Pészach

A Pészach a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe, a hagyományos értelmezés szerint az Egyiptomból való kiszabadulásra emlékezik. Valójában ez a tavaszköszöntő ünnep sokkal gazdagabb, mélyebb jelentéstartalmat hordoz. Egyik lényege csakugyan a szabadság, a másik azonban a nemzeti-népi-vallási-etnikai születésnap, mert Pészachkor a zsidóságnak, mint morálisan egységesen cselekvő népnek a létrejöttére is emlékezünk. Beszédes, hogy a szabadságot miképp értelmezi a hagyomány. A Pészach a nép fizikai kiszabadulását, az ötven nappal későbbi ünnep, a Sávout (’Hetek’) pedig a szellemi felszabadulást ünnepliüzenetét hozza –, ugyanis ekkor kapta meg a nép az Örökkévalótól a Tórát. A Tóra, a Biblia üzenete szerint  a törvényességgel, a jogállammal, az etikával vált a szabadság teljessé. A zsidó hagyomány tehát a népi öntudat lényegét a Pészach segítségével a szabadságban, a jogtiszteleten, az Örökkévaló parancsainak betartásában, az etikailag vállalhazó életvitel gyakorlásában fogalmazza meg.

Pészach szó jelentése: (’elkerülés’, héberül: פֶּסַח) arra utal, hogy a tizedik csapás elkerülte a zsidó házakat. Az idekapcsolódó eseménysort az ’A Történet’ jelentésű Hagada írja le.  Ez a nyolcnapig tartó, tavaszköszöntő ünnep a Széderestével kezdődik. A széder annyit tesz: ’rend’, ugyanis ezt a vacsorát meghatározott rend szerint fogyasztjuk el, s közben felidézzük a Kivonulás eseményeit, mégpedig azt is előre rögzített módon: az este során a családfő mondja el az Egyiptomból való kiszabadulás történetét, a Haggádát. Mégsem válik a Szédereste egy monológ türelmes meghallgatásává, hanem párbeszéddé alakul, mert a Talmud szerint ilyenkor a gyermek négy kérdést tesz fel, melyekre az apa válaszol. Fontos üzenete ez a Pészachnak.

Kedvelt olvasmány különösen a peszachi szombatokon és péntek délutánonként, esetleg a széder-esten az Énekek éneke, héberül: a Sir hásirim (השירים שיר).

A Széderestén négy pohár bort iszik mindenki, mert Mózes II. könyvében négy ige szerepel az egyiptomi kivonulásról. Az ötödik ige felett vita van, ezért hívják az ötödik poharat Elijáhu próféta poharának, mert a Messiás eljövetelekor ő dönt majd ebben a kérdésben is, a függőben maradt többi problémával együtt. Emlékeztetőül serleg áll a Széder asztalán az ötödik pohár jelzésére. (És az ajtót résnyire nyitva hagyjuk, hogy ha éppen most térne vissza Élijahu, könnyen be tudjon jönni a szobába hozzánk, lássa, hogy ő minden széderkor várva várt vendég.)

Hogy felidézzék azt a sietséget, amellyel az ősöknek el kellett hagyniuk Egyiptomot, nem esznek, nem árusítanak és nem tartanak birtokukban az ünnep ideje alatt a vallásos zsidók semmilyen élesztővel készített ételt. Ezeket hamecnek nevezik, ilyen például kenyér, illetve minden gabonaféle. A „kovásztalan kenyerek ünnepe” elnevezés azért utal a szabadságra, szabadulásra, mert a kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz) volt a szegények és a rabszolgák kenyere,  és az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak nem volt idejük megkeleszteni a tésztát.

A széder-asztal tartozékai: a mácá (kovásztalan kenyér), a cházeret (retek): chárószet (borral kevert mandula, vagy dió és alma), a máror (keserű gyökér, ez utalás a rabmunkára). A Széder-tálon tojás van, amely a sors változását jelképezi.

Pészach az egyik legbensőségesebb, legcsaládiasabb ünnep.

A miniatúrákkal gazdagon díszített középkori Haggadák, a szépséges vésetekkel díszített szédertálak a zsidóság féltve őrzött kultúrkincsei közé tartoznak.

Idén április nyolcadikától április tizenhatodikáig tart az ünnep. A Pészach azonban csak formálisan ér véget a nyolcadik napon, mert üzenete, a szabadság és emberség, egész éven, egész életünkön át elkísér bennünket. Így írt erről az egyik legkiválóbb magyar Biblia-tudós, Hahn István:

„Ez az egyetlen ünnepünk, melyet mostani formájában nem tartunk, nem tarthatunk még teljesnek: a Peszach Micrajim, az egykori felszabadulás emlékünnepe mellett várjuk, reméljük, a Peszach leátid, az eljövendő Peszach eljöttét, a végső, egyetemes, az egész emberiségre kiterjedő szabadság ünnepét. Mindaddig, míg elnyomás, ártatlanok szenvedése, nyomorúság van a földön: nem tökéletes a Peszach-ünnep. Várjuk, várjuk az igazi, a nagy, az idők méhében rejtőző Eljövendő Peszachot!”

