Retikül Online – Gina B. Nahai: A csend fátyla

Retikül Online

Gina B. Nahai: A csend fátyla

Előadják: Takáts Andrea és Kardos Dániel

Különös, ​ismeretlen, egzotikus világot tár fel ez a regény. Seherezádé történetének méltó párja, mítoszteremtő mese, amelyben a mesei-szürreális események a valóságból sorjáznak elő. Ahogyan a Száz év magányban G. G. Marquez valósággá tette a csodát, úgy lépnek át Nahai hősei is a földöntúliba, miközben évszázados tradíciók láncolják őket a földhöz. Ezek a tradíciók ismeretlenek nálunk, a perzsa-iráni-zsidó hagyományokról ha tudunk is valamicskét, csak a férfiak oldaláról. Az Amerikában élő, iráni-zsidó származású írónő felkavaró hősei nők, akiknek életére egy réges-régi családi tragédia árnyéka vetül.

 

Retikül online – Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről

Sok változást megért már a Retikül tíz éves története során, de olyan még nem volt, hogy otthonról, a kanapénkról hallgathassuk Takáts Andrea értő és finom előadását Kardos Dániel érzékeny gitárjátékának közvetítésével. Ám 2020 tavasza erre is lehetőséget teremtett! Mindenkit várunk szeretettel ezen a rendhagyó, ám a megszokott magas színvonalon jelentkező Retikül esten.

Ámosz Oz, a legismertebb izraeli író Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi munkája, amelyet számos nyelvre lefordítottak, minden idők legnagyobb izraeli könyvsikere. Lebilincselő családtörténet, amely egy dickensi figurákban bővelkedő, nagyívű elbeszélés keretében mesterien ötvözi a személyes és a történelmi eseményeket.

 

Előadja: Takáts Andrea

Gitáron kísér: Kardos Dániel

Örkény-parafrázisok III.

ÖRKÉNY-PARAFRÁZISOK
A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása.
Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2x1perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletett parafrázisát. Minden héten egyet.

Örkény István: Jelenség

 

Egy parafa dugó,

mely semmiben sem különbözött a többi parafa dugótól,

(Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent),

beleesett a vízbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

úszott a víz színén,

aztán

különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett,

lesüllyedt a fenékre,

és nem jött föl többé.

Magyarázat nincs.

 

Erdős Virág: „Magyarázat nincs”

Jelenség/2.

 

Egy gombóc,

mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól

(Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

beleesett a vízbe. Egy ideig,

amint az várható volt,

vidáman úszkált a víz tetején,

aztán

különös dolog történt.

Kiugrott a fazékból,

elszaladt,

és nem jött vissza többé.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/3.

 

Egy szimpatikus fiatalember,

aki semmiben sem különbözött a többi

szimpatikus fiatalembertől

(Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

fogta magát, és lesétált a partra.

Egy ideig,

amint az várható volt,

ide-oda szaladgált a víz tetején,

jött-ment, pancsolt, poénkodott,

kenyérdarabkákat hajigált,

aztán

különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett,

lesüllyedt a pokol fenekére,

és nem jött föl többé.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/4.

 

Egy illető,

aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől

(X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

beleesett egy nőbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

úszkáltak a boldogságban,

aztán

különös dolog történt.

Az illető fogta magát,

visszahúzta a zokniját,

és hazament a feleségéhez.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/5.

 

Egy nagy rakás szerencsétlenség,

mely már ránézésre sem különbözött egy

valóságos istencsapásától

(Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?

Egy név semmit se jelent)

beleesett a bűnbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,

a Gyehenna Tüzére gondolt,

meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,

aztán

különös dolog történt.

Ahelyett, hogy kiköpte volna,

bekapott még egy falatot.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/6.

 

Hirt G. Sándor,

aki semmiben sem különbözött a többi kis

hülye dugótól

(a vasesztergálás virtuózának mondta magát,

de kit érdekel az ilyesmi? Az ilyesmi senkit se ér-

dekel)

pechére pont beleesett az ominózus

száztizenpár billió-millió főbe.

Egy ideig,

amint az várható volt,

maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,

még étkezési hozzájárulást is kapott,

sőt,

még iskolakezdési támogatást is kapott,

sőt,

még üzemorvosi ellátásban is részesült,

amikor

különös dolog történt.

Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,

hogy a viszont

látásra.

 

Magyarázat nincs.

 

Jelenség/7.

 

Egy hányatott sorsú,

ámde sokra hivatott ország,

mely semmiben sem különbözött a többi

hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól

(magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?

