Az emancipációról a Budapest Folyóiratban

Május 15-én jelenik meg a Budapest Folyóirat ezévi ötödik száma, mely az emancipáció 150 éves történetével is foglalkozik.

Részleteket itt közlünk:

EMANCIPÁCIÓ

A nercbundától Hervéig
1867: XVII. t.-c. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A törvény 1868. január elsejével – százötven esztendeje –lépett hatályba. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak, hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Ennek a folyamatnak egyik nagyszerű példája volt az Elkán család életútja.
Az ősök valószínűleg azon kevesek közé tartoztak, akik zsidó családként nemesi címet, címert kaphattak. Az Elkan von Elkansberg família szerepel az ausztriai, majd felsőbajorországi nemesek jegyzékében (List of European Jewish nobility – Európai zsidó nemesség listája). A nemzetség királyi és császári nagykereskedési privilégiummal rendelkezett, vállalkozó szellemű ifjú generációjuk vándorolhatott ki a 18. század végén, 19. század elején Magyarországra.
A 20. század első felében Elkán Gyula szűcsmester (később az Elkán és Gerő cég, amelynek az alapító résztulajdonosa volt) Budapest divatvilágának kihagyhatatlan szereplője volt.
1930-ban a Magyar Ipari Almanach szerint a mester már húsz segéddel és modern gépekkel dolgozta fel prémjeit: „A párisi Grand Prix, az 1911-es ipari kiállítási arany érem, Londoni Grand Prix és több más elismerés dicsérik munkáit.”
Az Elkán család történetét Szántó Andrástól tudhatjátok meg.

A képen az Orczy-ház látható Elkán cégtáblával.