Hajós Alfréd sírjának felújítása

 

A Nemzeti Örökség Intézete

tisztelettel meghívja Önt

Hajós Alfréd

első magyar olimpiai bajnok

sírjának felújítása alkalmából tartandó megemlékezésére. 

Időpont:

2019. július 31. (szerda) 11 óra

Helyszín:

Hajós Alfréd sírja (Kozma utcai zsidó temető, bal kripta, 120. sír)
(1108 Budapest, Kozma u. 6.)

 

Köszöntőt mond:

Radnainé dr. Fogarasi Katalin

a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója

 

Beszédet mond:

Darvas István

főrabbi, a Bét Jehuda (OR-ZSE) zsinagóga rabbija

Jusztin Ádám

a Maccabi VAC elnöke

Dr. Kulcsár Krisztián

a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke

 

Avatóbeszédet mond:

Dr. Deutsch Tamás

a 15. Maccabi Európa Játékok (EMG 2019)

védnöki testületének vezetője,

A Magyar Testgyakorlók Köre elnöke

KözreműködikSzvorák Katalin, Kossuth-díjas népdalénekes

Részvételi szándékát kérjük, 2019. július 30-ig

meghivo@nori.gov.hu e-mail címen
vagy a +36-1-896-5529 telefonszámon jelezze!

 

 

Kérjük, hogy a szokásoknak megfelelően,

a temető területére fedett fővel lépjenek.

Raoul Wallenberg születésnapi megemlékezés

Filmvetítés: A napfény íze

 

Búcsú Ungvári Tamástól

Tisztelt gyászolók, apám barátai, tisztelői, olvasói, diákjai és az igazságra éhes, kultúrára fogékony emberek közössége. Anyám, Katalin, és bátyám, Dávid, nevében is köszönöm, hogy eljöttetek és közösen méltóan megemlékezhetünk apámról.

Sokan jól ismertétek publikus oldalát Ungvári Tamásnak: az életet habzsoló, nyilvánosságot és szereplést nem megvető, polgár pukkasztóan sztorizgató társasági ember énjét. Ezt az oldalát, kisebb-nagyobb csúsztatásokkal, már sokan megírták. Én most nem erről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, egy ember történetét, mint egy könyvet, az egésze alapján lehet megítélni és nem abból a fejezetből, amibe épp belelapoztunk. Én inkább kiemelnék néhány más fejezetet, amelyek talán kevésbé ismertek, de a legmélyebb nyomot hagyták bennem és családunkban.

Ungvári Tamás – az örökifjú. Azt mondták egyszer az életről, hogy „a cél az, hogy fiatalon halj meg, de olyan későn amennyire csak lehetséges.” Mint sok más magyar zsidó túlélő, ő sem szeretett mesélni erről az időszakról. Egy történetet azért elárult, amin mint minden klasszikus Ungvári sztorin, egyszerre borzongtunk es mosolyogtunk. 1944-ben, amikor a nácik bevonultak Budapestre, apám akkor 14 éves kisfiúként, a kíváncsiságtól vezérelve, lesétált az Astoriánál állomásozó Gestapo tisztekhez, hogy német nyelvtudását gyakorolja velük. Sok mindent tanult meg élete során, de félni se akkor se haláláig nem tudott megtanulni. Minden egyes személyes kudarcban és tragédiájában, ő inkább a lehetőséget látta. Ha kirúgták egyik lábát, gyorsan növesztett egy újat. Ahogy ő szerette mondani, „előre menekült.” Amikor Magyarországon elfogyott körülötte a levegő a 70-es évek végén, vendégprofesszorként tanította végig a nyugat legrangosabb egyetemeit. A 80-as évek végen, már majdnem 60 esztendősen, amikor kortársai még régi írógépeket használtak, megtanította önmagát számítógépezni majd a számítástechnikai forradalmat népszerűsítette itthon. Akármilyen idős volt, nem hagyta, hogy a múlt rabja legyen, mert neki az élet mindig holnap kezdődött. Ez az optimista életszemlélet és magabiztosság az egyik legértékesebb hagyatéka.

Ungvári Tamás – a tanár. Apám utolsó leheletéig aktív volt. Tudta, hogy amíg a bankszámlán lévő pénz gyarapítható vagy költhető, addig a tudás az egyetlen univerzálisan konvertibilis valuta, ami nem veszít értékéből és senki sem veheti el. Hivatásszerűen emlékezett mindenre. Ő hitt abban, hogy a világ jobb lesz, ha több önállóan gondolkodó ember van benne és a legnagyobb örömét abban lelte, ha másokat inspirálhatott. Neki a TV vagy rádió stúdió csak egy másfajta katedra volt nagyobb osztályteremmel. Diákjaiban a reményt és a jövőt látta. Talán fiatalabb önmagát. Úgy gondolta, ha Weisz Salamon cipész unokájából, és Ungár Sándor szabó mester fiából lehet egy Ungvári Tamás, akkor bárkiből lehet bármi. Legyen az a szegény magyar parasztgyerek vagy a mexikói eperszedő bevándorló fia.

Apám tudásánál talán csak az igazságérzete lett erősebb ahogy egyre idősebb lett. Élete küldetésének látta mások igazának megírását. Életének utolsó heteiben, az egyik legnagyobb örömét abban lelte, hogy megjelenhetett könyve, amiben Lőw Immánuel rabbi emlékéért perelhetett. Műveivel bátorságra akarta biztatni olvasóit. Ő annak tudatában irt, hogy jövőnk akkor lesz, ha kiállunk az igazságért és nem engedjük, hogy mások történelmünket elrabolják.

