Megjelent a MAZSIKE biciklis könyvsorozatának két legújabb tagja!

ÚJ!! – ide kattintva bele is lehet lapozni könyveinkbe!

 

Zsidó emlékek nyomában – két keréken

 A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kerékpárosútikönyv-sorozatának negyedik és ötödik kötetével – Burgenland, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék után – Cseh Viktor és Mózes Krisztián az Alföld középső részének, illetve a Balaton környékének zsidó emlékeit mutatja be. A biciklitúrák tervezésénél az elsődleges szempont az volt, hogy a legfontosabb zsidók lakta kisvárosokat, falvakat érintsék, felfűzzék a megyék nevezetességeit, s eközben mindenki által teljesíthető és élvezhető biciklitúrákat ajánlhassanak. Elsősorban a szabadidejükben szívesen kerékpározókra alapoztak, azokra, akik egy nyaralás során kedvvel pattannak nyeregbe, de egyébként nem biciklin élik az életüket. A képekkel és térképekkel gazdagon illusztrált kiadványokat persze a négy keréken kirándulók is haszonnal forgathatják, hiszen bár más utakon haladnak, a kulturális emlékek felfedezésében az útikönyvek jó szolgálatot tehetnek. Sőt, a könyvek olvasnivalónak is kiváló választásnak bizonyulnak, izgalmas és sokszínű kulturális utazásra repítik olvasójukat, térben és időben egyaránt.

 

Balaton környéki zsidó emlékek nyomában – két keréken

Ha jó idő: Balaton! Ha biciklizés: Balaton! Igaz, ma már szélesedik a turisztikai spektrum, jelen kiadványunkban a Balaton környékével foglalkozunk. Úgy, hogy a megrögzött tóparti nyaralóknak is újat tudjunk nyújtani – elveszőfélben lévő emlékekkel, elfelejtett történetekkel. Emellett ismerjük meg a tó, sokszor még mindig csendes mellékét, főszezonon kívüli arcát – ne feledjük, a tó minden évszakban és minden napszakban más! A kötetünkben taglalt táj, az egyébként jól ismert Balaton régió számos ismeretlen, eldugottabb szeglete kerül napfényre az útvonalak révén, szándékunk szerint az évtizedes nyaralótulajdonosok is találhatnak majd újdonságokat.

 

Scherer Péter színész ajánlójából:

„Életem első kerékpártúráját 1972-ben egy összecsukható kempingbiciklivel csináltam. Ott és akkor, azt hiszem, minden eldőlt, egy életre „bringás srác” lettem. Rá egy évre a Balaton-felvidék, aztán egyetemista koromban elkezdtem én szervezni a túrákat az akkori barátnőmmel, Vikivel, aki azóta a feleségem. Gyerekeket vittünk, hol a Felső-Tisza-vidékre, hol a Zemplénbe, hol a Balatonra, de tekertünk Passautól Budapestig a Duna mellett is. Aztán megszületett az első lányunk, Fruzsi, de az őrségi biciklitúrát nem hagytuk el. Nem volt még egy éves, járni még nem tudott, de ülni már igen. Beültettük mögém a gyerekülésbe, és tekertünk. Akkor már egy négysebességes Favoritom volt, és egész simán gurult. A mai napig emlékszem, amikor az őrségi Bárkás-tó melletti vadkempingünkben Fruzsit úgy fürdettük, hogy egy spirituszfőzővel melegítettünk vizet egy fémpohárban, feleségem előre tartotta a gyereket a kezében, én locsoltam rá a vizet, a nagyobbacska lányok pedig ügyesen megmosdatták. Van róla fotó, tehát bizonyítani is tudom…

Nyájas olvasó, kalandra fel! Itt ez a csodálatos könyv tele hasznos információval, túraötletekkel és titkokkal! Mert a már ismert helyeken és látnivalókon kívül felkereshetjük a Balaton környékének legszebb zsidó temetőit. Rábukkanhatunk a már használaton kívüli csodálatos zsinagógákra!

Amúgy idén is megyünk biciklitúrára! Kővágóörs kiindulási ponttal az egész Káli-medencét fogjuk körbe bringázni Vikivel, a három saját gyerekkel és még nagyjából 15 unokatesóval. A kék Favoritomról fognak megismerni, meg arról, hogy csak egy kézzel fogom a kormányt, mert a bal kezemben ez a könyv lesz. :)

Jó tekerést!”

 

Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában – két keréken

Ha kezébe veszi könyvünket, és elindul túráinkon, az Alföld egy új arcát ismerheti meg – kétszeresen is. Egyfelől zsidó emlékek nyomában kerekezni a vidéki Magyarországon egy elfeledett rétegét, színét mutatja a kis településeknek, a magyar társadalomnak. A huszonnegyedik órában vagyunk, amikor ezek a nyomok még talán utoljára tetten érhetők. Másfelől helyi jellegzetességeket büszkén bemutató, felvállaló éttermek, szálláshelyek és boltok nyitják meg kapuikat, s hogy ez lépésről lépésre hogyan szüremkedik be a tradicionálisan turisztikailag kevésbé frekventált megyékbe is, annak a jelen könyv útvonalait követő vándor is tanúja lehet.

