A Smonca a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület podcastja. Köszönjük, hogy velünk tartasz!

A szótár szerint a smonca – ‘semmiség’; ‘üres fecsegés, mellébeszélés’. A vitatott eredetű jiddis schmonze (‘csacska tréfa; fecsegés’) átvétele.
De mi nem csak fecsegünk. A kortárs zsidó kultúra alakítóival, résztvevőivel és kutatóival beszélgetünk fontos dolgokról könnyedén, mindenről ami kultúra és kicsit is zsidó.

Dohi Gabriella ma Korda Györggyel, az énekessel beszélget, akit senkinek sem kell bemutatni. Arra volt kiváncsi, hogy mit jelent számára a zsidóság, milyen volt a gyerekkora, abból mit hozott ár a felnőttségbe, egyáltalán mit jelent felnőttnek lenni. Beszélgettünk családról, slágerekről, lámpalázról és persze egy kicsit a zsugázásról is.

Az adás ITT hallgatható

A másik Oroszország
Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
Előadja: Takáts Andrea színművész, gitáron közreműködik: Kardos Dániel
Időpont: 2022. április 27. szerda 19.00
Helyszín: Csányi5 (1077. Csányi utca 5.)
Jegyár: 2000 Ft

Az előadás teljes bevételét az Oltalom Karitatív Egyesület ukrajnai menekülteket segítő munkájához ajánljuk fel
Regisztráció: https://forms.gle/CBUKtzRBRGN5ydQm8

A világ egyik legismertebb orosz kortárs írónője Ljudmila Ulickaja saját tapasztalatból tudja, hogy milyen a központosított orosz rendszer üldözöttjének lenni. A II. világháború alatt,1943-ban született a baskíriai Davlekanovoban, ahová családját politikai okokból száműzték. 1970-ben a Moszkvai Genetikai Intézet kutatójaként dolgozott, ahonnan elbocsájtották, mert – munkatársaival együtt – szamizdat irodalmat olvastak, terjesztettek, és tiltott könyveket birtokoltak. Íróként és magánemberként is nagy szerepet vállal többek között az ukrán irodalom népszerűsítésében.
2022. február 24.-én Ulickaja levelet írt külföldi kiadóinak, így magyar kiadójának, a Magvető kiadónak is, melyben elítéli az Ukrajna elleni háborút.
Levelét Morcsányi Géza a kiadó korábbi vezetője fordította magyar nyelvre.

„ … a kultúra a politika felett áll… A jelenség, amit kultúrának nevezünk mindig meg fogja találni a saját útját attól függetlenül, hogy a politika hogyan áll ehhez hozzá. A kultúrának az a mindenkori feladata, hogy görbetükröt mutasson a hatalomnak. Ha valahol korlátozzák, más utakat fog találni.”
(Ljudmila Ulickaja interjú Fidelio 2016)

1944, április 16-án kezdődött meg a magyarországi zsidók gettóba zárása a mai Kárpátalján. Rövidesen elindultak az első vonatok a haláltáborokba, ahol közel hatszázezer honfitásunk vált a megbélyegzés és a mérhetetlen gyűlölet ártatlan áldozatává. Egyik áldozatnak sincs sírhelye, ahol a túlélők, a leszármazottak, a szolidaritást vállalók fejet hajthatnak emlékük előtt.
Gunter Demnig német szobrászművész azért alkotta meg és helyezte el a botlatóköveket az áldozatok utolsó, szabadon választott lakása előtt, hogy legyen nevük és jelképes emlékhelyük. A művész Európában már 50 ezer botlatókövet rakott le, és Magyarországon is megközelíti az ötszázat a kövek száma.
Arra kértünk a diákokat, hogy keressék fel a településükön található botlatóköveket és zsidó szokás szerint egy-egy kaviccsal, mécsessel, esetleg egy szál virággal emlékezzenek meg az elhurcolt és meggyilkolt áldozatokról.