Ungvári Tamás – a családapa. Ez volt életében a funkció, a cím, amit legjobban szeretett, de a legkevesebb nyilvánosságot kapta. Sosem értettük, hogy ennyi könyv, fordítás, cikk és tanulmány megírása mellett hogyan jutott ideje apánk lenni. Őszintén szólva, nem könnyítettük meg a dolgát. Talán a legkritikusabb közönsége mi ketten voltunk. Könyörtelenebbül osztályoztuk, mint ő a diákjait.

Nyerjünk inspirációt életéből, hogy jobb és bátrabb verziói legyünk önmagunknak. Mostanában, ha a híreket olvassuk, könnyű elkeseredni magyar kultúra és tudomány jövőjével kapcsolatban. De ne essünk bele az indifferencia és beletörődöttség veszélyes csapdájába. Nem hinthetnek itt annyi viszályt, hogy mi ne tudnánk összefogni az igazságért. És adjon nekünk az is erőt, hogy ott lesz mellettünk szövetségesnek egy egész kísértet hadsereg, köztük most már Ungvárival és a megszenvedett magyar kultúra többi nagyjával.  Ha ezt megtesszük, már megérte neki élni es meghalnia. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ungvári Benjámin búcsúbeszéde

Rabbikat rejtő kövek

Az ELTE Művészeti ösztöndíjának és a Mazsike szakmai támogatásának köszönhetően az elmúlt év során kelet-magyarországi zsidó temetőkről készítettem fotósorozatot. Célom az volt, hogy felhívjam a közönség figyelmét arra, hogy ezek a zárt, titkos kertek valójában egyáltalán nem zártak, hiszen minden temető kulcsának van egy őrzője, aki szívesen beengedi a látogatót és a helyi zsidó közösség történetéről is mesél. A projekttel szeretnék hozzájárulni a magyar temetőlátogatás népszerűsítéséhez, ami nálunk Európa más országaival ellentétben nem kézenfekvő kulturális program. A temetők kiválasztása során előtérbe helyezem azokat, melyekben a közösség életére nagy hatással lévő rabbik vannak eltemetve, ezzel is szeretném személyhez kötni és átélhetőbbé tenni a látogatást. A sorozatot három évszakon keresztül készítettem.

Mintegy privát zarándokútként a sírokat felkerestem télen, tavasszal és nyáron is, egyrészt azért, hogy a természet változását követve izgalmas képi világot mutathassak be, másrészt a temetők, sírok megtalálásában nem feltétlenül jártam első alkalommal sikerrel, így alaposabb utanájárást követően némelyikbe visszatértem.

Meglátogattam  Hajdúszoboszló, Debrecen, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Püspökladány, Balmazújváros, Hajdúsámson, Hajdúnánás, Berettyóújfalu, Nyíracsád zsidó temetőit. Ebben  a sorozatban kiemelt jelentőséget szentelek a következő rabbiknak: Rosenberg Zév Wolf (Farkas; 1862–1952) debreceni rabbi, Mattersdorf Jeremiás (1750?–1805) abaújszántói rabbi, Amram Blum (1834–1907) berettyóújfalui rabbi, Schönfeld Joszef Saul (1880–1925) nyíradonyi rabbi, Fried Áron (1812–1891) hajdúböszörményi és hajdú megyei főrabbi, Günz Jakab (Jákov Joszef; 1854–1925) hajdúböszörményi rabbi, Szófer Jiszráél Efrájim Fischl (Schreiber Fülöp; 1813–1898) hajdúnánási rabbi, Fried Netánel háKohén (1857–1916) balmazújvárosi rabbi, Fried Jehiél Mikhál háKohén I. (Menyhért; 1881–1939) balmazújvárosi rabbi, valamint Katz Móse (1820–1895) egykori túrterebesi rabbi is, aki Hajdúszoboszlón lett eltemetve.

Hosszú  távú terveink közt szerepel egy album kiadása, amely országos szinten mutatja be a zsidó temetőket és a híres rabbik sírjait.

Első téli helyszínünk Püspökladány volt. A zsidó temető a Déli sor 8. szám alatt található. Egy aszfaltos útról párszázméteres földúton érjük el a mindig nyitott temetőt. A környéken gazdátlan kutyák kóborolnak, ezért egyedül, főleg anélkül, hogy bárki ismerné hollétünket, nem tanácsos erre járni. Mindenesetre az első vicsorgó jószággal való találkozás után levontam azt a következtetést, jó, ha van nálam némi hústerméket tartalmazó szendvics, hogy az önkényes útonállókat lekenyerezzem.

A téli fotózás kihívásai közé tartozik a világos órák rövidsége. Így mire Püspükladányba értünk lassan besötétedett. Utunkat másnap folytattuk, az irányt Hajdúszoboszló felé vettük.

Hajdúszoboszlón elsőre nem találtuk meg a zsidó temetőt. A helyiek egyhangúlag egy olyan területre irányítottak, ami egy kietlen pusztaság volt, elszomorodtunk, de elhatároztuk, hogy kiderítjük mit rontottunk el és tavasszal visszatérünk.