 

Egy név semmit se jelent)

beleesett a szarba.

Egy ideig,

amint az várható volt,

megpróbált valahogy kikecmeregni,

nyújtózkodott, pipiskedett,

dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szeren-

csétlenkedett,

aztán

különös dolog történt.

Lassan merülni kezdett,

lesüllyedt a legmélyére,

és nem jött föl többé.

 

Magyarázat nincs.

 

(Bónusz)

 

Egy nagy magyar író,

aki semmiben sem különbözött a többi nagy ma-

gyar írótól

(Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent

egy név?

Egy név semmit se jelent)

egy csendes, nyári délután fogta magát,

és leült az íróasztalához.

Egy ideig,

amint az várható volt,

szorgalmasan üldögélt,

aztán

különös dolog történt.

Lassan emelkedni kezdett,

felröpült az égbe,

és nem jött le többé.

 

Magyarázat nincs.

 

(Megjelent A Trabantfejű Nő című kötetben, Palatinus, 2011)

Örkény-parafrázisok II.

A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2x1perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletet parafrázisait. Minden héten egyet.

Örkény István:

Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem

 

– Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracokat bérelni?

– Mit mond?

– Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódéban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata.

– Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe.

– Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk.

– Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch?

– Nicht deutsch.

–Tudok egy keveset franciául. Vu sprechen franszé?

– Nicht franszé.

– Hát milyen nyelven lehet magával beszélni?

– Sajnos, csak magyarul.

– Jópofa. Hát akkor miért nem beszél magyarul?

– Hát hogy beszélek? Magyar vagyok, magyarnak születtem, kizárólag magyarul tudok. Mennyi a gumimatrac bérleti díja?

– Nézze, ne akarjon átdobni ezzel a dumával. Harmadéves történelem-filozófia hallgató vagyok, a nyári szünidőben lejöttem egy kis zsebpénzt keresni.

– Okosan tette.

– Fél napot dolgozom, fél napot strandolok. És ha érdekli, ott napozik a fiúm, és benne van az öttusa válogatott-keretben.

– Ezt miért mondja ilyen gúnyosan?

– Mert nálam csak nyugszéket, vízisít és felfújható gumimatracot lehet bérelni. Ha hátsó gondolatai vannak, akkor eltévesztette a házszámot.

– Nincsenek hátsó gondolataim. Higgye el, csak két felfújható gumimatracot akarok bérelni.

– Bei uns ist vollkommene Glaubensfreiheit.

– Most mint mondott?

– Hogy nálunk vallásszabadság van. A külföldiek szokták kérdezni, hogy lehet-e vasárnap misére menni.

– Nézze, kérem, maga tanult logikát. Próbáljunk logikusan társalogni.

– Milyen furcsa nyelven beszél! Magyarul is így mondjuk: logikus.

– Ha már szóba került a vallásszabadság… Meg szabad kérdezni, hogy hisz-e Istenben?

– Csak mint Kierkegaard: a beteljesülésben. Érti, mire célzok?

– Körülbelül. Hogy valaki 70.000 fonálnyi mélység fölött lebegjen, és mégis boldog lehet… Teilhard de Chardint is ismeri?

– Nem volt kötelező, de két könyvét németül elolvastam.

– És mi a véleménye?

– Először elájultam tőle. Azt mondtam, gyerekek, itt a modern zseni… De aztán, épp a döntő kérdésben, amikor elkezdi a vallást meg a tudományt öszszeegyeztetni, abszolúte beleszalad a csőbe.

– Érdekes. Nagyjából nekem is ez a véleményem. De ha ilyen szépen megértjük egymást, mért nem jutunk egyezségre ezekkel a vacak gumimatracokkal?

– Vulé vu bérelni kelksóz?

– Na tessék. Pedig mind a ketten értelmesen is tudunk gondolkodni. Mondok valamit: szűkítsük a kört. Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék?

– Tessék parancsolni. Van napellenzős és napellenző nélküli.

– Nagyon helyes. No most, hogy állnak a vízisível?

– Az három méretben létezik. Melyiket adjam?

– Semelyiket. Én ugyanis két gumimatracot szeretnék.

– Két micsodát?

– Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni.

– Milyen szó ez?

– Összetett. Gumi, plusz matrac. A gumit ismeri? A radírgumit? Az autógumit?

– Hát persze.

– A matracot is?

– Kérem szépen, ne nézzen hülyének.

– Hát akkor tegyük össze a kettőt. Adjon nekem két gumimatracot.

– Itt valami tévedés van. Nálam csak nyugszéket, vízisít és gumimatracot lehet bérelni.