Örkény-parafrázisok II.

A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2x1perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletet parafrázisait. Minden héten egyet.

Örkény István:

Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem

 

– Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracokat bérelni?

– Mit mond?

– Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódéban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata.

– Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe.

– Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk.

– Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch?

– Nicht deutsch.

–Tudok egy keveset franciául. Vu sprechen franszé?

– Nicht franszé.

– Hát milyen nyelven lehet magával beszélni?

– Sajnos, csak magyarul.

– Jópofa. Hát akkor miért nem beszél magyarul?

– Hát hogy beszélek? Magyar vagyok, magyarnak születtem, kizárólag magyarul tudok. Mennyi a gumimatrac bérleti díja?

– Nézze, ne akarjon átdobni ezzel a dumával. Harmadéves történelem-filozófia hallgató vagyok, a nyári szünidőben lejöttem egy kis zsebpénzt keresni.

– Okosan tette.

– Fél napot dolgozom, fél napot strandolok. És ha érdekli, ott napozik a fiúm, és benne van az öttusa válogatott-keretben.

– Ezt miért mondja ilyen gúnyosan?

– Mert nálam csak nyugszéket, vízisít és felfújható gumimatracot lehet bérelni. Ha hátsó gondolatai vannak, akkor eltévesztette a házszámot.

– Nincsenek hátsó gondolataim. Higgye el, csak két felfújható gumimatracot akarok bérelni.

– Bei uns ist vollkommene Glaubensfreiheit.

– Most mint mondott?

– Hogy nálunk vallásszabadság van. A külföldiek szokták kérdezni, hogy lehet-e vasárnap misére menni.

– Nézze, kérem, maga tanult logikát. Próbáljunk logikusan társalogni.

– Milyen furcsa nyelven beszél! Magyarul is így mondjuk: logikus.

– Ha már szóba került a vallásszabadság… Meg szabad kérdezni, hogy hisz-e Istenben?

– Csak mint Kierkegaard: a beteljesülésben. Érti, mire célzok?

– Körülbelül. Hogy valaki 70.000 fonálnyi mélység fölött lebegjen, és mégis boldog lehet… Teilhard de Chardint is ismeri?

– Nem volt kötelező, de két könyvét németül elolvastam.

– És mi a véleménye?

– Először elájultam tőle. Azt mondtam, gyerekek, itt a modern zseni… De aztán, épp a döntő kérdésben, amikor elkezdi a vallást meg a tudományt öszszeegyeztetni, abszolúte beleszalad a csőbe.

– Érdekes. Nagyjából nekem is ez a véleményem. De ha ilyen szépen megértjük egymást, mért nem jutunk egyezségre ezekkel a vacak gumimatracokkal?

– Vulé vu bérelni kelksóz?

– Na tessék. Pedig mind a ketten értelmesen is tudunk gondolkodni. Mondok valamit: szűkítsük a kört. Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék?

– Tessék parancsolni. Van napellenzős és napellenző nélküli.

– Nagyon helyes. No most, hogy állnak a vízisível?

– Az három méretben létezik. Melyiket adjam?

– Semelyiket. Én ugyanis két gumimatracot szeretnék.

– Két micsodát?

– Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni.

– Milyen szó ez?

– Összetett. Gumi, plusz matrac. A gumit ismeri? A radírgumit? Az autógumit?

– Hát persze.

– A matracot is?

– Kérem szépen, ne nézzen hülyének.

– Hát akkor tegyük össze a kettőt. Adjon nekem két gumimatracot.

– Itt valami tévedés van. Nálam csak nyugszéket, vízisít és gumimatracot lehet bérelni.

– Bocsásson meg, kisasszony.

– Kérem, nem történt semmi.

– A viszontlátásra.

– Minden jót.

Tóth Krisztina: Örkény árnyjáték 

(Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem)

Soltvadkert, késő esti vasútállomás. Történik 2007 augusztusában egy hűvös, nyár végi estén. A peron kihalt, a pénztárablaknál senki se áll. A jegyeladó piros minitévét néz a kuckóban.

– Jó estét kívánok. A pesti gyorsra szeretnék egy teljes árút.

– Nem tudok adni.

– Elnézést, nem értem.

– Nem tudok adni. Elfogyott.

