Új podcast adásunk vendége Cseh Viktor kultúrtörténész, a Kol Jákov ortodox hetilap főszerkesztője és az Egység folyóirat főszerkesztő helyettese. Írásait sok helyen olvashattátok eddig is, és a jövőben még többet fogjuk hallani a nevét, hiszen hamarosan megjelenik Zsidó örökség című hatalmas léptékű munkája.

 

 

Toronyi Zsuzsanna a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójának ajánlója a könyvről:

Erdőbénye, Hőgyész, Kővágóörs, Lovasberény, Mezőcsát, Tállya, Verpelét, Zalaszentgrót: alig ismert falvak Magyarország térképén. Mindegyikben volt jó néhány család, akik minden évben ígéretet tettek, hogy jövőre már Jeruzsálemben, a zsidó világ legszentebb helyén fogadják az ünnepet, de aztán mégis maradtak. Élték a hétköznapokat, kereskedtek borral, terményekkel, szorgos iparosokká vagy híres tudósokká váltak. Zsinagógákat, tanházakat építettek, kötődtek őseik házához, templomához és sírjához. Emlékük ma már csak fájó hiány, de emlékük áldássá, a mai Magyarország kultúráját is gazdagító réteggé válhat, ha megismerjük. Ehhez segít ez a könyv – olvassák azoknak a hajdani zsidó közösségeknek az emlékére, akik reggeli imájukban még itt hallották a reggeli kakasszót.

 

 

Köszönjük mindenkinek, aki csatlakozott a felhívásunkhoz és április 16-án felkeresték a településükön található botlatóköveket, és zsidó szokás szerint egy-egy kaviccsal, mécsessel, esetleg egy szál virággal megemlékeztek az elhurcolt és meggyilkolt áldozatokról.

Köszönjük Békéscsaba, Makó, Miskolc, Szentgál!

🎧 Itt a Smonca új adása!

🎤 Vendég: Ritter György történész, levéltári referens, filmkritikus, ahogy ő mondaná: szellemi szakmunkás.

Doktori disszertációját a magyarországi németek második világháború utáni és hetvenes évek közti időszakának emlékezetéről írta. Kutatását az oral history módszerével végezte, aminek során 173 interjút készített. Az interjúkészítések során olyan szempontból nyert ismereteket a zsidósággal kapcsolatosan is, amire ritkán van mód. Beszélgetésünk során szóba került a két népcsoport viszonya, ellentéteik és hasonlóságaik. Beszélünk a Volksbundról, a pusztavámi mészárlásról, az SS-be kényszerített nagyapáról, svábokról, szászokról, németekről és persze zsidókról.

👂 Hallgassátok!

Ezt az adást a Független Médiaközpont támogatta.

Éppen húsz éve, hogy az ország iskoláiban megemlékezünk a holokauszt magyarországi áldozatairól. Azóta minden diák tudhatja, hogy 1944. április 16-án kezdődött meg a magyarországi zsidók gettóba zárása a mai Kárpátalján. Rövidesen elindultak az első vonatok a haláltáborokba, ahol több mint félmillió honfitársunk vált a mérhetetlen gyűlölet ártatlan áldozatává. Egyiküknek sincs sírhelye, ahol a túlélők, a leszármazottak, a szolidaritást vállalók fejet hajthatnak emlékük előtt.

Gunter Demning német szobrászművész azért alkotta meg és helyezte el a botlatóköveket az áldozatok utolsó, szabadon választott lakása előtt, hogy legyen nevük és jelképes emlékhelyük. A művész Európában már 50 ezer botlatókövet rakott le, és Magyarországon is megközelíti az ötszázat a kövek száma.

Arra kérünk Benneteket, hogy a Covid19 miatt a járványügyi előírásokat betartva, keressétek fel a településeteken található botlatóköveket. Esetleg együttműködhettek a helyi zsidó hitközséggel is. Zsidó szokás szerint egy-egy kaviccsal, mécsessel, esetleg egy szál virággal emlékezzetek meg az elhurcolt és meggyilkolt áldozatokról.
Ha a járványhelyzet miatt éppen április 16-án nem kerülhet sor a botlatóköveknél történő megemlékezésre, azt a tanév végéig bármikor meg lehet tenni.
A helyszínen készült fotót, videót küldjétek el részünkre, hogy mások figyelmét is felhívjuk a méltó megemlékezésre.