Botlatókő-avatások Józsefvárosban

Szeptember 17-én öt helyszínen nyolc új botlatókövet avattunk fel a Józsefvárosi Önkormányzat kezdeményezésére.
Steinberger Árpád és Steinberger Árpádné  – Baross u. 92.
Baross u. 125. – Kollmann Ilona, Tömöry Józsefné
Szerdahelyi u. 18. – Österreicher Artúrné Schick Josephina
Kun u. 12. – Weisz Pál
II. János Pál Pápa tér 10. – Schirman Lajosné Szántó Borbála
Szentkirályi u. 5 – Harmat Ilona
Az elhelyézést követően a hozzátartozók, a botlatókövek kérelmezői, és a kerületi képviselő-testület tagjai emlékeztek meg az áldozatokról, továbbá elhangzott a kaddis. A botlatókő-feliratokkal kapcsolatos adatgyüjtésért köszönet Fris E. Katának (Gláser Jakab Emlékalapítvány) és Lugosi Andrásnak (történész, levéltáros). A fényképeket Mayer András készítette.

 

 

 

 

 

A Szerdahelyi utcában Österreicher Artúrné Schick Josephin kapott emlékjelet.

“A váci ortodox családba 1896. szeptember 30-án született Zseny 1930-tól élt ebben a házban és vitte férjével 1944 márciusáig az utcáról nyíló kóser fűszerületet. A német megszállást követően a boltot elvették tőlük, férjét behívták munkaszolgálatra, majd 1944 júniusában az akkor tizenkétéves kislányával, Leával (Horovitz Ernőné) a Dobozi utca 3. szám alatti csillagos házba költöztették. Innen vitték el november 15-én kényszermunkára Bergen Belsenbe. Lánya mindenáron imádott anyukájával akart menni, de a katonák ellökdösték tőle és azzal biztatták: „csak dolgozni visszük, hamarosan hazajön”. De mint oly sokan, már nem tért vissza.

Kislánya és férje a gettóban megérve a felszabadulást hazatértek és kitartóan várták vissza. Az asszony egyik fogolytársa hozta hónapok múltán a szomorú hírt, hogy Zseny 1945. március 19-én márciusában hunyt el a koncentrációs táborban, a német megszállás egyéves évfordulóján. Lánya soha nem tudta kiheverni az édesanyja elvesztését. Naponta emlékezett meg a mártír asszonyról. A botlatókő letételét unokája kezdeményezte, s most már bennünket emlékeztet Öschterreicher Artúrné Schik Josephinával elkövetett szörnyűségekre. Emlékéből fakadjon áldás.” (Részlet az Emberbarát, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet hetilapjából. XVI.évf., 49.szám)