– Úgy érti, nincs több hely? 

– Hely az van, jegy nincs. Oda nincs.

– Mért… máshova van?

– Akkor mégse Pestre akar menni?

– Dehogynem. Ez az utolsó vonat. Három perc múlva jön!

– Sajnálom. Csak hatvan kilométeres jegyem van.

– És… az mért baj?

– Mert Pest kétszáz kilométer.

– Akkor… tudja mit? Adjon három hatvankilométerest!

– Azt nem lehet. Szabályellenes.

– Nézze, ember, két percem van, és jegyet szeretnék venni, ne szórakozzon már velem!

A bácsi most először leemeli szemét a képernyőről és visszanéz.

– Én nem szórakozok, kérem, különben is, negyedórával a kilencórási előtt nyitva se kéne legyek. Jegy meg nincs. Megmondtam. Tessen írni a Kóka úrnak!

– A kalauztól lehet jegyet venni?

– Régen lehetett. De már nem. Mióta gépesítették őket, már nem lehet. Különben meg nemigen járnak a népek vonattal, itt mindenkinek autója van. A Kókának tessen megírni, hogy nyomtassanak több jegyet.

– Nézze, mindjárt itt a vonat, és szeretnék felszállni!

– Hát akkor tessen felszállni. Nem kell itten kiabálni: föl kell szállni.

– Nem fognak megbüntetni?

– Én azt kérem, nem tudhatom.

– De nekem számla is kéne a jegyről!

– Hát az nehéz lesz. Az már a múlt héten se volt.

Kérjen a Kökin.

– A min?!

– Kőbánya-Kispest. Na jóéjszakát. Le ne késse, mert nincs több. Bajára van, de az meg magának nem jó.

Később, tizenegy órakor a budapesti Kőbánya-Kispest végállomás forgalmi ügyeletén.

– Jó estét kívánok.

– Estét.

– Egy számlát szeretnék kérni a Soltvadkert–Budapest vonatról idefelé.

– Itt?! De hát mért nem kért Soltvadkerten?

– Mert ott nem volt jegy.

– Akkor miről akar számlát?

A férfi bizonytalanul körbenéz, aztán hátraszól egy bóbiskoló nőnek.– Irén, gyere már!

Irén az üveghez jön.

– Egy áfás számlát szeretnék kérni a Soltvadkert–Budapest vonatról idefelé.

– Na, a Laci bácsinak megint elfogyott.

– El.

– Nem mondta, hogy tessék írni a Kóka úrnak?

– De mondta.

– És? Fog írni? Egyszer már valaki írhatna. Ide tessék beírni a vevőt. És mindjárt adok egy jegyet is, csak kinyitom a gépet.

– Nem kell, köszönöm, elég a számla.

– De nekem ki kell adnom jegyet, anélkül nem állíthatok ki számlát.

– Lekésem az utolsó metrót.

– Arról én nem tehetek. Akkor tessék írni a Kóka úrnak. Egyszer már írhatna valaki.

(Elhangzott a Litera 6. előszilveszterén 2007-ben, a Trafóban.)

 

Harminc év a Mazsikével

A néhány hónapja alakult Magyar Zsidó Kulturális Egyesület programjai 1989. áprilisában

Zsidó kiválóságok a magyar színházművészetben

Könyvajánló

Könyvajánló – Szunyogh Szabolcs: Magyar menóra

 

Olvasni jó.

És hasznos is. A Magyar menóra egyszerre jó és hasznos olvasmány. A mai magyar közvélemény mintha megfeledkezett volna arról a hatalmas teljesítményről, amivel a zsidók járultak hozzá a modern Magyarország felépítéséhez, és úgy tekint a zsidókra, mint akiket ide „befogadtak”. Ez a könyv zavarba ejti azokat, akik így gondolkodnak. Ez az olvasmányos, érdekes, szórakoztató kötet bizonyíték: bizonyítja azt, hogy a rendiességből, középkoriasságból, kelet-európai elmaradottságból hazánk a zsidók segítségével emelkedett ki. Bizonyítja, hogy a zsidók ebben az országban nem bevándorlók, Németh László szóhasználatával nem „jöttmagyarok”, vagy „hígmagyarok”, hanem alapítói, létrehozói ennek a közös hazának.

