Nem túlzás azt állítani, hogy Leonard Cohen halálhíre sokkolta a világot. Bár utolsó lemezének címadó dalában gyakorlatilag elköszönt, mégis váratlanul távozott és nagy űrt hagyott maga után.

Ezúttal Müller Péter Sziámi búcsúzó sorait, valamit két ismert Leonard Cohen-szám általa készített fordítását közöljük:

Nemrég fordítottam le (fiammal és egy barátommal) a napokon belül megjelenő Leonard Cohen interjúkötetet. Ismerem a verseit, nagysikerű regényeit. Fordítottam és énekeltem a dalait. Fentiek tükrében, nagyon röviddel a halála előtt, a Budapesti Kongresszusi Központban tartott koncertünkön  (Halleluja – Leonard Cohen legjobb dalai magyarul a Müller Péter Sziámi AndFriends tolmácsolásában, november 6.) arról beszéltem, hogy bármennyire örülök Dylan Nobel-díjának, én azt bizony inkább Cohennek adtam volna. Irodalmi díjról van szó, és Cohen valódi, kirívóan fontos író és költő – még a látszatra popzenei alkotásaiban is. Ezen kívül hét évvel idősebb is a díjazottnál – akiről egyébként kedvesen és szellemesen nyilatkozott. Ahogy David Bowie, ő is elkészítette a maga egyértelmű és nagyszerű zenés nekrológját, és kijelentette, hogy készen áll a halálra.
Őszinte, magához kíméletlen művész volt, aki, mint mondta, nem őrzött meg titkokat, hanem a műveiben a rendelkezésünkre bocsátotta valamennyit. Halálakor több részvétnyilvánítást kaptam, mint ha egy közeli rokonom ment volna el – és egészen úgy is éreztem. Legyen könnyű utad, Leonard.

GYÓGYÍTSON! (a dal Leonard Cohen előadásában ide kattintva hallgatható meg.)

A meggyalázott szíveket
Most hozd ide elém
A szárnyaszegett esküket
Az Ígéret Földjén
Ki kereszten vagy éhen
Épp haldokolni kezd,
Jöjj, nagybeteg a lélek!
Jöjj, nagybeteg a test!

És bűnbánattal zengjen
Az ég felé a dal:
Most nagybeteg a szellem!
Most nagybeteg a kar!

A kegy a Földre toppant
Ím, ajtót nyit a tér
De csak a csend kopogtat
A végítéletért

Csak sóvárgás az élet
Bölcs szerelmek helyett
Most nagybeteg a lélek!
Most nagybeteg a test!

Az éj sötétje éled
A fény betörni kész
Mert nagybeteg a lélek
És nagybeteg az ész!

Mondd, hol is van a nyitja?
A vágy hogyan teremt?
A földi szív tanítja
Ím, a megtört szívet fent!

Hát hadd hirdesse zsoltár
Hadd zengje rá az ég
Hogy gyógyítson az Oltár
És gyógyítson a Név!

Az ágak vágyva vágynak
S a rügy odatalál
A sápadt vér a tisztulást
Úgy áhítozza már

És bűnbánattal zengjen
Az ég felé a dal:
Hogy gyógyítson a Szellem!
Hogy gyógyítson a kar!

És bűnbánattal zengjen
Az ég felé a dal:
Ó, gyógyítson a Szellem!
Ó, gyógyítson a Kar!

A VENDÉGEK (A dal Leonard Cohen előadásában ide kattintva hallgatható meg.)

Sorjában átjött mind
És mind zavartan áll
Nyíltszívű a legtöbb
De törtszívű egy pár
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Ó… úgy vágyom rád

És táncba kezd, ki táncba kezd
Vagy sírdogál kicsit
„Csak beljebb, beljebb!”, szól egy hang,
„Vendégség van ma itt…”
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Ó… úgy vágyom rád

És kóvályognak fel s alá
És mind tanácstalan
„Mondd, mért hagytál el engemet?”
„Jaj, mutatkozz, uram!”
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Ó… úgy vágyom rád

Fáklya lobban hirtelen
És feltárul a szentély
Belépnek, és az arcukon
Százfajta áhítat…
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Ó… úgy vágyom rád

És édes étket oszt a kéz
Míg köddé lesz a ház
A kert is lassan eltűnik
S a vendégek is, lásd
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Ó… úgy vágyom rád

És táncba kezd, ki táncba kezd,
Vagy sírdogál kicsit
S ki elveszett, az elveszett:
Vendégség volt ma itt
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom,
Úgy vágyom,
Úgy vágyom,
Úgy vágyom,
Ó… úgy vágyom rád

Sorjában átjön mind
És mind zavartan áll
Nyíltszívű a legtöbb
De törtszívű egy pár
És nem tudják, hova tart az éjjel
És nem tudják, hogy a bor most mért kell
Drágám, úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
Úgy vágyom
… úgy vágyom rád

(Müller Péter Sziámi)