Így találtuk meg tavasszal a Kabai úti Tesco melletti zsidó temetőt. A Tesco parkolóját elhagyva egy mezőn átvágva jutunk el a kerítésig. A terület autóval is megközelíthető, kivéve, ha előtte esett az eső, mert a talaj könnyen mocsarassá válik. De valójában érdemes gyalog mennünk, mert a mezőn hatalmas nyulak ugrándoznak, akiket igazán nem ildomos megzavarni. Tavasszal a kaput számzáras lakat zárta. A kódot onnan tudhatjuk meg, hogy a megfelelő 4 betűs héber felirat számértékeit állítjuk be. Ezesetben ez a בובו (azaz “bobo”) volt. A héber abc-ben a bet (ב) megfelelője a kettes, a vávé (ו) pedig a hatos. Igenám, de itt merül fel a kérdés, hogy a gondosan megfejtett 6262-t hogyan is kell beállítani a lakaton? A latin írásnak megfelelően balról jobbra 2626, vagy pedig a héber írást követő 6262 lesz a jó megoldás. Az ajtó egyébként egyik verzióra sem nyílt ki, így azon kezdtem el gondolkodni, hogy félrénéztem-e a kézírást és a másodi váv mégis inkább rés (ר), ami ebben az esetben szintén kettes, egyébként kétszáz. Na de milyen irányban kell beállítani? Végül a helyes megoldás az első próbálkozás lett, tehát 2626 és a nyers erő alkalmazása, hiszen ezek a lakatok télen-nyáron, hóban-fagyban ki vannak téve az időjárásnak, s nem is sűrűn nyitogatják őket, ezért igencsak berozsdásodnak.

Az 1860-as évektől szoboszló első rabbija a korábban nyíregyházi segédrabbi, Weisz(mann) Ávrahám (1805–1879) lett, az ő működésere alatt a hitközség orthodoxnak nyilvánította magát. Őt fia, Weisz(mann) Jákov Cvi (1843–1889) követett, aki 1879-ben megalapította a jesivát.

A temetőben fekszik Katz Móse (1820–1895 / 5655. ádár 4.), a korábbi túrterebesi rabbi, aki  fiával Katz Slomó (Salamon; ?–1918) rabbival együtt költözött Szoboszlóra, de külön házban élt, hogy a szent könyvek tanulásában még családja se zavarhassa meg.

A fekete leves igazán csak nyáron jött. A fáradságosan megfejtett kóddal nem jutottam be, ellenben a kapun egy terebélyes héber kézírásos felirat fogadott, amiből gyér hébertudásommal annyit sikerült megfejtenem, hogy a kód jelenleg nem működik. Illetve sikerült kivennem a TESCO kifejezést. Így maradt a mezei nyulak urándozásának élvezete. Később külső segítséggel megtudtam, hogy a felirat arra utasít, hogy vegyünk a Tescoban egy csillagcsavarhúzót és a lakatot a megfelelő helyeken csavarozzuk szét, ám erre már nem vállalkoztam.

Berettyóújfaluban a Szabolcska utcában találjuk a temetőt. A bejutáshoz előbb kapcsolatba kell lépnünk a polgárőrséggel, akik kinyitják a temetőt. Ezt a 06 30 906 1842-es telefonszámon tehetjük meg, ami a kapura is ki van írva. A temetőben ohel is van. A héberül sátrat jelentő szó egy szerény épületetre vonatkozik, ahol prominens személyiségek nyughelye található. Ehhez három másik telefonszámon próbálkozhatunk, hogy kulcsot kapjunk.  Az ohelben Blum  Ámrám nyugszik, ám ide nem sikerült bejutnom.

Blum Ámrám (1834–1907) 1882-ben foglalta el a berettyóújfalui rabbiszéket. A nagy Talmud-tudós hírében álló Blum rabbi a híres pozsonyi jesivában tanult, 1862-től pedig már saját maga vezetett jesivát Mádon, majd pár évig Huszton (Huszt, Ukrajna) volt rabbi. A Bét Seárim (Munkács, 1909) című könyv halhatatlan szerzője, mely az első kiadása után számos újabbat is megélt.

A debreceni zsidó temető láttán átélhető a város zsidó lakosságának mekkora mérete és jelentősége lehetett a város életében. A temető a Monostorpályi út 44. szám alatt találjuk. Ám a nyitvatartásról érdemes tájékozódni, különben csak zárt kapukat és egy hatalmas kutyust látunk.  A temető hétfőtől Csütörtökig  7 és 15, péntekén 8 és 12, vasárnap 9-13 óra között van nyitva. Szombaton akárcsak minden zsidó intézmény zárva tart. Továbbá elindulás előtt tájékozódjunk a zsidó és nemzeti ünnepekről is, amikor is szintén zárva tart a temető. Ha konkrét személy sírhelyét keressük, akkor a temetőőr segít eligazodni az adatbázisban, ami egyénként online is elérhető.

1885-től a debreceni orthodox hitközség dájánja (rabbi, aki vallási kérdésekben döntéseket hoz) a püspökladányi rabbi fia, Rosenberg Zév Wolf (Farkas; 1862–1952) volt, aki elsősorban a jesivában tanított, illetve kósersági kérdésekkel foglalkozott, de a főrabbi távollétében az anyakönyvvezetési ügyeket is magára vállalta.

 

Balmazújváros zsidó temetőjét a Böszörményi úton találjuk. A temető kulcsát a 06 30 960 6878 számon tudjuk elkérni. A temető jelenlétéről árulkodik a jellegzetes kőtábla formájú kerítés, de egyébként beleolvad a kertes házak sorába. Míg télen a viszonylag nagy terület szokatlan hidegséget sugároz, addig nyáron a bőtermő alma-, cseresznye- és meggyfák meglehetős nyugalmat árasztanak. Az ohelben Fried Netánel háKohén és Jehiel Mikhál háKohén nyugszik.