A szerző, Szunyogh Szabolcs nemcsak íróként és rádiósként ismert, hanem oktatási riporterként is. A Köznevelés című országos oktatási hetilap főszerkesztőjeként dolgozott huszonkét éven át. Több, mint negyvenöt éve ír cikkeket, tanulmányokat, könyveket a magyar iskolarendszerrel kapcsolatban. A 2016-ben megjelent Jákób csillaga – zsidóság: vallás, hagyomány, kultúra című összefoglaló könyvét, amely a judaizmussal kapcsolatos legfontosabb ismeretekről szól, éppen azért írta, mert tapasztalta, a pedagógusok mennyire tájékozatlanok a zsidó kultúra értékeit illetően, mennyi téveszme és antiszemita sztereotípia terheli meg a gondolkodásukat. A Jákób csillaga ismeretterjesztő könyv. A szerző arra törekedett, hogy segítsen a magyarországi közönség körében ismertebbé tenni a zsidóság kultúra kincsesházát – és remélte, hogy ezzel hozzájárul a zsidóság iránti tisztelet megerősítéséhez is.

A 2018-ban jelent meg a Magyar menóra – magyarországi zsidó emlékhelyek című könyve némiképp a Jákób csillaga folytatásának tekinthető. Látszatra egy útikönyv, vagy inkább: egy útikönyv ruháját hordja. Ha egy pécsi, szegedi, nyíregyházi pedagógus budapesti osztálykirándulást tervez, és meg szeretné mutatni diákjainak a főváros zsidó vonatkozású emlékhelyeit, nélkülözhetetlen szakkönyv számára a Magyar menóra. Ugyanígy, ha egy budapesti tanár viszi tanítványait vidéki útra, Pécsre, Szegedre, Nyíregyházára, akkor jól teszi, ha indulás előtt fellapozza a könyv megfelelő fejezetét. Pontos eligazítást kap arról, mit érdemes feltétlenül megtekinteni, hogyan lehet oda eljutni. Nemcsak zsinagógák és temetők, hanem kiemelkedő zsidó vagy zsidó származású személyek, írók, festők, tudósok, vállalkozók, sportolók, filozófusok és színészek emlékhelyei is szerepelnek a kötet kínálatában.

Kiknek szól a Magyar menóra?

Elsősorban természetesen azoknak a tanároknak, akik iskolai kirándulásokat szerveznek; azoknak a szülőknek, akik elviszik a gyerekeiket városnéző kirándulásra; illetve minden érdeklődőnek, aki a közismert idegenforgalmi látnivalókon kívül a zsidó kulturális örökség kincsestárával is meg szeretne ismerkedni. A könyv terjedelmi okokból nem törekszik teljességre, hiszen egyetlen kötetbe lehetetlen lett volna mindent bezsúfolni, hanem csak azokról a főbb településekről ír, amelyeket a turisták általában felkeresnek. Külön fejezet mutatja be Budapest, Pécs, Balatonfüred, Keszthely, Pápa, Kőszeg, Szombathely, Sopron, Balf, Abda, Győr, Vác, Kecskemét, Gyöngyös, Szeged, Makó, Debrecen, Nyíregyháza, Nagykálló, Sátoraljaújhely és Mád zsidó közösségének a sorsát és emlékhelyeit. Tájékoztat a könyv mindarról a még létező (és már nem létező) épületről, szoborról, emléktábláról is, amelyek bizonyítják a magyar zsidóság teljesítményét. Részletesen ír a Magyar menóra egy régió zsidóságának a történetéről. Bemutatja a zsidók részvételét az ipar fejlesztésében, a tudományban, a művészetben – és szól a holokauszt történetéről, a gettókról, a téglagyárakról, a deportálási útvonalakról és a temetőkről, valamint az embermentőkről is.

A Magyar menóra című könyv azonban sokkal több, mintegy turisztikai tájékoztató kötet. Tényekkel bizonyítja a magyar zsidóság hozzájárulását a modern Magyarország felépítéséhez. A szerző egyszer azt nyilatkozta a Jákób csillaga című munkája kapcsán: úgy gondolja, aki elolvassa ezt a könyvet, nem tud antiszemita lenni – hacsak nem akar. De az már más eset, azon a leggondosabban megírt, megszerkesztett, legigazabb, leghitelesebb ismeretterjesztő munka sem segít.

A Magyar menórával is hasonló a helyzet. Nem szükséges ezt a kötetet az elejétől a végéig elolvasni, elég csak átlapozni ahhoz, hogy nyilvánvalóvá legyen, mit köszönhet hazánk a magyar zsidóságnak, mennyire integráns eleme a zsidóság Magyarországnak. Remélhető, hogy ez a széleskörűen tájékoztató, sokféle területről példákat merítő írás megerősíti a magyar zsidóság öntudatát is, amire éppen a multikulturális együttélés egyenrangúsága, egy virágzó közös jövő érdekében nagy szükség van. Azt mondhatnánk: ennek a két kötetnek minden tisztességesen gondolkodó ember könyvespolcán helye van.