Mautner Zsófi gasztronómiai újságíró így ajánlja a könyvet:

„Le vagyok nyűgözve, hogy ez a könyv megszületett! Mindkét minőségében kitűnő: valódi, aktív kerékpáros turisták számára nagyszerű, különleges útvonaltervező, rengeteg praktikus információval és tanáccsal; magamfajta fotelturisták számára pedig sűrű és megrendítő olvasmány az alföldi zsidóság történetéről és letűnt világáról. Településről településre, zsinagógáról zsinagógára vezetnek bennünket a szerzők, olyan hitelességgel, ahogy az csak az alföldi tájra jellemző, végtelen szántóföldek, hihetetlen fények és égbolt, apró falvak és templomtornyaik kulisszái között szinte megelevenednek az egykor volt zsidó közösségek (és azok fájó hiánya). Én nem vagyok biciklista, de már csak önmagában ezért a könyvért is kedvet kaptam felkerekedni.”

 

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zsidó emlékek nyomában – két keréken

BAZ megye, ahogy a legtöbben nevezik, rendelkezik a legtöbb településsel – szám szerint 358-cal, itt található az ország legkisebb városa, az alig ezerfős Pálháza, legészakabbi települése, Hidvégardó, valamint itt találkozik az Alföld az Északi-középhegységgel. Két világörökségi helyszín is a megye határain belül fekszik, az Aggteleki-karszt és Tokaj. Ezek mellett útba esik majd a bibliafordításról híres Vizsoly, a hímzéséről nevezetes Mezőkövesd, vagy Kossuth Lajos szülőfaluja, Monok – no, és ne feledjük a Rákócziakat, akikről minden községben utcát neveztek el. Külön öröm látni az alaposan bebarangolandó Tokaj-hegyalján a világörökségi cím pozitív hozadékait, a kiépült, színvonalas turisztikai infrastruktúrát, a több helyen újjáéledő kisközösségeket, a több faluba is visszaszivárgó életet.

 

Hajós András ajánlójából:

„Nem szeretek biciklitúrázni és nem vagyok zsidó. Városi biciklista vagyok, az év szinte minden hetében közlekedem biciklivel is. És az év szinte minden hetében zsidó származású, nagyvárosban felnőtt budapesti polgár is vagyok. A kerékpáron megtaláltam azt a helyet, ahol az agresszió, a stressz, a cikázó elmemunka végre már nem tépelődő önfigyelés, nem bénító önmarcangolás, hanem akció, mozdulat, izomtónus lett. A biciklin kicsit egyfolytában életben kell maradni. Közben meg sokkal nyugalmasabb, mint bármely más közlekedési forma. Ugyanakkor sehol nem tudok olyan jól nézelődni, mint a biciklin.

Ajánlom, mindenkinek, hogy tekerjen, nézelődjön, nyugodjon meg, izzadjon le és szívja magába a sok élményt.”

 

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei zsidó emlékek nyomában – két keréken

Nem ködbe vesző csúcsaiért látogatjuk Magyarország legkeletibb és harmadik legnépesebb megyéjét (legmagasabb pontja a 182 méteres Hoportyó), hanem folyóktól szabdalt, békés tájaiért, érintetlen folyópartjaiért, háborítatlan természeti környezetéért: itt bármikor megeshet, hogy a fák közt őzeket vagy a mezőkön fácánokat látunk. Történelmi emlékeiért, fatornyos, néha Árpád-kori templomaiért, fürdőiért, váraiért, az 1900-as évek polgári légkörét máig őrző kisvárosaiért, amely a felelős és sikeres mezőgazdaság eredményeként indította be a megye fejlődését. Külön öröm látni, hogy a megyében – lévén periférikus helyzete nehezebb gazdasági körülményeket teremtett – milyen sok Európai Uniós támogatásból épült és megújult intézményt találni. Szinte minden kisváros központja mintaszerű állapotban, takarosan várja a lakókat, turistákat.

 

Hajós András ajánlójából:

„Nem szeretek biciklitúrázni és nem vagyok zsidó. Városi biciklista vagyok, az év szinte minden hetében közlekedem biciklivel is. És az év szinte minden hetében zsidó származású, nagyvárosban felnőtt budapesti polgár is vagyok. A kerékpáron megtaláltam azt a helyet, ahol az agresszió, a stressz, a cikázó elmemunka végre már nem tépelődő önfigyelés, nem bénító önmarcangolás, hanem akció, mozdulat, izomtónus lett. A biciklin kicsit egyfolytában életben kell maradni. Közben meg sokkal nyugalmasabb, mint bármely más közlekedési forma. Ugyanakkor sehol nem tudok olyan jól nézelődni, mint a biciklin.