A hitközség első rabbija 1893-tól Fried Netánel háKohén (1857–1916) lett, aki korábban Kisvárdán vezetett jesivát, majd itteni beiktatása után egyhamar népszerű jesivát alapított a faluban. A döntvényei még életében, Pné Mevin (Munkács, 1913) címen jelentek meg, majd halála után azonos címmel kiadták a Tóra-magyarázatait (Beregszász, 1927) is. A következő rabbinak az előző fia lett megválasztva, Fried Jehiél Mikhál háKohen I. (Menyhért; 1881–1939 / 5700. kiszlév 18.). Méltó utódja lett apjának, aki kereste a béke megteremtését a közösségén belül.

 

A hajdúböszörményi temetőt a 06 30 969 6404 as telefonszámot felhívva tudjuk kinyittatni. A temetőőr hölgy elmondása szerint Hajdúböszörményen nem maradtak zsidók, de az temető sűrűn látogatott zarándokhely. A Külső-hadházi úton lévő temető kivételesen kovácsoltvas kerítéssel van határolva. A temetőben két ohel is van, míg az egyik igényesen felújított, a másik elszomorítóan romos állapotban van. Itt helyezték örök nyugalomra Fried Áront és Günz Jakabot. A temető teljesen különböző arcát mutatta mindhárom évszakban, bár különös, nemcsak télen, nyáron is fehérlik.

 

Fried Áron (1813–1891) rabbi Hajdúböszörményben született és a 19. Század második felének egyik legmeghatározóbb rabbija volt, aki kisebb időközökben Mezőcsáton, Debrecenben és Hajdúsámsonon működött, de élete nagyobb részét itt, szülővárosában volt rabbi. Először Abaújszántón Löw Elázár rabbi tanítványa volt, később pedig a veje is lett. Pozsonyban a híres Hátám Szófer  jesivájában tanult. Hajdú-Bihar megye főrabbija volt, aki mindenféle újítás éles ellenzője volt, többek között ezért is számos konfliktus alakult ki körülötte. Jelentős műve a Tóra-magyarázatokat tartalmazó Zekán Áron (Munkács, 1888, 1904).

1896-tól Günz Jakab (Jakov Joszef; 1854–1925) lett a rabbi, aki több, haszid színezetű jesivában is megfordult, mint például a máramarosszigetiben. Először Hejőcsabára került rabbinak, ahonnan ide hívták meg. Működése alatt a hitközség újból felvirágzott: a jesivában volt olyan időszak, amikor egyszerre száz bóher is tanult. Munkája Horé Beszámim (Budapest, 1927) címen látta meg a napvilágot.

A hajdúdorogi zsidó temető eléréséhez a Nánási úton kell haladunk. A falu végén balra letérve két lehetőség közül is választhatunk. Bejuthatunk a Újtelep utcán keresztül egy kapun, illetve az Iskolakert utcáról is a vendégházon keresztül. A temetőt és a hozzá tartozó házat az ohelben elhunytak leszármazottainak megbízásából helyiek tartják karban.

 

A település első rabbija 1874-től a híres göncruszkai rabbi egyik fia, Frankel Smuél (1815–1881) lett, aki a híres szanzi (Nowy Sącz, Lengyelország) rebe, Hájim Halberstam (1793–1876) egyik kedvenc tanítványa volt. Kezdetben nem akart semmiféle rabbiállást vállalni, mert tudását nem akarta pénzre váltani, inkább csendes sarkokba elvonulva tanult, végül aztán Komádiban mégis kénytelen volt elvállalni a felkérést. A hagyomány úgy tartja, hogy hajdúdorogi küldötteket is elküldte, mikor felajánlották neki a rabbiszéket, viszont a dorogi zsidók kitartottak: még az óhajtott rabbi mesterének is írtak, hogy hasson oda. A szanzi rebe gratuláló levelet küldött Frankel rabbinak, hogy olyan helyen lehet rabbi, mint Hajdúdorog. Nagy jesivát alapított, kevés szabadidejében pedig megírta híres könyvét, az Imré Sefer (Munkács, 1888) címűt.

A nagynevű rabbi halála után egyik vejét, Citron Zév Wolfot (másképp: Czitron Farkas; 1854–1927) választották meg, akit hasonlóképpen tiszteltek és a környék haszidjai is őt tekintették szellemi vezetőjüknek.

A Nánási úton elhagyva a községet Hajdúnánásra érkezünk, ahol a zsidó temető kulcsát a Toldi utca 25. számban kérhetjük el. A kulcs őrzője útbaigazít a temető felé, ami az ipartelep mögött található. A temető olyannyira „élő”, hogy ottjártunkkor égő mécsesek fogadtak bennünket.

1862-ben a sárospataki rabbi egyik fia, Szófer Jiszráéll Efrájim Fischl (Schreiber Fülöp; 1813–1898) foglalta el a rabbiszéket, akit még életében az Áfszé Erec (Munkács, 1880) című Tóra-magyarázatokat tartalmazó könyve tett ismertté. Hosszú életét kizárólag a Tórának szentelte: a pozsonyi Hátám Szófer egyik utolsó tanítványa volt, kinek útja a jesivából egyenesen Nánásra vezetett, és hiába kapott javadalmazóbb ajánlatokat nagyobb községektől, ő megvetette az anyagi javakat, hiszen valóságos aszkéta volt. A nánási rabbi haszid volt, akit hívei csodarabbinak tartottak, de ő a szélesebb körű szerepléstől elzárkózott, a hozzá érkezőket pedig szerénységből más rabbikhoz küldte.