– Bocsásson meg, kisasszony.

– Kérem, nem történt semmi.

– A viszontlátásra.

– Minden jót.

Tóth Krisztina: Örkény árnyjáték 

(Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem)

Soltvadkert, késő esti vasútállomás. Történik 2007 augusztusában egy hűvös, nyár végi estén. A peron kihalt, a pénztárablaknál senki se áll. A jegyeladó piros minitévét néz a kuckóban.

– Jó estét kívánok. A pesti gyorsra szeretnék egy teljes árút.

– Nem tudok adni.

– Elnézést, nem értem.

– Nem tudok adni. Elfogyott.

– Úgy érti, nincs több hely? 

– Hely az van, jegy nincs. Oda nincs.

– Mért… máshova van?

– Akkor mégse Pestre akar menni?

– Dehogynem. Ez az utolsó vonat. Három perc múlva jön!

– Sajnálom. Csak hatvan kilométeres jegyem van.

– És… az mért baj?

– Mert Pest kétszáz kilométer.

– Akkor… tudja mit? Adjon három hatvankilométerest!

– Azt nem lehet. Szabályellenes.

– Nézze, ember, két percem van, és jegyet szeretnék venni, ne szórakozzon már velem!

A bácsi most először leemeli szemét a képernyőről és visszanéz.

– Én nem szórakozok, kérem, különben is, negyedórával a kilencórási előtt nyitva se kéne legyek. Jegy meg nincs. Megmondtam. Tessen írni a Kóka úrnak!

– A kalauztól lehet jegyet venni?

– Régen lehetett. De már nem. Mióta gépesítették őket, már nem lehet. Különben meg nemigen járnak a népek vonattal, itt mindenkinek autója van. A Kókának tessen megírni, hogy nyomtassanak több jegyet.

– Nézze, mindjárt itt a vonat, és szeretnék felszállni!

– Hát akkor tessen felszállni. Nem kell itten kiabálni: föl kell szállni.

– Nem fognak megbüntetni?

– Én azt kérem, nem tudhatom.

– De nekem számla is kéne a jegyről!

– Hát az nehéz lesz. Az már a múlt héten se volt.

Kérjen a Kökin.

– A min?!

– Kőbánya-Kispest. Na jóéjszakát. Le ne késse, mert nincs több. Bajára van, de az meg magának nem jó.

Később, tizenegy órakor a budapesti Kőbánya-Kispest végállomás forgalmi ügyeletén.

– Jó estét kívánok.

– Estét.

– Egy számlát szeretnék kérni a Soltvadkert–Budapest vonatról idefelé.

– Itt?! De hát mért nem kért Soltvadkerten?

– Mert ott nem volt jegy.

– Akkor miről akar számlát?

A férfi bizonytalanul körbenéz, aztán hátraszól egy bóbiskoló nőnek.– Irén, gyere már!

Irén az üveghez jön.

– Egy áfás számlát szeretnék kérni a Soltvadkert–Budapest vonatról idefelé.

– Na, a Laci bácsinak megint elfogyott.

– El.

– Nem mondta, hogy tessék írni a Kóka úrnak?

– De mondta.

– És? Fog írni? Egyszer már valaki írhatna. Ide tessék beírni a vevőt. És mindjárt adok egy jegyet is, csak kinyitom a gépet.

– Nem kell, köszönöm, elég a számla.

– De nekem ki kell adnom jegyet, anélkül nem állíthatok ki számlát.

– Lekésem az utolsó metrót.

– Arról én nem tehetek. Akkor tessék írni a Kóka úrnak. Egyszer már írhatna valaki.

(Elhangzott a Litera 6. előszilveszterén 2007-ben, a Trafóban.)

 

Örkény-parafrázisok

A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2×1 perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletet parafrázisait. Minden héten egyet.

 

Örkény István: Vallomás 

Mindenki ebédel. Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz. 

A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány. 

Szóról szóra: 

– Egyszóval, hol sült le így? – kérdi a fiú. 

– Nem mondom még egyszer – válaszolja a lány. 

– Kérem szépen. 

– Úgyis elvicceli. 

– Isten bizony, nem viccelek. 

– Már mondtam, hogy a villanytelepi strandon. 

– Egyszóval, ez egy villanysülés? 

Nevetnek. A fiú jobb keze öt ujja végigszalad a lány karján, súlytalanabbul, mint egy madár árnyéka a vízen. A lány elhúzza a karját. A fiú újra végighúzza rajta a kezét. A nevetés elül. 