Végül még azt kell megemlíteni: a Magyar menórát, csakúgy, mint a Jákób csillaga című könyvet – jó olvasni. Érdekes, gördülékeny a stílusa, a tájékozódást segíti a gondosan megkomponált szerkezete.

Szunyogh Szabolcs számos, a zsidósággal kapcsolatos ismeretterjesztő könyv szerzője. Munkái rangos kiadóknál jelentek meg (Móra Könyvkiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó Vállalat, Noran Libro Kiadó) és mind a szakmai kritika, mind a nagyközönség kedvezően fogadta azokat.

 

Örkény-parafrázisok

A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzet mindnyájunk életét, megszokott életvitelét, szokásait átrendezi. A korántsem tréfára alkalmas helyzet abszurditásait segíthet elviselni Örkény István világlátása. Ezért ajánljuk fel olvasásra a MAZSIKE és a Tevan Alapítvány 2012-ben kiadott 2×1 perces novellák című kötetének eredeti Örkény novelláit és egy-egy ismert kortárs szerző általuk ihletet parafrázisait. Minden héten egyet.

 

Örkény István: Vallomás 

Mindenki ebédel. Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz. 

A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány. 

Szóról szóra: 

– Egyszóval, hol sült le így? – kérdi a fiú. 

– Nem mondom még egyszer – válaszolja a lány. 

– Kérem szépen. 

– Úgyis elvicceli. 

– Isten bizony, nem viccelek. 

– Már mondtam, hogy a villanytelepi strandon. 

– Egyszóval, ez egy villanysülés? 

Nevetnek. A fiú jobb keze öt ujja végigszalad a lány karján, súlytalanabbul, mint egy madár árnyéka a vízen. A lány elhúzza a karját. A fiú újra végighúzza rajta a kezét. A nevetés elül. 

– Képzelem, micsoda strand az – mondja a fiú. 

– Nagyon szép strand – állítja a lány. 

– Csak gyerekek járnak oda? 

– Inkább csupa felnőtt. Mindjárt mély a víz. 

– Meddig ér magának? –

duruzsol a fiú.

— Ki is van írva: Csak úszóknak.

– Egyszóval eddig ér? – dünnyög a fiú. 

A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermek- arasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Lefejti hasáról a fiú tenyerét, erre az bal kézzel átfogja a lány csuklóját, a lány szabadon maradt keze a fiúét, s úgy összegabalyodik a kezük, mint a szabadfogású cselgáncs birkózásban. Csakhogy ők oly szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod kezével a lába, lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka. 

S halkan, galambi hangon nevetnek. Aztán megint elül a nevetés. 

– Egyszer megnézem azt a strandot – mondja a fiú. 

– Úgyse nézi meg – mondja a leány.

 – Ha mondom.

 – Úgyse. 

– Isten bizony – mondja a fiú. 

– Hogy kell odamenni? 

– A villanytelepnél egy kicsivel tovább. Az van kiírva: „Augusztus Huszadika Strandfürdő.” 

– Nem értem – mondja a fiú, s mintha nehezülne a hangja. 

– Mit nem ért? – kérdi a lány, ő is lassabban, nehezen csordulón. 

– Villanytelepinek hívják? 

– Villanytelepinek. 

Jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé. 

– És Augusztus Huszadikának? 

– Az a neve. 

– Egyszóval, ez a keresztneve. 

Ezen megint nevetnének, de valahogy nem akar világra jönni ez a nevetés, mert a fiú keze becsúszott a fürdőtrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel, tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová befészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell. 

– Villanytelepi? – kérdezi a fiú rekedten. 

– Villanytelepi – mondja rekedten a lány. 

– És Augusztus Huszadika – mondja rekedten a fiú.

– Augusztus Huszadika – mondja rekedten a lány.

 

 

 

Kukorelly Endre: A tökéletes mink 

És egyre tovább jut, míg el nem érkezik a rúzsig. 

 

És akkor 

És akkor gyere ide, mondja, ülj le, mondja, és témázgassunk, mondja Mari. 

 

Meddig számít szülinaposnak 

Az egyik legdrágább drogériában törzsvásárló. Pedig keveset vásárol. Sokszor jár be nyálat csorgatni, szagolgatni, tesztereket kipróbálva sminkelni, de spórol. Mégis legutóbb sikerült nagyon jó vásárt csinálnia. Nagy nehezen rászánta magát, hogy megvásárolja a bolt legnívósabb termékcsaládjának legolcsóbb termékét, ami egy arclemosó. Immortelle, a márkanév is megfizethetetlen. Összeszorított fogakkal áll a kasszánál. ’Törzsvásárlói kártyája van?’, kérdi a kisasszony. ’Igen’, válaszol Mari. ’Ó, látom a gépben, nem kapta meg a születésnapért járó ötvenszázalékos kedvezményt!’ ’Hát, nem kaptam meg.’ ’Mikor volt a születésnapja?’ ’Fél éve.’ ’Jaj, de kár, a tavalyi akcióban ez benne volt, nem értesült róla?’ ’Nem, de nekem tavaly volt a szülinapom’, mondja a pénztároskisasszonynak, aki ezen elcsodálkozik.  