Hajdúsámsonon szokatlan módon két zsidó temető is van. Az önkormányzatnál kaphatunk térképet és eligazítást is az odataláláshoz. Az első egy domboldalon fekszik, tavasszal könnyen bejutottam, mivel a kerítés meg volt rongálva. Ám néhány hónappal később a kerítést dróttal erősítették a kapuhoz, amihez tanácsos fogót hoznunk magunkkal, ráadásul a területet visszafoglalta az áthatolhatatlan akácos.

A másik temető a község szélén fekszik. Kapuja mindig nyitva, így a helyi fiatalok találkozóhelye.

A sámsoni rabbiszéket 1893 őszén foglalta el Szófer Joszef Cvi (Schreiber; 1860–1929) rabbi, aki az első pesti orthodox főrabbi fia volt. A rabbi szerénysége és nemes jelleme kiviláglik a végakaratából, miszerint kedves szavú, lélekemelő intelmekben kérte elárvult nyáját, hogy maradjanak az általa kikövezett úton és hogy osszák rabbisági kerületét osszák két részre: válasszák le Vámospércset és mind oda, mind Sámsonba egyik-egyik vejét válasszák meg rabbinak.

Itt van eltemetve a híres abaújszántói rabbi, Mattersdorf Jeremiás (1750?–1805 / 5565. áv 4.) is, akit váratlan halála a közelben érte – a sírkőre vésték: „örvendezz Sámson népe, egy szent ember van köztetek”. A szántói rabbi temetése után sokáig a falu lakossága szentül hitte, hogy Sámsont azért kerülik el a ragályos betegségek, mert ő itt fekszik.

Utolsó állomásunk Nyíradony, ami kissé távolesik a bejárt Hajdúság térségtől. Ezúttal nem tudtuk a temető pontos helyét, így a helyiek útbaigazítására voltunk utalva, akiknek sajnos nem sok ismeretük volt a zsidó temető hollétéről. Végül a távolból szúrtunk ki egy ismerős kerítésformát, ugyanis a temető  egy zárt kertek mögötti területen egy dombocskán van, amit a két ház közötti szűk folyósón érünk el. Itt a kaput csupán drótozással zárták le, az ösvény végén lévő számzáras lakatot pedig a “somer” (שומר, héberül: őrző) szó számértéke, azaz a 3642-es számkód nyitja.

A falu első rabbija Schönfeld Joszef Saul (1880–1927) volt, akinek már apja is ezt a hivatást űzte. Tudása és közvetlen személyisége miatt halála után a közösség elhatározta, hogy olyan rabbit választanak, aki a megboldogult lányát veszi feleségül.

Szöveg: Cseh Viktor, Dohi Gabriella

Fotók: Dohi Gabriella

A könyvek autódaféi

1944. június 16-án a Budafoki Első Magyar Kartonlemezgyárban került sor a
Magyarországon kiadott magyar nyelvű könyvek legnagyobb autodaféjára, ekkor kezdték
meg kamerák előtt a „zsidó szerzők” közel félmillió kötetének zúzógépek általi nyilvános
megsemmisítését. Miközben szenvtelen némasággal forogtak a zúzógépek, vidéken már
javában zajlott a zsidóság deportálása.
A hivatalos jelentések szerint, mert fontosak voltak a „lelkesítő” adatok, 120 zsidó
származású magyar és 130 külföldi szerző művét zúzták be. A propagandacéllal lefilmezett
esemény során 447 627 könyvet, 22 teljesen megrakott tehervagon rakományát semmisítették
meg. Kik is kerültek zúzdába? Íme, néhányan a betiltott írók névsorából: Békeffy László,
Füst Milán, Gábor Andor, Kiss József, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Nóti Károly, Bródy
Sándor, Felix Salten, Stephan Zweig, Egon Ervin Kisch.
A könyvek gyilkosa, Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár utóbb így magyarázkodott:
„Harcban álltam… Világnézeti harc volt… És nekem nemcsak az volt a célom, hogy
megsemmisítsek könyveket, hanem az is, hogy helyet csináljak az elnyomott magyar
íróknak.”
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Magyar Könyvkiadó és Könyvterjesztők
Egyesülése, valamint a Magyar Versmondók Egyesülete június 16-án, a 90. Ünnepi
Könyvhéten, a Dunakorzón álló Shakespeare szobor előtt a bezúzott magyar írók, költők
műveinek felolvasásával emlékezett a barbárság diadalára, amelynek soha többé nem szabad
megtörténnie.
Arról azonban már szinte alig tud valaki, hogy 1945-ben az „új világ álmodói” újra
könyveket zúztak be. A „fasiszta”, „nacionalista”, „polgári szemléletű”, „ártalmas” és
„mételyező” könyvek leselejtezése és bezúzása kezdődött ekkor. Az „alaposságra” jellemző,
hogy folyóiratok 20-30 évfolyamát tüntették el, a könyvtárak polcait ekkor a „defasizálás”
jelszavával kezdeték ritkítani. A Fővárosi Könyvtár fiókkönyvtáraiból 38.835 kötetet vontak
ki és semmisítettek meg, csak 1949-ben. A java azonban csak 1950-ben kezdődött, ekkor
indult ugyanis az államilag diktált „feketelistázás”. Indexre került Gárdonyi csaknem minden
regénye, Jókai, Krúdy, Kosztolányi, Tamási Áron, Szabó Pál, Móra Ferenc több műve, egy
irredenta vers miatt Babits (1946-os kiadású) Összes versei és Összes művei, de Grimm meséi
és a Micimackó is. 1 A történelem megismételte önmagát.