– Képzelem, micsoda strand az – mondja a fiú. 

– Nagyon szép strand – állítja a lány. 

– Csak gyerekek járnak oda? 

– Inkább csupa felnőtt. Mindjárt mély a víz. 

– Meddig ér magának? –

duruzsol a fiú.

— Ki is van írva: Csak úszóknak.

– Egyszóval eddig ér? – dünnyög a fiú. 

A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermek- arasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Lefejti hasáról a fiú tenyerét, erre az bal kézzel átfogja a lány csuklóját, a lány szabadon maradt keze a fiúét, s úgy összegabalyodik a kezük, mint a szabadfogású cselgáncs birkózásban. Csakhogy ők oly szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod kezével a lába, lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka. 

S halkan, galambi hangon nevetnek. Aztán megint elül a nevetés. 

– Egyszer megnézem azt a strandot – mondja a fiú. 

– Úgyse nézi meg – mondja a leány.

 – Ha mondom.

 – Úgyse. 

– Isten bizony – mondja a fiú. 

– Hogy kell odamenni? 

– A villanytelepnél egy kicsivel tovább. Az van kiírva: „Augusztus Huszadika Strandfürdő.” 

– Nem értem – mondja a fiú, s mintha nehezülne a hangja. 

– Mit nem ért? – kérdi a lány, ő is lassabban, nehezen csordulón. 

– Villanytelepinek hívják? 

– Villanytelepinek. 

Jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé. 

– És Augusztus Huszadikának? 

– Az a neve. 

– Egyszóval, ez a keresztneve. 

Ezen megint nevetnének, de valahogy nem akar világra jönni ez a nevetés, mert a fiú keze becsúszott a fürdőtrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel, tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová befészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell. 

– Villanytelepi? – kérdezi a fiú rekedten. 

– Villanytelepi – mondja rekedten a lány. 

– És Augusztus Huszadika – mondja rekedten a fiú.

– Augusztus Huszadika – mondja rekedten a lány.

 

 

 

Kukorelly Endre: A tökéletes mink 

És egyre tovább jut, míg el nem érkezik a rúzsig. 

 

És akkor 

És akkor gyere ide, mondja, ülj le, mondja, és témázgassunk, mondja Mari. 

 

Meddig számít szülinaposnak 

Az egyik legdrágább drogériában törzsvásárló. Pedig keveset vásárol. Sokszor jár be nyálat csorgatni, szagolgatni, tesztereket kipróbálva sminkelni, de spórol. Mégis legutóbb sikerült nagyon jó vásárt csinálnia. Nagy nehezen rászánta magát, hogy megvásárolja a bolt legnívósabb termékcsaládjának legolcsóbb termékét, ami egy arclemosó. Immortelle, a márkanév is megfizethetetlen. Összeszorított fogakkal áll a kasszánál. ’Törzsvásárlói kártyája van?’, kérdi a kisasszony. ’Igen’, válaszol Mari. ’Ó, látom a gépben, nem kapta meg a születésnapért járó ötvenszázalékos kedvezményt!’ ’Hát, nem kaptam meg.’ ’Mikor volt a születésnapja?’ ’Fél éve.’ ’Jaj, de kár, a tavalyi akcióban ez benne volt, nem értesült róla?’ ’Nem, de nekem tavaly volt a szülinapom’, mondja a pénztároskisasszonynak, aki ezen elcsodálkozik.  

 

És el is mondja

Azt akarja elmondani, mondja a Mari, hogy milyen zavarban volt vasárnap, és hogy ezt én észrevettem-e, észreveszek-e ilyeneket, és hogy jól lehülyekurvázta magát utánam. De később azért volt egy kis bocsánat is, mondja, ironikus olvasat, mert ő az ironikus olvasatba való belehajszolódásban jó. Az ördög úgyis utánad tólja talicskán, ezt a Bözse néni szokja mondogatni neki, az anyukájának a nagynénje, aki egyébként gonosz. És ha lenne kis ideje, de nincs, mert holnapra meg kell csinálnia egy dolgozatot az amer. novelláról, akkor felolvasna még bosszúból vagy miből pár obszcén részletet is a naplójából, de most így csak az a kérdés merül föl benne, hogy hát ez nagyon ronda lesz, hogy más lányok is leszopnak-e engem. És hogy ‘na, most ez tényleg undorítóra sikerült’, teszi hozzá, mert lehet, hogy nincs eléggé tisztában a szókinccsel. És hogy nekem viszont, úgy látja, a szőnyegalásöprés megy a legjobban, meg a magyarázat. Az, ahogy magyarázok. 

