Pészach

A Pészach a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe, a hagyományos értelmezés szerint az Egyiptomból való kiszabadulásra emlékezik. Valójában ez a tavaszköszöntő ünnep sokkal gazdagabb, mélyebb jelentéstartalmat hordoz. Egyik lényege csakugyan a szabadság, a másik azonban a nemzeti-népi-vallási-etnikai születésnap, mert Pészachkor a zsidóságnak, mint morálisan egységesen cselekvő népnek a létrejöttére is emlékezünk. Beszédes, hogy a szabadságot miképp értelmezi a hagyomány. A Pészach a nép fizikai kiszabadulását, az ötven nappal későbbi ünnep, a Sávout (’Hetek’) pedig a szellemi felszabadulást ünnepliüzenetét hozza –, ugyanis ekkor kapta meg a nép az Örökkévalótól a Tórát. A Tóra, a Biblia üzenete szerint  a törvényességgel, a jogállammal, az etikával vált a szabadság teljessé. A zsidó hagyomány tehát a népi öntudat lényegét a Pészach segítségével a szabadságban, a jogtiszteleten, az Örökkévaló parancsainak betartásában, az etikailag vállalhazó életvitel gyakorlásában fogalmazza meg.

Pészach szó jelentése: (’elkerülés’, héberül: פֶּסַח) arra utal, hogy a tizedik csapás elkerülte a zsidó házakat. Az idekapcsolódó eseménysort az ’A Történet’ jelentésű Hagada írja le.  Ez a nyolcnapig tartó, tavaszköszöntő ünnep a Széderestével kezdődik. A széder annyit tesz: ’rend’, ugyanis ezt a vacsorát meghatározott rend szerint fogyasztjuk el, s közben felidézzük a Kivonulás eseményeit, mégpedig azt is előre rögzített módon: az este során a családfő mondja el az Egyiptomból való kiszabadulás történetét, a Haggádát. Mégsem válik a Szédereste egy monológ türelmes meghallgatásává, hanem párbeszéddé alakul, mert a Talmud szerint ilyenkor a gyermek négy kérdést tesz fel, melyekre az apa válaszol. Fontos üzenete ez a Pészachnak.

Kedvelt olvasmány különösen a peszachi szombatokon és péntek délutánonként, esetleg a széder-esten az Énekek éneke, héberül: a Sir hásirim (השירים שיר).

A Széderestén négy pohár bort iszik mindenki, mert Mózes II. könyvében négy ige szerepel az egyiptomi kivonulásról. Az ötödik ige felett vita van, ezért hívják az ötödik poharat Elijáhu próféta poharának, mert a Messiás eljövetelekor ő dönt majd ebben a kérdésben is, a függőben maradt többi problémával együtt. Emlékeztetőül serleg áll a Széder asztalán az ötödik pohár jelzésére. (És az ajtót résnyire nyitva hagyjuk, hogy ha éppen most térne vissza Élijahu, könnyen be tudjon jönni a szobába hozzánk, lássa, hogy ő minden széderkor várva várt vendég.)

Hogy felidézzék azt a sietséget, amellyel az ősöknek el kellett hagyniuk Egyiptomot, nem esznek, nem árusítanak és nem tartanak birtokukban az ünnep ideje alatt a vallásos zsidók semmilyen élesztővel készített ételt. Ezeket hamecnek nevezik, ilyen például kenyér, illetve minden gabonaféle. A „kovásztalan kenyerek ünnepe” elnevezés azért utal a szabadságra, szabadulásra, mert a kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz) volt a szegények és a rabszolgák kenyere,  és az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak nem volt idejük megkeleszteni a tésztát.

A széder-asztal tartozékai: a mácá (kovásztalan kenyér), a cházeret (retek): chárószet (borral kevert mandula, vagy dió és alma), a máror (keserű gyökér, ez utalás a rabmunkára). A Széder-tálon tojás van, amely a sors változását jelképezi.

Pészach az egyik legbensőségesebb, legcsaládiasabb ünnep.

A miniatúrákkal gazdagon díszített középkori Haggadák, a szépséges vésetekkel díszített szédertálak a zsidóság féltve őrzött kultúrkincsei közé tartoznak.

Idén április nyolcadikától április tizenhatodikáig tart az ünnep. A Pészach azonban csak formálisan ér véget a nyolcadik napon, mert üzenete, a szabadság és emberség, egész éven, egész életünkön át elkísér bennünket. Így írt erről az egyik legkiválóbb magyar Biblia-tudós, Hahn István:

„Ez az egyetlen ünnepünk, melyet mostani formájában nem tartunk, nem tarthatunk még teljesnek: a Peszach Micrajim, az egykori felszabadulás emlékünnepe mellett várjuk, reméljük, a Peszach leátid, az eljövendő Peszach eljöttét, a végső, egyetemes, az egész emberiségre kiterjedő szabadság ünnepét. Mindaddig, míg elnyomás, ártatlanok szenvedése, nyomorúság van a földön: nem tökéletes a Peszach-ünnep. Várjuk, várjuk az igazi, a nagy, az idők méhében rejtőző Eljövendő Peszachot!”