1 Forrás: Katsányi Sándor: Indexek, könyvzúzdák, könyvtárosok: Könyvkivonások a Fővárosi Könyvtárban
1945-1950 között, Könyvtári Figyelő, 50 (2004/3), 513-524.p.

A barbárság diadala

Emlékezés az irodalom gyásznapjára

75 évvel ezelőtt, 1944. június 16-án az egykori Budafoki Papírgyárban Kolosváry-Borcsa Mihály belügyi államtitkár, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke kezdte meg a zsidó szerzők könyveinek megsemmisítését. „Hivatalos jelentések szerint a szertartáson 120 zsidó származású magyar és 130 külföldi szerző művét zúzták be. A propagandacéllal lefilmezett esemény során 447 627 könyvet, 22 teljesen megrakott tehervagon rakományát semmisítették meg.

Különösen szomorú, hogy elsőként annak a Kiss Józsefnek a verseskötettét hajították be a zúzdába, aki 1867-ben verssel köszöntötte a zsidókat teljes egyenjogúsággal befogadó magyar hazát.

Erről a gyászos eseményről kívánunk megemlékezni egy irodalmi perfomance keretében, amikor képeken idézzük fel az egykori eseményt és felolvasást tartunk a megsemmisített művekből. Szándékunk szerint az irodalom és a humánum erejét mutatjuk meg a barbárság felett. A gyászos évforduló ebben az évben az Ünnepi Könyvhét zárónapjára esik. Felolvasásukat június 16-án, vasárnap 14 és 17 óra között tarjuk a Dunakorzón, Shakespeare szobránál.

Az egykor nem kívánatos szerzők műveiből a Színművészeti Egyetem és a Magyar Versmondók Egyesülete tagjai, ismert színészek és a helyszínen dedikáló írók, költők olvasnak fel részleteket. Amennyiben Őn is úgy gondolja, hogy hitet kell tennie a humanizmus mellett, jöjjön és olvasson fel egy tetszés szerint kiválasztott részletet bármelyik szerzőtől. Íme, egy rövid részlet a betiltott írók névsorából. Békeffy László, Füst Milán, Gábor Andor, Kiss József, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Nóti Károly, Bródy Sándor, Felix Salten, Stephan Zweig, Egon Ervin Kisch.

Kérjük, ha csatlakozni kíván hozzánk, szándékát a mazsike@gmail.com címen jelezze.

A programot támogatja a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete

 

Sávuot 5779

Az aratástól a Tóra-adásig: Sávuot ünnepe

Cseh Viktor írása

Ebben a polgári évben Sávuot ünnepe május 19-én, szombat este köszönt ránk és május 21. – hétfő estéig tart. A mai zsidó számára Sávuot ünnepe egyenlő a Tóra-adással, amikor jellemzően tejes ételeket fogyasztunk és éjszakába nyúlóan tanulunk az illatos ágakkal és virágokkal díszített zsinagógákban. Viszont, ha utánaolvasunk, hogy Sávuot miképpen jelenik meg a Tórában, akkor meglepve tapasztalhatjuk, hogy a Tóra-adásról, pláne étkezési vagy díszítési szokásokról szó sincs, viszont annál több mezőgazdasági aspektusairól és részletről esik szó.

Az ünnep tórai elnevezései között találjuk: „áceret” vagyis gyülekezés, hiszen ekkor is Jeruzsálembe gyülekeztek a zsidók (Sávuot a három zarándokünnep egyike Peszáh és Szukkot között); továbbá: „Jom hábikurim” vagyis a zsengék vagy új termés napja. „Hág hákácir” azaz az aratás ünnepe, amikor a búzát takarítják be. Az elnevezések közös eleme a (termő)föld és a Szentföld, viszont ha ezt a két komponenst kivennénk az ünnepből, akkor legalábbis itt, a diaszpórában elég nagy bajban lennénk, hogy mit is csináljunk Sávuotkor.

Sávuot mai formáját a rabbinikus irodalomnak és a több évszázados hagyományoknak köszönheti: miként az almafa a virágzását követően az ötvenedik napon hoz gyümölcsöt, úgy a zsidók is a kivonulást követően ötvenedik napon értek néppé, miután megkapták a Tórát. Peszáh második estétől kezdve számoljuk az ómert, hét héten keresztül, mely elvezet minket Sávuothoz, ez a számolás az örömteli várakozást szimbolizálja, hiszen ha valamit nagyon várunk, akkor jellemzően számoljuk is a napokat, sőt az órákat is, ahogy egyre közelebb kerülünk a várva-várt eseményhez: esetünkben az ötvenedik naphoz, a Tóra-adáshoz.

Fontos, bár első olvasatra furcsa, hogy a Tóra-adás a senki földjén, vagyis a sivatagban történt. Joggal kérdezhetjük, hogy az Örökkévaló miért nem a Szentföldön adta a zsidóknak a Tórát? A válasz pedig igen egyszerű: ha az Ígéretföldjén kapták volna őseink a Tant, akkor elképzelhető lett volna, hogy az a törzs, kinek földjén történt az átadás – kérkedett volna azzal, vagy akár kisajátította volna magának. Viszont így, hogy a senki és egyben a mindenki földjén adta az Örökkévaló a Tórát, közkinccsé tette azt, mert mindenkinek egyformán adta. Részesüljünk hát belőle!

A zsinagógáinkat és otthonainkat illatos gallyakkal és virágokkal díszítjük, mellyel többek között arra emlékezünk, hogy amikor megkaptuk a Tórát, akkor a Szináj-hegy kivirágzott a levegő pedig aromás fűszerillattal telt meg. De hagyomány tartja azt is, hogy az Örökkévaló ezen a napon dönt a jövő évi termésről.

