„Sok mindent lehet még tenni, sok mindent kell még megtenni. Egyetlen ember, egy Raoul Wallenberg, egy Albert Schweitzer, egyetlen tisztességes ember is képes változást hozni, élet és halál közötti változást.” (részlet Elie Wiesel a Nobel-békedíj átvételekor mondott beszédéből)

Egész életét a vészkorszak megismertetésére tette fel. Mindig az elnyomás és igazságtalanság ellen, az elnyomottak, kirekesztettek mellett emelt szót. A náci haláltáborokat tinédzserként élte túl, majd regényeiben, közéleti megszólalásaiban és munkásságában folyamatosan a gyűlölet, a fasizmus ellen küzdött.

Elie (Eliezer) Wiesel 1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten, ortodox zsidó családban. Anyanyelve a jiddis, bár kiválóan megtanult magyarul, németül és románul is. Szüleitől örökölte mind a zsidó szent könyvek tiszteletét és tanulásvágyát, mind a szekuláris irodalom és nyelvek iránti érdeklődését. Maga Wiesel úgy fogalmazott, apjától örökölte a racionalitást, anyjától a hitet.

Iskolai tanulmányait otthon, valamint a nagyváradi és debreceni zsidó gimnáziumban folytatta, miközben hagyományos zsidó vallási oktatásban is részesült.

15 éves korában családjával együtt Auschwitzba deportálták.

Édesanyja és húga nem élte túl a koncentrációs tábort. Wieselt és édesapját Buchenwaldba szállították át. Édesapja a tábor felszabadítása előtt pár nappal halt meg.
Elie túlélte a koncentrációs táborokat, majd Párizsba ment. Több árvaházat megjárt, végül az egyikben találkozott újra két nővérével.

Kiválóan megtanult franciául, majd a Sorbonne-on írónak tanult. 19 éves korában kezdett újságíróként dolgozni.

A háborút követő tíz évben nem beszélt háborús tapasztalatairól. A Nobel-díjas francia író, Francois Mauriac, aki később Wiesel közeli barátja lett, bírta rá arra, hogy nézzen szembe az életét meghatározó tapasztalattal és írjon róla. Ennek eredményeként született meg mintegy 900 oldalas, jiddis nyelvű visszaemlékezése Un di velt hot geshvigen (És a világ csendben maradt) címmel,  amely talán legismertebb, autobiografikus műve, Az éjszaka alapjául szolgált. Utóbbi művét 30 nyelvre fordították le, több millió példányban kelt el. Orson Welles filmet is akart forgatni a könyvből, de Wiesel nem adott rá engedélyt. Úgy fogalmazott, hogy visszaemlékezéseinek értelme elveszne a szavak közötti csend nélkül.
Bár első műveit még jiddisül írta, Az éjszaka volt az első, francia nyelven született műve. Ettől kezdve szépirodalmi alkotásait franciául írta, angolra fordításukban felesége működött közre.

1955-ben New Yorkba költözött, ahol folytatta írói tevékenységét. Mintegy 40 könyvet publikált, ezek közül számos alkotása a holokauszttal foglalkozott. Többen úgy tartják, hogy a holokauszt szót a vészkorszakra vonatkoztatva ő használta először, ám ez téves információ, Wiesel egy biblia-kommentár kapcsán használtaa szót. (A görög szó eredetileg teljesen elégő áldozatot jelent, ezt a holokauszt áldozataira használva azt implikálná, hogy az áldozatok bűnösek voltak, ezt Wiesel sosem gondolta így.)

Munkásságát számos irodalmi díjjal és kitüntetéssel díjazták.

1986-ban feleségével megalapította az Elie Wiesel Alapítványt. Részt vett a Washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum megalapításában. Számos amerikai egyetemen tanított, többek között a Boston University, a Yale, a City University of New York és a Columbia University Barnard College-ának hallgatói vehettek részt Wiesel előadásain.

Irodalmi tevékenysége mellett politikailag is aktív volt. Szót emelt az elnyomás, a fasizmus, a kirekesztés, a gyűlöletbeszéd ellen. 1986-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki.
2009-ben Angela Merkel német kancellár és Barack Obama amerikai elnök mellett – Obama meghívására – harmadikként Wiesel szólalt fel a buchenwaldi táborban tett elnöki látogatáson.

A magyar aktuálpolitikát is mindvégig figyelemmel kísérte, többször hangot adva felháborodásának vagy aggodalmának. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki, melyet az aktuális politikai fejleményekre hivatkozva 2012-ben visszaadott.

Bár sokan vitatták mindig szókimondó, éles politikai bírálatait, irodalmi tevékenysége, a Holokauszt élményét feldolgozó és széles rétegekhez eljuttató szépirodalmi és értekező műveinek jelentősége elvitathatatlan.

Egyik legszebb elbeszélését, A bolond Mose című írást a Szombat folyóirat közölte magyar fordításban. Ezzel emlékezünk rá.

http://www.szombat.org/politika/3931-elie-wiesel-a-bolond-mose
Emlékéből fakadjon áldás.