Üres iskolapadok

Az „ÜRES PADOK” program eredeti elképzelése még a Holokauszt Emlékév előkészítése során merült fel, a Holokauszt Emlékközpont és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közös javaslataként. A program meghirdetéséhez hazánk több, patinás, és humanista gondolkodásáról, nyitottságáról ismert középiskolája csatlakozott.

Napjainkban az antiszemitizmussal egy időben ismét egyre láthatóbbá válik a gyűlölködés is, főleg kisebbségek ellen, legyenek azok eltérő vallásúak, bőrszínűek, más  etnikumhoz tartozók, vagy akár csak szegények és hajléktalanok. A 20. századi történelem egyik fő tanulsága és öröksége talán éppen az, hogy mindannyiunk felelőssége, hogy a főleg félelmen, a konkrét ismeretek és megfelelő oktatás hiányán alapuló, káros és kirekesztő gondolatok és eszmék ne terjedhessenek újra el, ráadásul széles körben, egy egész társadalmat, országot érintve.

Kezdeményezésünk alapgondolata Szita Szabolcs professzortól, a Holokauszt Emlékközpont igazgatójától indult ki, az ő franciaországi tapasztalatai nyomán. Javaslatunkat a Magyar Holokauszt 2014.Emlékbizottság karolta fel. Az Emlékbizottság munkájában minden protokollt mellőzve folyamatosan részt vett az Egyesület Államok, a Német Szövetségi Köztársaság, Izrael állam és Ausztria nagykövete. Egybehangzóan és több alkalommal is kiemelték, hogy a múlttal való szembenézés kulcsa az oktatásban van.

A tolerancia, a másság elfogadása a gyermekek, a diákok számára még természetes. Nem számít, ki súg kinek felelés közben, és szünetben ki passzolja a labdát a legjobb csatárnak. De a történelemből azt is tudjuk, hogy a gyermekek lelkét lehet a legkönnyebben megfertőzni mindenféle téves és hamis gondolattal. Nem véletlen, hogy a két háború között a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés az iskolákban kezdődött.

Van azonban egy másik tapasztalat is. Mégpedig, hogy a gyermekek, a fiatalok kérdeznek, bátran őszintén. minden taktikázás nélkül. Megkérdezik, hogy mi történt osztálytársukkal, padtársukkal? Hová tűntek egyik napról a másikra? Konkrét, logkus válaszokat akarnak. Bízunk abban, hogy a mai fiatalok, azok, kiknek kezében a jövő kulcsa, ma már nem fogadják el a kitérő, hazug válaszokat. Mindez azt is jelenti, hogy az 1944-45-ös években az iskolákból eltűnt diáktársak holléte utáni érdeklődésnek is eljött az ideje, meg lehet, és meg is kell keresni a válaszokat,

A Holokauszt Emlékév civil kezdeményezései, eseményei, rendezvényei, programjai bebizonyították, hogy az emberekben van fogékonyság és készsé a helyi múlt feltárására és megismerésére. Még akkor is, ha fájdalmas emlékezni azokra, akik korábban barátok, ismerősök szomszédok voltak, és akiknek megbélyegzését, kirekesztését, gettókba zárását, deportálását közönnyel szemlélte a helyi közösség. A szembenézésre nem csak hajlandóság van, de minderre nagyon nagy szükség is, hiszen felnőtt egy olyan generáció, akik számára Európa, a határok eltörlése és szabad átlépése már természetes. Egyre kevesebb a II. világháborúban még élt családtag, rokon, szemtanú. Fontos, hogy ha nem is családtagon keresztül, első kézből, de mégis, saját élményként szembesüljenek a tanulók a háború, a kirekesztés, a gyűlöletkeltés, a megbélyegzés nyers valóságával és értelmetlenségével.

Azáltal, hogy a kutatómunka keretében fény derül arra, hogy az iskola megszokott falai között olyanok is jártak, akiket származásuk miatt öltek meg; azáltal, hogy a kutatómunka keretében fény derül arra, hogy nem sok százezer áldozatról, nem egy név- és arctaan tömegről van szó, hanem egyes emberekről, akiknek neve, arca, élettörténete, álmai, céljai voltak, a tanulók egy újszerű megvilágításban találkozhatnak nem csak a történelemmel, ezen belül is a 20. századi történelem egyik sötét korszakával, de a kritikus gondolkodást is megtanulhatják.

Az „Üres padok” program ezekre a tapasztalatokra épül, és azokra az skolákra támaszkodik, ahol saját elszántságból készek szembenézni a múlttal, feltárni saját intézményük múltját, példát statuálva ezzel Magyarországnak, sőt, egész Európának.

Az emlékjel Zsiga Renáta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem halgatójának munkája. Az emlékjelet az egyetem diákjai körében kiírt pályázaton szakmai zsűri választotta ki.
A kutatáshoz a szakmai hátteret és képzést a Zachor Alapítvány biztosította.
A 2016-17-es tanévben megkezdődik az emlékjelek kihelyezése a projektben részt vevő iskolákban.
A további időpontokat honlapunkon közöljük.
További információ: mazsike@gmail.com