Tejes ételeket eszünk (például túrós süteményeket), mert a tejtermékek és elsősorban a tej a frissességet szimbolizálja – ezzel fejezzük ki, hogy a Tóra számunkra ma is „friss”, azaz éltető ereje van, mint a csecsemőnek az anyatej, úgy nekünk, felnőttek a Tóra az életerőnk, abból merítünk energiát – nap, mint nap.

Szokás Sávuotkor virrasztani és az egész éjszakát végigtanulni, ugyanis úgy áll, hogy a zsidók a kinyilatkoztatás előtti éjjel elaludtak, vagyis nem adták meg a következő nap jelentőségét – ezt próbáljuk mi kijavítani tanulással. De van egy olyan hiedelem is, hogy aki nem hunyja le szemét ezen az éjszakán, hanem a Szent Könyvekben búvárkodik, akkor az éjjel folyamán, amikor egy pillanatra megnyílik az ég, a kívánsága teljesülni fog.

Visszatérve a Szináj-hegyére: a hagyomány út tartja, hogy a Szináj volt a legalacsonyabb a világ hegyei közül, de az Örökkévaló mégis azt választotta, nem a magasakat, melyek versengtek azért, hogy „rajtuk” történjen a Tóra-adás. Az Örökkévaló úgy gondolta, hogy ha valaki a Tóra tanításait magáévá akarja tenni, akkor abban meg kell lenni a szerénységnek és az alázatnak egyaránt – kvázi tudni kell alacsonyítania magát.

Igen ám, de akkor miért egy hegyen adta az Örökkévaló a Tant? Nem lett volna jobb egy síkság? A válasz pedig abban mondja, hogy a síkság nem hozható párhuzamba ez az igazi szerénységgel, mert az azt jelentené, hogy nincs is semmi tartásunk. A szerénységnek olyannak kell lennie, mint Mózesé volt: lenni kell bennünk egyfajta büszkeségnek, tudnunk kell, hogy mire vagyunk képesek, de meg kell legyen bennünk az alázat is. A hegy kifejezi a tartást és a büszkeséget, de mivel a Szináj-hegy a legalacsonyabb volt, ezért ott van benne alázat is. Hasonlítsunk hát mi is a Szináj-hegyre és Sávuot éjszakáját (is) töltsük Tóra-tanulással. Hág száméákh, boldog ünnepet kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

(Az alábbi szöveg az egyesület 2018 májusi számában jelent meg.)

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Közhasznúsági jelentése

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 1988-ban alakult a rendszerváltás első zsidó kulturális
társadalmi szervezeteként, amely a kulturális hagyományok megőrzését, a zsidó örökség
ápolását tűzte ki céljául, nem pedig vallási szervezetként definiálja magát. Feladatunknak
érezzük, hogy programjainkkal hidat képezzünk a nem-zsidó és zsidó emberek között.
Párbeszédet kívánunk folytatni a civil társadalom erősítése érdekében a társadalom minél
szélesebb rétegeivel. A rendezvényeink és programjaink iránt érdeklődők egyre növekvő
száma azt mutatja, hogy munkánkra szükség van, számítanak ránk.

