Rohonc, avagy az öldöklő angyal – Elfriede Jelinek darabja a Teslában, Mazsike-kedvezménnyel

TÁJÉKOZTATJUK A KEDVES ÉRDEKLŐDŐKET, HOGY AZ ELŐADÁS TECHNIKAI OKOKBÓL ELMARAD. KÖSZÖNJÜK MEGÉRTÉSÜKET.

Tempus omnia relevat, azaz az idő mindenre fényt derít.

Vagy mégsem?

A Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek “Rohonc, avagy az öldöklő angyal” című darabját március 24-én mutatják be a Teslában. Az előadásra Mazsike-kártyával rendelkező kedves tagjaink kedvezményes jegyet vásárolhatnak.

Dátum: 2017.03.24., 19:00 óra

Helyszín: Tesla Budapest (1075 Budapest, Kazinczy utca 21/c)

Jegyár: 2500,- Ft,  2017-re érvényes Mazsike-kártyával 1800,- Ft.

Jegyrendelés és regisztráció: mazsike@gmail.com

A darabot rendezte Vas-Zoltán Iván, fordította: Halasi Zoltán.

Főszereplők: Szalai Kriszta és Cserna Antal.

***

De miről is szól ez az Európa-szerte nagy érdeklődés és komoly vita övezte darab? És miért pont március 24-én mutatják be?

Sacha Batthyány És nekem mi közöm ehhez című, 2016 szeptemberében magyarul is megjelent könyvéből idézünk:
“Minden egy csütörtöki napon kezdődött, áprilisban, hét évvel a Buenos Aires-i utazásom előtt. Akkoriban a Neue Zürcher Zeitung vasárnapi kiadásánál dolgoztam. Kora reggel volt, alig ért még be valaki, az irodában csönd honolt.
Egy holland spermadonorról írtam épp cikket, amikor az egyik idősebb kolleganőm, aki különben nem sokat beszélgetett velem, letett egy kitépett újságlapot az íróasztalomra, és azt kérdezte: – Miféle családod van neked?

Sacha Batthyány

Fölnéztem és rámosolyogtam, csak azután pillantottam a cikkre, amit kitépett nekem. Valami 19. századi témát vártam, fodros ruhákat vagy lovakat. Valami hidat, amelyet az egyik ősömről neveztek el, Batthyány Ádámról, Zsigmondról vagy Lászlóról, hiszen a vezetéknevem közismert Magyarországon. Grófok, hercegek és püspökök voltak a Batthyányak. […] Szóval valami ilyesmire számítottam, amikor rápillantottam az újságra, valami ártalmatlan dologra, ami helyett azonban ez a cím ötlött a szemembe: „A pokoli vendéglátó”, ezt nem értettem, de a nőt a fényképen rögtön fölismertem. Margit néni. A cikkben az állt, hogy 1945 márciusában részt vett 180 zsidó lemészárlásában az osztrák Rechnitz (régi magyar nevén Rohonc) városában, a magyar határ mellett. Hogy mulattak, táncoltak és ittak, majd éjfélkor, szórakozásból, mezítelen férfiak és nők tarkójához tartották a pisztolyukat, és lenyomták a ravaszt.

– Köszönöm – mondtam, félretettem a szöveget, és visszairányítottam a tekintetemet a képernyőn villogó kurzorra. Még két órát kellett dolgoznom a holland spermadonorról szóló cikkemen. Margit néni? A nyelvöltögetős?”
***

Rechnitz, magyar nevén Rohonc zsidó hitközsége a 17. században a mai Burgenland területén a Batthyány és Esterházy-családok birtokain létrejött, jelentős zsidó közösségek egyike. Rechnitz a Batthyány-család birtokaihoz tartozott. 1945-ben a birtok és az azon álló kastély gróf Batthyány Iván és felesége, Margit Thyssen-Bornemisza de Kászon et Impérfalva, a Hitlert támogató, dúsgazdag acélgyáros Thyssen leánya tulajdonában állt.

Batthyány Margit, férje, gróf Batthyány Iván, és a grófnő öccse, Hans Heinrich Thyssen-Bornemissza

1945 tavaszán a visszavonuló németek Burgenlandban akartak védvonalat kialakítani, hogy feltartóztassák az előrenyomuló szovjet csapatokat. A munkálatok elvégzésére 600 magyar munkaszolgálatost rendeltek a magyar államtól (azaz: a szerencsétlen embereket a magyar hatóságok rendelték munkaszolgálatra, nem a németek. A németek “csak” kölcsönvették őket a magyar hatóságoktól). A szovjet csapatok közeledtével a kőszegi koncentrációs tábort is ki kellett üríteni, így az ott fogva tartott, legyengült embereket is a rohonci pályaudvarra küldték.

Innét, az útközben meghaltakkal együtt, mintegy 180-200 emberi roncsot a város közelében lévő, a Batthyhány-család tulajdonát képező, kereszt alakú pajtájába (németül: Kreuzstadl, ma emlékhely, melyet a Refugius egyesület hozott létre, bővebbet többek között burgenlandi kerékpáros útikönyvünkben olvashatnak) szállították.

Mindez 1945 Nagyszombatján, március 24-én történt. Vélhetően a Húsvét tiszteletére Batthyány Margit grófnő mulatságot rendezett kastélyában a rohonci notabilitásoknak és az SS képviselői számára. A mulatságban bő kezűen mérték az alkoholt. Néhány náci tiszt az alkohol befolyása alatt a kereszt alakú pajtához ment, és halomra gyilkolta az ott pihenő, teljességgel elcsigázott embereket. Másnap magyar munkaszolgálatosok egy kisebb csoportjával elhantoltatták a holttesteket és eltakaríttatták a legyilkoltak nyomait – majd őket is kivégezték. Egyikük túlélte és leírta e takarítás történtét.

