Morvaországi útibeszámoló – Dr. Fehér György írása és képei

 1. nap

Pozsony

Útunk első állomásán a volt zsidó negyedben megtekintettük a ’Sigray-házat, amelyet, amikor zsidók költöztek a környékre, a család eladott…

Ezt követően a Rudnay téren és a Szt. Márton-templomnál jártunk. A templom az 1300-as évek elején épült, három hajós, gótikus bazilika. A zsinagóga helyén emlékmű áll, a zsidó negyed helyén felépített híd oldalán pedig a zsinagóga ábrázolása látható.

Brno

Útunk következő állomása Brno (Brünn) volt.

Kiadós ebéd után a Tugendhat-villát, a modern építészet egyik gyöngyszemét látogattuk meg. A villa története érdekes és szomorú, a 20. század történelmének szemtanúja. A zsidó származású házaspár mindössze 8 évet tölthetett itt, a nemzetiszocialista hatalomátvétel után külföldre emigráltak. A villát először a Gestapo használta, majd a neves repülőgépgyáros, Thomas Messerschmied lakott itt. A háború végén a Brno városát felszabadító szovjet hadsereg állomásozott a villában, istállónak használva az épületet. A villa állaga leromlott, a 2000-es években alapos felújításon esett át. Ma az eredeti tulajdonos, Fritz Tugendhat korabeli fotói alapján eredeti állapotában tekinthető meg.

A bejárat szintjén a család hálószobái találhatók: Egy közös fürdőszoba a szülőknek, külön hálószoba az édesanya, és külön szoba az édesapa részére, amely egyben dolgozószobaként is funkcionált. A szülői résztől kissé elszeparálva, de mégis könnyen megközelíthetően látjuk a gyerekszobákat, a nevelőnő szobáját, és a fürdőszobát.

Egy szinttel a bejárat alatt, a középső szint a társasági élet színtere. Itt található a hatalmas, tágas nappali, a könyvtár és társasjátékozásra használt sarok. A tér egyik legszebb eleme az onyx-fal, melyhez egyenesen Marokkóból hozatták a követ, melyet a helyszínen csiszoltak, vágtak és illesztettek össze. Az onyx a beszűrődő napsugarak által áttetsző lesz, és a szobát csodálatos, narancsos-rózsaszínbe hajló fény ragyogja be. Ugyancsak ezen az emeleten látható az étkező, benne egy különleges asztallal, amely három koncentrikus körből áll, azaz a külső részek eltávolításával vagy beillesztésével három, különböző méretű asztal nyerhető. Az étkezőt egy hajlított fal választja el a tér többi részétől. A fal különleges, indonéz rózsafából készült. A falról sokáig nem lehetett tudni, hogy mi lett a sorsa. Mint nemrég kiderült, a falat a villát használó Gestapo szétszedte, és a ma jogi karként működő épület menzájában, ami a tisztek szórakozó helyisége volt, feldarabolva a fal díszeként használták. Az ebédlő és az onyx-fallal szemközti hatalmas üvegablakok egészen a padlózat szintjéig süllyeszthetőek, így a külső tér, a kert, és a belső tér egy egységet alkot.

A nappali díszei a világos Tugendhat- és zöld Barcelona-fotelek, utóbbi neve a világkiállítást idézi, amelyre eredetileg készült.

Az alsó szint a kiszolgáló helyiségek szintje: konyha (melyből étellift szállította az ételt a felső szintre), tároló helyiségek, műszaki terek (bojler, hűtés és fűtés központja), mosó- és vasaló szoba, gardrób, valamint sötétszoba a hobbyfotós családfő számára. Ma kiállítást láthatunk itt, valamint a villa eredeti berendezéséből egy eredeti fotelt és egy tárolót. Innen jutunk ki a gyönyörű kertbe.

A villalátogatás után városnéző sétára indultunk. Láttuk a Mahen Színházat, melynek épülete a 19. század közepén épült. A Koblizná sétáló utcában Wolfgang Schrattenbach olomouci püspök barokk palotáját is megtekintettük (1738). Itt lakott Mozart 1767 decemberében és 1768 januárjában. A Jakab-téren a Szt. Jakab-templom volt a következő látnivaló (13. században épült, gótikus, a németek temploma. Tornya 92 m, ez a legmagasabb a városban.). A Masaryk utcán folytattuk útunkat, ahol megnéztük a Klein-palotát, majd a régi városháza következett. Ez Brno legrégibb épülete: 13. század közepén épült, gótikus stílusban, a torony körerkélye 16. századi reneszánsz. A „brnói sárkány” egy kitömött krokodil, a fakereket egy bognár fogadásból 12 óra alatt készítette és gurította be a városba, de szegényen halt meg, mert boszorkánymesternek tartották és kiközösítették.