Ajánlom, mindenkinek, hogy tekerjen, nézelődjön, nyugodjon meg, izzadjon le és szívja magába a sok élményt.”

 

Burgenlandi zsidó emlékek nyomában – két keréken

Burgenland – mi jut eszébe Ausztria legkeletibb tartományáról? Fertő tó, Esterházy-kastély, Haydn? Burgenland az utóbbi évtizedekben nagyszerű kerékpárútjaival is hírnevet szerzett magának, nem véletlenül nevezik kerékpáros paradicsomnak is. A terület zsidó kulturális szempontból is fontos. A 17. században az Esterházy-család birtokain alakult ki ugyanis az ún. Hétközség (németül: Siebengemeinden, héberül seva kehillot). A felvilágosult hercegek befogadták és védelemben részesítették a környék településeiről, pl. Sopronból, Bécsből elüldözött zsidókat. A következő mintegy 300 évben békés együttélés, virágzó kulturális, szellemi és gazdasági élet jellemezte az itteni közösségeket, a huszadik század elejéig ma már elképzelhetetlenül élénk, színes zsidó élet zajlott itt. Ennek emlékei ma is fellelhetők, így a kiadvány a helyszín különlegességeit a zsidó kulturális örökséggel ötvözve kerékpáros szemmel mutatja be.

 

Király Júlia, közgazdász ajánlója:

„Azt gondoltam, nagyjából ismerem Burgenlandot – hisz rengeteget kerekeztünk már arrafelé: a Fertő-kerülés során el-elkalandozva a Fertő mentén, Sopronban és környékén, Kőszeg, Ják, Velem vidékén… Gyönyörű – kerékpárral különösképp gyönyörű, léleknyugtató tájak. A kisebb emelkedőket még 50 fölött is jól lehet bírni (elektromos rásegítő nélkül is). Persze, jártunk a soproni mikvében, láttuk az ózsinagóga emléktábláját, ismertük a kreuzstadli emlékhelyet és a szombathelyi neológ zsinagógát – de azért meg voltunk győződve, mélyen katolikus vidék ez, sosem éltek itt jelentős számban zsidók. Most rájöttem, hogy egyáltalán nem ismertem Burgenlandot: bár átmentünk rajta, de soha nem álltunk meg Nagymartonban (Mattersburg) vagy Köppcsényben (Kittsee), nem jártunk a kismartoni zsidó temetőben, a kaboldi zsinagógában, nem tudtuk, hogy Frauenkirchen nem csak a bazilikájáról nevezetes, nem jártunk a Pinka menti falvakban, sőt Rohoncról sem tudtuk, hogy a környék egyik legjelentősebb zsidó települése volt hajdanán. Van hova visszamenni! És akkor visszük magunkkal a könyvet – hiszen a kisebb biciklistáskába is kényelmesen elfér.

Talán nem véletlen, hogy a könyv címe: burgenlandi zsidó emlékek nyomában. A 19. század közepén Burgenlandban még 8000 zsidó élt. A háború után csak egy tucatnyi tért vissza. A szétszóródás népe.”

 

Kropkó Péter, 51-szeres IRONMAN gondolatai a könyvről:

„Eddigi triatlonos karrierem során több ezer kilométert gyűjtöttem össze biciklis edzések és versenyek százai közben, mindemellett kevesen tudják rólam, de nagy történelemrajongó is vagyok, így különösen örülök a könyvnek, melyben e két kedvencem összefonódik. A nyugat-magyarországi régió biciklis útjai kihívásokat rejtenek az amatőröknek és a profiknak egyaránt. Akár edzés, akár pihenési célzattal tekerik majd végig az útvonalakat, ne felejtsenek el megállni és élvezni a táj szépségeit, átérezni a történelem szellemét, amely kétségtelenül körbelengi ezt a csodálatos régiót.”

 

Scherer Péter, színész így ajánlja a könyvet:

„Egy új kerékpáros útikönyv megjelenése számomra mindig ünnep.

Életem első bringatúrája a Bakonyban volt, 12 évesen egy összecsukható Camping biciklivel, ami ma is megvan. Azóta is imádok túrázni. Talán azt szeretem benne a legjobban, hogy közel vagyok a természethez, és tekerés közben mintha magamhoz is közelebb kerülnék.

 

Szóval, csomagot hátra, és két kerékre fel!

Hagyjuk, hogy az elsuhanó tájak felidézzék gyerekkorunk rég elveszettnek hitt emlékeit!”

 

A könyvek megvásárolhatóak 2500 (Balaton, Közép-Alföld), illetve 1500 Forintért (Borsod-Abaúj Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Burgenland két keréken) irodánkban előre egyeztetett időpontban. Továbbá itt közöljük majd a folyamatosan frissülő egyéb értékesítési pontokat is.

mazsike@gmail.com, www.mazsike.hu