Sajnos sok ilyen történetről lehet tudni a II. világháború idejéről. Azonban a rohonci tragédia azért is más, mondhatni, különleges, mert a helyiek kivétel nélkül, makacsul tagadtak, az első perctől fogva. Vagy azt állították, hogy nem tudnak semmiről, vagy meg sem szólaltak.

Ugyan volt egy per 1946-ban, amikor a helyszínen két tanú által készített helyszínrajzokon pontosan feltüntették a sírok helyeit. A tárgyalás előtt, úgy hírlik, két terhelő tanút „ismeretlenek” megöltek, egynek a házát felgyújtották. Nincsenek holttestek, nincsenek tanúk. Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy az ügyben nem ítéltek el senkit… A tárgyalás iratanyagát a helyszínrajzokkal együtt eltüntették. A sírok máig sem kerültek elő, pedig Fischer osztrák köztársasági elnök 2012-ben, a rohonci Szabadtéri Múzeum avatásán, a helyszínen megígérte: addig nem nyugszik, amíg a sírokat nem találják meg.

****

Eddig a történet, amely csak apropója Jelinek színpadi művének, melyet a tragédia 72. évfordulója tiszteletére mutatnak be 2017. március 24-én.

Elfriede Jelinek

Aki azt gondolja, hogy egy véres esemény-játékot, vagy egy már megszokott holokauszt-emlékműsort fog látni, bizony alaposan téved. Az (egyetlen osztrák) Nobel-díjas költőnőt éppen az emlékezet, a szembenézés hiánya ragadtatta e darab megírására. Ennek a szörnyű tömeggyilkosságnak ugyanis máig nincs semmilyen következménye. A bűnösöket nem sikerült felelősségre vonni, a legyilkoltak holtteste máig nem került elő, a történet-írás és a nemzeti emlékezet egyaránt mélyen hallgat róla. Mindenki hallgat: az egykori gyilkosok, a lehetséges tanúk, Rohonc lakói… Jelinek azonban nem hajlandó hallgatni. Egy bravúros idő- és emlékezet-utazásban boncolja fel a történetet, de leginkább azt mutatja fel, milyen elváltozásokat, reflexiókat okozhat egy ilyen esemény résztvevőben, áldozatban, tanúban és utókorban egyaránt. Elemzése szellemes, játékos, megdöbbentő és nagyon mély. Lenyűgöző könnyedséggel szökdel térben-időben: az egyik pillanatban a rohonci kastélyban vagyunk az orgián, a következőben meg a kitzbüheli síparadicsomban napjainkban. Ugyanilyen bravúrosan helyezi el a történetet az egyetemes emberi kultúrában: Szophoklész és Nietzsche megidézése, vagy éppen Weber Bűvös vadásza egyaránt természetes közege a drámának. Varázslatos nyelvi  találmányai (vagyis káprázatos költészete) egyszerre hökkent meg, kényszerít felismerésekre, és vált ki mosolyt, nevetést vagy akár röhögést is belőlünk.

A Rohonc című darabot Európa számos országában bemutatták már (Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Lengyelországban). Az előadások nagy érdeklődést, szenvedélyes vitákat váltottak ki, komoly művészi elismerést aratva (részben ennek köszönhető volt a Nobel-díj is).

A magyarországi bemutatón új megvilágításba kerülhet a mű és számos, a mű által felvetett kérdés is. Ne feledjük: az áldozatok kivétel nélkül magyar állampolgárok voltak, akiket magyarok ítéltek kényszermunkára, így kerültek a Burgenlandban állomásozó német nácik látómezőjébe.

Vas-Iván Zoltán, rendező

A darab rendezője, Vas-Zoltán Iván fontosnak tartja, hogy a darabbal rávilágítson arra is: a rémtettek és a rasszizmus nem csupán kampány-téma, tehát nem csupán pl. a Holokauszt-emlékévben aktuálisak, hanem örök kérdések, mindannyiunk, közös ügye. Reményének adott hangot, hogy a bemutató jól szolgálhatja a nemzeti megbékélés ügyét is.

Hangsúlyozza: Rohonc nem pusztán egy színházavató darab. Sokkal több annál, rendkívül fontos történelmi-társadalmi ügy, amivel szemben (akárcsak Ausztriának) Magyarországnak is adósságai vannak. Magyarországon szinte senki sem ismeri a rohonci mészárlás történetét, bár talán Sacha Batthyány új könyve valamelyest változtatott ezen.  A rendező és a társulat azt szeretné elérni, hogy ez a szörnyű esemény megkapja azt a nyilvánosságot, amelyben a magyar társadalom a történelmi emlékezet keretein belül szembesül saját felelősségével, és méltó kegyelettel és megbecsüléssel tekint majd az áldozatokra.

Dátum: 2017.03.24., 19:00 óra

Helyszín: Tesla Budapest (1075 Budapest, Kazinczy utca 21/c)

Jegyár: 2500,- Ft,  2017-re érvényes Mazsike-kártyával 1800,- Ft.

Jegyrendelés és regisztráció: mazsike@gmail.com

A darabot rendezte Vas-Zoltán Iván, fordította: Halasi Zoltán.

Főszereplők: Szalai Kriszta és Cserna Antal.