Emlékezni szükséges, folytatni kötelesség! Elhunyt Randoph L. Braham professzor

Randoph L. Braham professzorra hosszú és tartalmas élete, tudományos munkássága során mindvégig úgy tekintettünk, mint élő lelkiismeretünkre. Nem csupán az emlékezet nem halványuló fenntartása, hanem elsősorban a tények tisztelete okán. Különösen ügyelt arra, hogy minden leírt sora vagy elhangzott mondata kikezdhetetlen legyen. Tudta, hogy számosan vannak a holokauszt tényeit kételkedéssel fogadók, a tragédia szörnyűségét relativizálni szándékozók, sőt, a teljes tagadók. Velük szemben egy tudós alaposságával és egy fiatal harcos elszántságával küzdött az utolsó percekig. Számunkra, a magyar zsidó közösség számára különösen fontos volt annak feltárása és bemutatása, hogy a korabeli Magyarország nem csupán elszenvedője, hanem aktív közreműködője volt a nemzet tragédiájának. A magyar holokausztot tényszerűen feltáró hatalmas művéről írta Mezei András 1997-ben: „E két kötet nem csak könyv: a magyar Holocaustban a könyvek könyve” Nehéz lenne a mondat igazát vitatni. Ha valaki a magyar holokauszttal kapcsolatban kutat, ír, érdeklődik, első dolga fellapozni „a Brahamet” és megnézni, hogy az adott kérdésről mi szerepel a két vaskos kötetben.

Tisztelet érdemlő kutatói és írói munkássága mellett egyetemi tanárként, tudósként végzett munkája során sem veszítette el azt a képességét, hogy egyszerű szavakkal, saját fogalmi rendszerüket használva, közérthetően szóljon a fiatalokhoz. Amikor 2011-ben átadhattuk számára a „Várhegyi György” Magyar Zsidó Oktatásért-díjat, akkor is egy formabontó tanítási óráján zavartuk meg a Lauder Zsidó Közösségi Iskolában. Mert éppen a diákok vizsgáztatták a professzort, aki nem a tudomány Parnasszusáról válaszolt nekik, hanem mintha diáktársuk lenne.Ezért is gondoljuk, hogy van még halála után is mit tanulnunk tőle és van mit folytatnunk.

 

a MAZSIKE Elnöksége