Az egykori alsó piactéren áll a Morva Múzeum, mögötte a Péter-Pál-székesegyház és 13. századi, gótikus tornyai.

A brnoi városnézés utolsó állomása a Skorepka utcai zsinagóga volt. 1936-ban épült, Otto Eisler munkája. Ez Morvaország legújabb és egyetlen használatban lévő zsinagógája. A zsinagógát felújító építész és a közösség elnöke fogadtak bennünket.

A látogatás után búcsút vettünk Brnótól és Mikulov (Nikolsburg) felé vettük az irányt, ahol az éjszakát is töltöttük.

Mielőtt tovább olvas, tekintse meg Brnoban készült fényképeinket:

2. nap

Mikulov (Nikolsburg)

Reggeli után városnézésre indultunk. Végigsétáltunk a Mucha utcán, ahol a valamikori zsidó házak helyét, és egy modern szobrot láthattunk.

A főtéren megtekintettük a pestisoszlopot, a polgármesteri hivatalt és a plébánia-templomot.

A sziklára épült várkastély belülről is csodálatos, de az innen nyíló kilátás is pazar: láthatóak a szőlőültetvények, valamint a 15. században épült Kecskevár, amely hajdanán védőtoronyként funkcionált, ma kilátó. Látható továbbá a 363 m magas Szentdombon álló Szt. Sebestyén-kápolna és annak harangtornya is.

A belső udvarban látható többek között Dietrichstein bíboros szobra, aki a várat és környékét mai formájára építtette. Egy érdekes, modern szobor is fogadja a látogatót, a szobor egyébként egy alkotótáborból maradt itt.

A várból rálátás nyílik a zsidó épületekre is: a zsinagógára, távolabb a temető bejáratánál álló ravatalozóra, valamint  az 1990-es években újjáépített mikvére.

A Husova utcában sétálva kilátás nyílik ismét a Kecskevárra, de itt található Jehuda Loew híres főrabbi és A. Mucha festő emléktáblája is, akik mindketten itt laktak.

A zsinagógától a temető felé tartó úton, egy hangulatos téren megállva H. Lorm, a süketnéma kézérintős beszéd feltalálójának emléktábláját is megtekintettük szülőháza falán.

A zsidó temető látogatása után buszra szálltunk és Trebič (Trebitsch) felé vettük az irányt.

Mielőtt tovább olvas, tekintse meg Mikulovban készült fényképeinket:

Trebič-ben sétát tettünk az egykori zsidó negyedben, amely önálló település volt 109 házzal, kb. 2000 lakóval. Az 1920-as években elvándoroltak, kb. 200 fő maradt itt, akiket a nácik elpusztítottak.

Az L. Pokorny-ról elnevezett utcában (volt Alsó zsidó) található A. Kalína emléktáblája, aki Buchenwaldban több mint 900 zsidó gyereket mentett meg. Elsétáltunk a régi zsinagógához is (1642, barokk, 1857: neogótikus átépítés), amely ma a csehszlovák huszita egyház temploma, a közelben látható a rabbik egykori háza, amely ma a husziták plébániahivatala.

A Subakova utcában áll a német zsidó iskola (1670, barokk, a 19. században átépítés klasszicista stílusban; 1869-ig működött, most galéria).

A Hátsó (Zadní) zsinagóga csodálatos belső tere volt a látnivalók egyik csúcspontja. Az épületet 1920-ban eladták egy zsidó bőrgyárosnak, aki raktárnak használta, az volt a szocialista időkben is. Az 1990-es években az állam megvásárolta). A karzaton ma kiállítás látható.

Telč

A város kastélya egykor gótikus vízi vár volt, de a 16. században reneszánsz módban átépítették.  Láttuk a Szt. Jakab-templomot is, amely a 17. század végén épült, barokk stílusban. A Svejk étteremben elfogyasztott, a hagyományos cseh konyha remekeiből álló ebéd előtt és után a főtér csodálatos házaiban gyönyörködhettünk.

2 nap alatt 4 világörökséget, csodálatos kulturális emlékeket láttunk. Az útvonalat minden érdeklődőnek ajánljuk!