volna az állami költségvetésre.

A rendezés kérdése ugyan lekerült a napirendről, de a részvételé nem. Ez ügyben Berzeviczy Albert vállalta át a kezdeményező szerepet, s mint a Nemzeti Torna Egylet elnöke 1895. június 6-án egy gyűlést tartott a klub Szentkirályi utca 26. szám alatt található Nemzeti Torna Csarnokban, ahol döntés született arról, hogy további sportegyesületek bevonásával megkezdik hazánk olimpiai részvételének előkészítését. Az NTE felhívására azonban csak lassan érkeztek be a válaszok, így a felkészülést felügyelni hivatott bizottság alakuló ülése is folyamatosan tolódott.

A hosszas előkészületek után végül 1895. december 19-én, került sor az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság, vagyis a Magyar Olimpiai Bizottság megalakulására. Az athéni részvételt előkészítő bizottság a budapesti sportegyesületek döntése szerint az alábbi összetételben kezdte meg a munkáját:
Elnök: dr. Berzeviczy Albert /NTE/,
másodelnöke: dr. Gerenday György /MAC/,
titkára: Kemény Ferenc /NTE/,
tagjai: Bély Mihály /BBTE/, Boekelberg Ede /MTK/, Csik Imre /Nemzeti Hajós Egylet/, dr, Czölder János /BBTE/, Dobák Emil /MAC/, Fazekas János /III. ker. TVE/, Ïszer Károly /BTC/, Maurer János /NTE/, dr. Ottó József /BTC/, dr. Borger Forenc /”Neptun” Evezős Egylet/, Buda Győző /III. ker. TVE/, Steiner Hugó /MTK/, dr. Szohner Lajos /Nemzeti Hajós Egylet/ és dr. Vetsey István /NTE/ lett.

A következő hónapok során Berzeviczy folyamatos tárgyalásban volt az érdekelt felekkel, hogy a kiutazáshoz és a részvételhez szükséges hiányzó összeget előteremtse. Az 1896 áprilisában tartott játékokon végül a magyar küldöttség kiváló teljesítményt nyújtott: Hajós Alfréd két első, Dáni Nándor egy második, Kellner Gyula és Szokoly Alajos pedig egy-egy harmadik helyezést ért el.
Innen már nem volt megállás a 177 győzelemig.

A magyar olimpiai mozgalom kibontakozása egybeesett azzal a folyamattal, amelyben az ország zsidó lakossága egyre inkább megtalálta helyét a társadalmi élet különböző területein. Az iparosításban, városfejlesztésben, tudományban, kultúrában és a sportban is. A sportsikerekben természetesen az egész nemzet osztozik. Kevés erősebb összetartó erő van, mint amikor egyként szurkolhatunk versenyzőinknek. Számunkra azonban mégis fontos, hogy ezen a jeles évfordulón megemlítsük néhány kiváló zsidó sportoló nevét, akik győzelmükkel egész közösségünk társadalmi megbecsüléséhez is hozzájárultak.

Dr. Szabó Lajos írása

 

 

Elek Ilona (1907-1988)
kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó, Berlin bajnoka, az első magyar olimpiai bajnoknő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fuchs Jenő (1882-1955)
négyszeres olimpiai bajnok kardvívó, 1948-ig a legeredményesebb magyar olimpikon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajós-Guttmann Alfréd (1878-1955)
kétszeres olimpiai bajnok, úszó (1896), az első magyar olimpiai bajnok, a művészeti versenyek legjobbja építészet kategóriában 1924-ben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kabos Endre (1906-1944)
háromszoros olimpiai bajnok vívó, Berlin bajnoka, holokausztáldozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kárpáti György (1935-2020)
háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, edző

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keleti Ágnes (1921-)
ötszörös olimpiai bajnok tornász, edző, sportvezető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kemény Ferenc (1860-1944)
pedagógus, sportvezető, a NOB alapító tagja, a MOB titkára, holokausztáldozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Petschauer Attila (1904-1943)
kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, holokausztáldozat