Görög-makedón-bizánci-török-zsidó-birodalom: Thesszaloniki és környékének kalandos története

Görög-makedón-bizánci-török-zsidó-birodalom: Thesszaloniki és környékének kalandos története

Senki se mondta, hogy ez egy verseny volna, mégis: Európa legősibb zsidó közösségeinek egyike Görögországban volt – ez tehát egyúttal az egyetlen ország, ahol az ókor óta töretlen a zsidó jelenlét. A diaszpóra egyik első közössége volt: ezek a zsidók még közvetlenül a mai Izrael földjéről érkeztek, a hagyomány szerint a második Szentély elpusztítását (i.sz.68) követően. Ők lettek a későbbi romanióták, mely a bizánci birodalom régi megnevezéséből (romaiaoi) ered. Nyelvük a görög és héber szavakat egyaránt tartalmazó jevánik volt. Teljesen egyedi zsinagógai hagyományokkal rendelkeznek, máshogy rendezik el imatermeiket és liturgiájukban is merőben eltérnek a mai szefárd, vagy askenázi rítustól. Mégis ők hordozzák a legősibb hagyományt, hiszen az a diaszpóra kora előtti időszakra nyúlik vissza, és a Jeruzsálemi Talmud döntvényein alapszik.

Őket követték a Római birodalom rabszolgái, azaz azok a zsidók, akiket kifejezetten erre a „határterületre” telepítettek ki – akárcsak a pannóniai zsidókat. A források szerint a közösség a birodalom hanyatlásával sem szűnt meg, sőt. A görög zsidó közösség később fontos szerepet játszott a bizánci birodalom építésében, kikeresztelkedett tagjai pedig a kereszténység terjesztésében.

A következő fontos történelmi esemény 1492: a spanyolországi zsidók kiűzetése. A később érkező portugáliai hittestvéreikkel együtt végül több százezren telepedtek le elsősorban Észak-Görögországban, mégpedig Thesszalonikiben. A városnak a későbbiekben mintegy egyharmada volt zsidó, ezzel a legnagyobb lélekszámú zsidó város lett Európában. A minden értelemben gazdag örökséget magával hordozó közösség fel is virágoztatta a város gazdaságát és kultúráját: nem véletlenül nevezték el ekkor Thesszalonikit „Balkáni”, vagy „Második Jeruzsálemnek”. A szefárd zsidókat később a szintén zsidóellenes intézkedések elől menekülő, viszont sokkal kisebb askenázi közösség követte. A három zsidó kultúra egymás és a görögök mellett szabadon élt egészen a Török Birodalom bukásáig, azaz a független görög nemzetállam megszületéséig (1821). Akkor, hirtelen, kisebbségivé váltak. Megkezdődött az Amerikába, később Palesztinába való kivándorlásuk.

Sokan azonban – sajnos – a görög zsidók történetének csak a legsötétebb fejezetét ismerik. A holokauszt során talán a régió zsidósága szenvedte el a legnagyobb veszteséget: mintegy 87%-át deportálták a közösségnek. Noha egyedülálló módon a görög állam a háború után visszaadta az elkobzott vagy elhagyott zsidó tulajdonú ingatlanokat és vagyontárgyakat, a legtöbb túlélő mégsem hazájában folytatta életét. Görögországban ma mintegy 3000 zsidó él, a legnagyobb közösségek Athénban és Thesszalonikiben találhatók, de sok kisebb templomi közösség is fennmaradt.

Ami a Mazsike őszi utazását illeti, remekül fogják benne egymást kiegészíteni a zsidó és nem-zsidó látnivalók. Thesszalonikiben vár minket a régi zsinagóga, az új zsidó múzeum, és találkozunk a közösséggel is. Felfedezzük a város római kori piacát és színházát, a Fehér tornyot, és a Rotundát. Este pedig átadhatjuk magunkat a nagy kikötő pezsgő életének, ahol a bárokban vagy húsz különböző ouzót lehet kóstolni. És vajon hogyan lehet összekötni a magyarokat a szaloniki zsidókkal? Pontasabban: kinek a révén? Nicolas Sarkozy apja magyar nemes, anyai nagyapja pedig a szaloniki zsidó közösség tagja volt.

Ami Veriát illeti: az Új Testamentum szerint míg a thesszalonikai zsidók elutasították ottjártakor Pál apostol tanításait, addig Béreában (ez a mai Veria) sikeresen prédikált. Evangéliumot hirdetett a zsinagógában, majd továbbfolytatta az útját Athén felé. Veria egykor kóser sajtja és a Tripotamosz folyó mentén kiépülő textilipar miatt vált kedveltté a környékbeli zsidó kereskedők számára. A 19. században újjáépített zsidó negyed (Barbouta) páratlan épségben és egységben maradt fenn. Számos ház falán még ma is olvashatók héber betűs feliratok. A negyed szívében található zsinagóga, mely noha hivatalosan alig 170 éves, egyes feltételezések szerint valaha ezen a helyen állt a zsinagóga, ahol egykor Pál valaha prédikált.