 

És el is mondja

Azt akarja elmondani, mondja a Mari, hogy milyen zavarban volt vasárnap, és hogy ezt én észrevettem-e, észreveszek-e ilyeneket, és hogy jól lehülyekurvázta magát utánam. De később azért volt egy kis bocsánat is, mondja, ironikus olvasat, mert ő az ironikus olvasatba való belehajszolódásban jó. Az ördög úgyis utánad tólja talicskán, ezt a Bözse néni szokja mondogatni neki, az anyukájának a nagynénje, aki egyébként gonosz. És ha lenne kis ideje, de nincs, mert holnapra meg kell csinálnia egy dolgozatot az amer. novelláról, akkor felolvasna még bosszúból vagy miből pár obszcén részletet is a naplójából, de most így csak az a kérdés merül föl benne, hogy hát ez nagyon ronda lesz, hogy más lányok is leszopnak-e engem. És hogy ‘na, most ez tényleg undorítóra sikerült’, teszi hozzá, mert lehet, hogy nincs eléggé tisztában a szókinccsel. És hogy nekem viszont, úgy látja, a szőnyegalásöprés megy a legjobban, meg a magyarázat. Az, ahogy magyarázok. 

 

Mit főzzön ma

Mily nehéz kitalálnia napról napra, hogy mit főzzön! Menütervezési szempontok: idény, nyers- anyag, a kamra állapota, alapanyag-beszerzési nehézségek, éhségi fok, fogyókúrás szint, hányan vannak, hol vannak. De Mari tojik minderre, sorra megy a szakácskönyvben, egy hónapja minden áldott nap leves van. 

 

Mari és a szex

Én szexin nézek. Neki csokiszaga van. 

 

Megmondja, honnan tudja, hogy a Louis Vuitton táskája nem hamisítvány 

Köztudott, hogy a legtöbbet hamisított dizájner márka a Louis Vuitton. Ha tengerpartra megy, még elő sem kerül a naptej, mikor máris napozóágya mellett terem egy napszítta árus, karján számtalan LV monogramos táskát lóbálva. Nézi a Mari, de inkább nem is nézi, mind talmi. Közelről ronda, hamar feslik, egyből szétesik. Vannak jó minőségű hamisítványok, drágák is, ezeket nehéz az igazitól megkülönböztetni, ám az avatott szem kiszúrja. Avatott szemmel figyeli a mintát, ha a monogram valahol nem tökéletes, a csat a varrásra kerül, csalással áll szemben. Tudja, hogy Vuitton Lajos bácsi mindig is ügyelt a részletekre.  

 

Csak egy példa 

Például Mari a Lukács cukrászdában tegnap, az csütörtök volt, felnőttesen ült szerinte. És arra gondolt, hogy gyorsabban öregszik, mint én. 

 

 

(Megjelent az Eső című szolnoki irodalmi lap 2012 tavaszi számában.) 

 

Radnóti Miklós Antirasszista díj 2020

Az ENSZ 1996-ban döntött arról, hogy március 21-ét az antirasszizmus világnapjának nyilvánítja, egy hat évvel korábbi, dél-afrikai, vérfürdőbe torkollott apartheid ellenes demonstráció áldozatainak emlékére.
Magyarországon a MEASZ minden évben ezen a napon adja át a Radnóti Miklós Antirasszista díjakat.

Az idei díjazottak:

Auróra Közösségi Ház
Brandt Viktor áruszállító
Csákányi Eszter színművész
Erdős André nagykövet
Filippo Giuffriada újságíró
Gadó János újságíró, a Szombat szerkesztősége
Hegedűs Judit közgazdász – Doug Dániel üzletember
Heti Világgazdaság
Horváth Csaba polgármester, Budapest XIV. kerület
Inotai András közgazdász
Karsai László történész
Kotroczó Róbert hírigazgató, RTL Klub
Kovács Gábor újságíró
Kronstein István civil aktivista
Lengyel László közgazdász
Lovas Tamás zenész
Mohácsi János rendező

Niedermüller Péter polgármester, Budapest, VII. kerület
Pápai Gábor karikaturista
Szénási Sándor újságíró, Klubrádió

A díjak ünnepélyes átadása ebben az évben a járványveszély miatt elmaradt. A MAZSIKE ezért ebben a formában gratulál a díjazottaknak. Különösen örülünk annak, hogy a kitüntettek között szerepel Gadó János munkatársunk, a Szombat újságírója.

