Az áprilisi Füst Milán Páholyról

Füst Milán Páholy a párbeszédről

 

A zsidó-keresztény párbeszédről rendezett kerekasztal-beszélgetést a Mazsike a Füst Milán Páholyban 2018. április 25-én. A szépszámú közönség előtt hárman fejtették ki gondolataikat: Darvas István, az ORZSE rabbija, Donáth László, a csillaghegyi evangélikus gyülekezet lelkésze, és Hardy Titusz OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója. A beszélgetést Szunyogh Szabolcs vezette.
A Pozsonyi út 36. alatt található Parksarok Játszóház adott termében mintegy hatvan fős közönség hallgatta az előadókat. Az eszmecsere két bibliai idézetből indult ki: a Tórában, illetve katolikus szóhasználatban a Leviticus könyvében, protestáns megnevezés szerint pedig Mózes III. könyvének 19. fejezetében, illetve Máté evangéliumának 22. fejezetében olvasható etikai parancsból. A szó szerint egyező szöveget héberül zsinagógák falán (vö ahavta löreáhá kamóha), magyarul pedig keresztény templomokban olvashatjuk: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
A kerekasztal-beszélgetés többek között arra kereste a választ, hogy a testvérvallások erkölcsi üzenetének azonossága elégséges alap-e a kölcsönös megértéshez és tisztelethez, hiszen a mai párbeszédet a múlt eseményei súlyosan megterhelik. Mennyire őszinte ezen a téren az egyházi önreflexió? Mennyire tudnak támaszkodni az együttműködés hívei a múlt pozitívumaira, például Salkházi Sára, Jane Haining, vagy Sztehlo Gábor önfeláldozó életművére? Mennyire nyitott a mai magyar társadalom a vallásközi párbeszéd, együttműködés elfogadására? Hol van a megértés határa? Az ábrahámi vallások testvérisége nevében például hogyan tekintsünk a menekültkérdésre? Volna-e kifogásunk egy mecset ellen a szomszédunkban? A különböző, a megértésre törekvő vallási erők és személyiségek szót tudnak-e érteni a vallásukhoz tartozó radikálisokkal?
A meghívottak nemcsak magas színvonalon, hanem lefegyverző őszinteséggel, olykor kifejezetten önkritikusan, de mindig a kölcsönös tisztelet hangján szóltak hozzá a kérdésekhez. Nincs most ott hely arra, hogy részletesen ismertessük az egész beszélgetést, ezért csak néhány gondolat-töredéket villanthatunk fel. Darvas István rabbi szólt a judaizmuson belül mindmáig elmaradt önkritikáról, illetve arról, hogy ő személyesen jó tapasztalatokat is szerzett a vallásközi együttműködés ügyében. Hardy Titusz beszámolt például arról, hogy a történelmi eseményekkel való szembenézés mellett keresik az együttműködés konkrét terepeit, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium rendszeresen vendégül látja a Scheiber Sándor Zsidó Gimnázium diákjait, hogy közösen ünnepeljék meg a Hanukát és más ünnepeket. Donáth László családja és önmaga személyes sorsáról szóló történetekkel támasztotta alá a testvérvallások összetartozásáról szóló tanítás hitelességét. Mindhárom résztvevő azt a hozzáállást reprezentálta, amely egy békés, egymást kölcsönösen tisztelő és szerető jövő ígéretét vetítette elénk.
Felemelő mozzanata volt a beszélgetésnek az a pillanat, amikor záróakkordként arról szóltak a meghívottak, hogy mit tartanak a másik vallásában a legnagyszerűbb értéknek. Jó volt hallgatni a meghívottakat, jó volt ebben a légkörben eltölteni egy estét. Valamennyien azzal az érezéssel álltunk fel a beszélgetés végén, hogy létezik egy nem hisztérizált, a másságtól nem rettegő, hanem a kézfogást kereső másik Magyarország is.

 

Szunyogh Szabolcs