 

Mit főzzön ma

Mily nehéz kitalálnia napról napra, hogy mit főzzön! Menütervezési szempontok: idény, nyers- anyag, a kamra állapota, alapanyag-beszerzési nehézségek, éhségi fok, fogyókúrás szint, hányan vannak, hol vannak. De Mari tojik minderre, sorra megy a szakácskönyvben, egy hónapja minden áldott nap leves van. 

 

Mari és a szex

Én szexin nézek. Neki csokiszaga van. 

 

Megmondja, honnan tudja, hogy a Louis Vuitton táskája nem hamisítvány 

Köztudott, hogy a legtöbbet hamisított dizájner márka a Louis Vuitton. Ha tengerpartra megy, még elő sem kerül a naptej, mikor máris napozóágya mellett terem egy napszítta árus, karján számtalan LV monogramos táskát lóbálva. Nézi a Mari, de inkább nem is nézi, mind talmi. Közelről ronda, hamar feslik, egyből szétesik. Vannak jó minőségű hamisítványok, drágák is, ezeket nehéz az igazitól megkülönböztetni, ám az avatott szem kiszúrja. Avatott szemmel figyeli a mintát, ha a monogram valahol nem tökéletes, a csat a varrásra kerül, csalással áll szemben. Tudja, hogy Vuitton Lajos bácsi mindig is ügyelt a részletekre.  

 

Csak egy példa 

Például Mari a Lukács cukrászdában tegnap, az csütörtök volt, felnőttesen ült szerinte. És arra gondolt, hogy gyorsabban öregszik, mint én. 

 

 

(Megjelent az Eső című szolnoki irodalmi lap 2012 tavaszi számában.) 

 

Füst Milán Páholy: Örökölt sors

CSALÁDJAINK, TÖRTÉNETEINK
Generációkon öröklődő érzések

Hogyan élnek bennünk rég elsiratott nagyszüleink érzései?
Mert hogy élnek, ha erről mit sem tudunk, akkor is – működnek, hatnak, meghatározzák, ahogy a jelenben érzünk, döntünk, választunk.
Mit adunk át gyerekeinknek a velünk megtörtént élményekből, akár anélkül is, hogy ez tudatosulna bennünk?

Orvos Tóth Noémi Örökölt sors című könyvében arról mesél, hogyan érthetjük meg magunkat, hogyan segíthet félelmeink, bizalmatlanságunk leküzdésében, ha megismerjük családunk múltját. Mert ami szép és értékes, azt szeretjük, megéljük, őrizzük, és visszük tovább. De a kibeszéletlenség blokkol, az egykori világháborús üldöztetés a jelenben depresszióként jelenik meg, százéves eltitkolt fordulatok pedig pánikérzetet okoznak a mai rokonokban.

Winkler Nóra beszélget meghívott vendégével, Orvos-Tóth Noémivel.

 

Füst Milán Páholy: Párkapcsolati játszmák, avagy Narcissos az Árnyékkertben

A 2019 őszi évadnyitó páholy a párkapcsolati játszmákat járja körül Rubin Eszter Árnyékkert című, fordulatos és felkavaró családregénye kapcsán. Winkler Nóra beszélget az íróval, és Bánki György pszichiáterrel, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzőjével Szenvedélyek, titkok és hazugságok hálózzák be a regényt, amely egy elsöprő szerelemmel kezdődő kapcsolat, konfliktusokkal terhelt, katartikus végkifejletéig ível. A párkapcsolati lét számtalan kényes pontját veszi górcső alá. Hogyan torzítja el az ember személyiségét egy évtizedeken át cipelt súlyos titok, és kerülünk visszafordíthatatlan örvénybe egy rossz döntés meghozatalával, amely újabb rossz döntések láncolatát indítja el, s ezáltal hogyan feslik fel a családon belüli bizalmi hálók szövedéke, amely végül a teljes összeomláshoz vezethet. A női főszereplő zaklatott hátterű, szeretetlen családból származik. Lia zsúfolt, omladozó, nagypolgári lakásban nő fel, ahol a régi dicsőség árnyait a poros sarkokban halmokban álló ruhahegyek alatt konzerválja a Molnár família. A lánynak nincs semmilyen személyes tere, nem ismer határokat, a zongora alatt alszik a nagymamája szobájában. Innen halássza ki későbbi férje, Stark Gyuri. És innen indul útjára, majd bontakozik ki a nárcisztikus személyiség figurája, akinek nincsenek érzelmei, csak szempontjai, aki nem tud kötődni, csak birtokolni.