Interjú Czingel Szilviával

Beszélgetés Czingel Szilviával

Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centrópa munkatársa. Két könyve jelent meg a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház színpadra állított és ma is nagy sikerrel játszik. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és  walking couchingot tart.

Hány interjúalannyal találkozott életében?

Munkatársaimmal együtt 10 éven át interjúztam több, mint 200 túlélővel. Nagyon izgalmas volt megfigyelni nem csak azt, hogy mit mesélnek, hanem azt is, hogy hogyan mesél egy férfi, hogyan mesél egy nő. Mindenkinek vannak fontos témái, ami az életében visszatér és ezerszer elmond. Például egészen más, ahogy egy túlélő mesél, bár az a generáció attól függetlenül hogy zsidó vagy sem traumatizált. Sokat beszéltek arról, hogy oké, ez megtörtént, visszajöttem Auschwitzból vagy a gettóból, és elkezdtem újra élni és ezt hogyan lehetett újra elkezdeni, nem föladni, pedig utána sem lettek Csipkerózsika történetek. Iszonyatosan akartak élni és talán volt bennük egy dacos élni és újrakezdeni akarás.

Mi a különbség egy férfi és egy nő elbeszélésmódja között?

Két dolgot figyeltem meg. Amikor nőkhöz mentem, ők készültek erre, szépen felöltöztek, teasüteménnyel vártak, és próbálták a nőiességüket belevinni az interjúkba. A tipikus témáik a gyereknevelés, a divat (kalapok, fűzők, kesztyűk), sütés-főzés.  A férfiak pedig a hősök, harcosok. Fő témájuk a munkaszolgálat, egyáltalán a második világháborúban való szerepük és a nőkhöz való viszony, a hódításaik. Összességében azt gondolom, hogy ha a férfiakat meg tudod nyitni, akkor azok az interjút mélyebbek, kevesebbet „fecsegnek”, de rá kell áldozni az időt és sokat beszélgetni velük puskákról és katonaélményekről.

Az oral history módszerét sok kritika éri…

Magyarországon az oral history módszert sem tartják elég tudományosnak, miközben Amerikában nyolcemeletnyi könyvtár áll rendelkezésre a témából. A történészek érvelése szerint 70 év alatt a memória annyit romlik, hogy a forrás nem tekinthető hitelesnek. Igaz, hogy nem emlékszik úgy és az emlékezet ferdít, de ezért van a kutató, aki ha gyanús valami, utánanéz és lábjegyzetben odaírja, hogy igen, a néni így emlékezett, de ez másképp volt. Oral historyt csinálni hatalmas felelősség, mégis az a tapasztalatom hogy 95%-ban abszolút hitelesek ezek az interjúk.

Emlékszik milyen lelkiállapotban volt, mikor az első interjút készítette?

Nagyon féltem. Egy 15 kérdésből álló kérdőív alapján dolgoztam, aminek csak egy része volt a holokauszt. Alapvetően arról szólt volna, hogyan éltek a háború előtt. Azt hittem, ez egy pozitív beszégetés lesz arról mit sütöttek, mit főztek, de mindenki, akivel fölvettem a kapcsolatot. először a holokausztrol kezdett el beszélni, és rá kellett jönnöm, hogy amíg ezt a traumát nem hallgatom végig, nem fogok tudni arról kérdezni, hogy mi volt az iskolában vagy hogyan ünnepeltek. Szerettem volna eloszlatni azt a sztereotípiát, hogy a zsidóság, az a holokauszt. Amíg nem ismerjük meg, mi volt a háború előtt, addig a holokauszot se lehet megérteni. Ha nem folyamatában írom le ezt a történetet, egy kívülálló nem tudja megérteni, mert a holokauszt valaminek a vége, és ezt nem lehet kiragadni.

Mit is jelent pontosan a „storytelling”?

Magyarországon ez egy friss dolog, még nem ezzel a módszerrel írnak könyveket, de remek angolszász és francia  példák vannak, amiből tanulni lehet. Fontos célja, hogy  egy jó kérdésfeltevés indításával rögtön felkapd a fejed és utána jöhet a tudományos része, de nem egyszer kaptam meg konferenciákon idősebb professzoroktól, hogy ez így nem tudományos. Ez egy módszertan, hogyan kell jól történetet mesélni, és ezt hogy tudja hasznosítani akár egy civil szervezet, nagy cég, vagy bárki a magánéletben. Hogy kell jól elmondani egy izgalmas történetet, aminek az a célja, hogy a hallgatóságban érzelmeket váltson ki és cselekvésre sarkallja. Személyes történetekkel sokkal hatásosabban lehet meggyőzni a másikat, hogy a te vállalkozásod mennyire sikeres, mint számokkal és táblázatokkal. De van benne prezentációtechnika is, hogy építs fel jól egy előadást, hogy kell kiállni emberek elé és hogy kell jól elmesélni egy történetet.

Milyen témájú sétákat tart?

A sétáim  azokból a témákból alakultak, amik érdekelnek, amit a doktorim szült, melynek címe „Higéniai és tisztálkodási szokások változása 1900-1945 között Budapesten”, és nagyon sok ötletet adtak az idős nénik és bácsik. A séták fókusza a nőkön van, de nem definiálom magam feministaként, és mindenhol megjelenik a zsidóság is. Nekem női téma az, ami a nőket érinti, amiről a nők jobban tudnak beszélni, mert ők élték át, legyen szó akár egy mosásról vagy fehérneműdivatról. Ezt egy férfi vagy nem tudja elmondani vagy másképp.

Min dolgozik most?

Írtam egy könyvet (remélhetően idén meg is jelenik), ami a női test változásáról szól a 19. század végétől a II. világháborúig bezárólag. Sok témát érint: fehérnemű, higiénia, strand, divat, szépségkirálynőválasztás. Az egyik alanynak megtaláltam a családját, ami egy hihetetlen egymásratalálás, rengeteg apró részlet derül ki. Próbálom a nagy történelmi eseményeket a hétköznapok felől megközelíteni. Nekem ez olyan mint egy nyomozás, rengeteg adrenalin dolgozik bennem ilyenkor. Remélem másnak is érdekes, hogy mi zajlott a 20-as években egy fürdőszobában.

 

Füst Milán Páholy: Örökölt sors

CSALÁDJAINK, TÖRTÉNETEINK
Generációkon öröklődő érzések

Hogyan élnek bennünk rég elsiratott nagyszüleink érzései?
Mert hogy élnek, ha erről mit sem tudunk, akkor is – működnek, hatnak, meghatározzák, ahogy a jelenben érzünk, döntünk, választunk.
Mit adunk át gyerekeinknek a velünk megtörtént élményekből, akár anélkül is, hogy ez tudatosulna bennünk?

Orvos Tóth Noémi Örökölt sors című könyvében arról mesél, hogyan érthetjük meg magunkat, hogyan segíthet félelmeink, bizalmatlanságunk leküzdésében, ha megismerjük családunk múltját. Mert ami szép és értékes, azt szeretjük, megéljük, őrizzük, és visszük tovább. De a kibeszéletlenség blokkol, az egykori világháborús üldöztetés a jelenben depresszióként jelenik meg, százéves eltitkolt fordulatok pedig pánikérzetet okoznak a mai rokonokban.

Winkler Nóra beszélget meghívott vendégével, Orvos-Tóth Noémivel.

 

Füst Milán Páholy: Párkapcsolati játszmák, avagy Narcissos az Árnyékkertben

A 2019 őszi évadnyitó páholy a párkapcsolati játszmákat járja körül Rubin Eszter Árnyékkert című, fordulatos és felkavaró családregénye kapcsán. Winkler Nóra beszélget az íróval, és Bánki György pszichiáterrel, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzőjével Szenvedélyek, titkok és hazugságok hálózzák be a regényt, amely egy elsöprő szerelemmel kezdődő kapcsolat, konfliktusokkal terhelt, katartikus végkifejletéig ível. A párkapcsolati lét számtalan kényes pontját veszi górcső alá. Hogyan torzítja el az ember személyiségét egy évtizedeken át cipelt súlyos titok, és kerülünk visszafordíthatatlan örvénybe egy rossz döntés meghozatalával, amely újabb rossz döntések láncolatát indítja el, s ezáltal hogyan feslik fel a családon belüli bizalmi hálók szövedéke, amely végül a teljes összeomláshoz vezethet. A női főszereplő zaklatott hátterű, szeretetlen családból származik. Lia zsúfolt, omladozó, nagypolgári lakásban nő fel, ahol a régi dicsőség árnyait a poros sarkokban halmokban álló ruhahegyek alatt konzerválja a Molnár família. A lánynak nincs semmilyen személyes tere, nem ismer határokat, a zongora alatt alszik a nagymamája szobájában. Innen halássza ki későbbi férje, Stark Gyuri. És innen indul útjára, majd bontakozik ki a nárcisztikus személyiség figurája, akinek nincsenek érzelmei, csak szempontjai, aki nem tud kötődni, csak birtokolni.