Kiadjuk a Szombat folyóiratot évente 10 alkalommal
A Szombat munkatársainak kezdettől fogva céljuk, hogy a zsidók tájékozatlanságát és a
zsidókkal kapcsolatos tájékozatlanságot eloszlassák. Nem csupán arra törekszenek, hogy a
zsidó közösséget bemutassák, de arra is, hogy megmutassák, milyennek látszanak
Magyarország és a nagyvilág egyes eseményei zsidó szemmel. Igyekszik a zsidóság minden
irányzatát bemutatni a zsidó élet fő centrumaitól elszakadt magyarországi zsidó
közösségnek, és nyitott a zsidóság valamennyi irányzata és a zsidóság iránt érdeklődő nemzsidó
közönség számára is. A Szombat folyóirat országosan elérhető: megvásárolható,
megrendelhető, valamint előfizethető.
Beszámoló kiemelkedő programjainkról 2018-ben
Alapszabályunk rögzíti, hogy egyesületünk közhasznú tevékenységet folytat a magyar zsidó
kultúra területén, és ezen túlmenően tevékenységünket a különböző népcsoportok,
kisebbségek és felekezetek közötti párbeszédre is kibővítjük, hogy megismertessük és
megismerjük egymás kultúráját. Az ilyen jellegű programokkal a Mazsike hidat kíván képezni
a különböző érdeklődésű, kulturálisan nyitott emberek között.
Figyelembe véve az 1997. évi CLVI tv. 2. § (1) bek. a. pontját, a 4. § (1) bek. a. pontját,
továbbá 26. § c/5. pontját, tevékenységünk kulturális célú, és a 26. § c/12. pontját, mert
tevékenységünk az emberi és állampolgári jogok védelmének körébe tartozik, amelyek az
1997. évi CLVI tv. 2. § c. pontja alapján közhasznú tevékenységnek minősülnek. (részlet az
Egyesület Alapszabályából; 2 §. 1.)
Egyesületünk gazdag és sokrétű programok egész sorát tudhatja maga mögött a 2018-as
évben. Állandó, tematikus programjaink (könyvbemutatók, zenés-irodalmi, gasztronómiai
estek, lapbemutatók, filmvetítések és színház- és kiállítás-látogatások) folytatódtak,
kiemelkedő közülük a nagy sikerrel futó, Retikül kis színházi est c. programunk, mely az
ismert – vagy kevésbé ismert, de figyelemre méltó – művekből készülő előadásokon egy-egy
regény, novelláskötet rövidített változata hangzik el. Regények olvasva-eljátszva. Az esteken
Takáts Andrea színésznő – aki az estek összeállítója is – magyar és külföldi írók regényeinek
dramatizált változatát adja elő, élőzenei kísérettel. Az estek zenei kísérői olyan nagyszerű
zenészek lesznek, mint Darvas Ferenc, Kardos Dániel, Vázsonyi János vagy Yengibarian David.
Továbbá minden alkalommal más, hangulatában a szöveg világához illő vetített álló- és
mozgóképek kísérik az estet, vezetik a nézőt beljebb és mélyebbre a történetekben,
melyeknek segítségével szinte egy „élő mozi” varázslatát is megteremtjük a közönség
számára. Olyan különleges, összetett előadás jön így létre, amely stílusában egyedülálló és
nem sorolható be az ismert műfaji határok közé. Rendhagyó estet ünnepeltünk amikor
Radnóti emlékére egy irodalmi utazásnak adtunk estet, az esemény teltházas volt.
A sorozatot 2019-ben is folytatjuk.
Városnéző séták a zsidó örökség nyomában: ez a sorozatunk hosszú évek óta folyik nagyon
nagy sikerrel (márciustól-novemberig havonta 3 vasárnap délutánonként) idegenvezető
kalauzolásával felkutatjuk az egykori zsidónegyed, Belső-Erzsébetváros zsidó
nevezetességeit, illetve olyan egyéb kerületeket járunk végig, ahol a zsidó múlt nyomai,
épített örökségei fellelhető. Sétákat szerveztünk és folyamatosan szervezünk a Terézvárosba,
Erzsébetvárosba, Józsefvárosba és az Újlipótvárosba, továbbá a „Híres zsidó síremlékek
nyomában” a Kozma utcai; Új sétákat indítottunk a Városmajorban, megmutattuk a Mikvét.
Idén új sétákat szerveztünk a Petőfi Irodalmi Múzeum bevonásával, továbbá elővettük
Molnár Ferenc, Kertész Imre regényeit és helyszíneit. A női szemmel a zsidó negyedben c.
nagysiker sétánkat idén májusig már 8 alkalommal teltházzal tartottuk. 2018-ban is részt
vettünk a Dunapest Fesztiválon, ahol 8 sétával vettünk részt, ebből 4 hajós sétát tartottunk
ingyenesen.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál sétáit a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület bonyolította le.
Megrendeztük az első SÉTAFESZTIVÁLT, ahol 27 szervezettel együtt mutattuk be a főváros
nevezetességeit. Az eseményen közel 1000 fő vett részt.
Újra indult a Füst Milán Páholy. Beszélgetünk közéletről, költészetről, nőkről és irodalomról.
Az estet Winkler Nóra vezeti. Vendégeink voltak: Konrád György, Szántó T. Gábor, Mácsai
Pál, Ungár Anikó, Fűszeres Eszter, Réz Anna és sokan mások.
Idén is folytattuk a botlatókővek lerakását. A decentrális emlékművet a holokauszt áldozatok
emlékére készítette az azt megálmodó művész, mert a kövek megállítják és emlékezésre,
elgondolkodásra késztetik a „beléjük botlókat”. 3 év alatt már 200 követ raktunk le, amit a
2019-es évben is folytatni kívánunk.
A Nyár végén idén is részt vettünk az immár hagyományosnak tekinthető
Pozsonyi Piknik elnevezésű programon, ahol könyvekkel, kiadványokkal és hajós
kirándulással vettünk részt. Az eseményen több száz résztvevő vett részt és találkozott
egyesületünk munkájával illetve.
Idén is folytattuk a botlatókővek lerakását. A decentrális emlékművet a holokauszt áldozatok
emlékére készítette az azt megálmodó művész, mert a kövek megállítják és emlékezésre,
elgondolkodásra késztetik a „beléjük botlókat”. 4 év alatt már 280 követ raktunk le, amit a
2019-as évben is folytatni kívánunk. Idén Radnóti Miklósnak is raktunk le botlatókövet.
Az Üres padok c. projektünket, a diákok által végzett kutatómunka keretében fény derül
arra, hogy az iskola megszokott falai között olyanok is jártak, akiket származásuk miatt öltek
meg, Így nem egy név- és arctalan tömegről van szó, hanem egyes emberekről, akiknek neve,
arca, élettörténete, álmai, céljai voltak, a tanulók egy újszerű megvilágításban találkozhatnak
nem csak a történelemmel, ezen belül is a 20. századi történelem egyik sötét korszakával, de
a kritikus gondolkodást is megtanulhatják. Idén Hanuka ünnepét tartottuk meg együtt a
pannohalmi bencés diákokkal. Júniusban megrendeztük az ÜRES PADOK KONFERENCIÁT,
ahol többek között résztvevő diákok és az őket vezető pedagógusok tartottak előadást a
programról.
ASF tábor: Az alapítvány az evangélikus egyház keretei között jött létre. Alapítóit a német
nemzetiszocializmus bűntetteivel és hatástörténetével való szembenézés motiválta.
Programjaikkal a németek háborús bűneiből próbálnak jóvátenni annyit, amennyit ma, a
háború után több mint hetven évvel még lehetséges.
Magyarországi nyári táborukat Magyar Zsidó Kulturális Egyesület aktív együttműködésével
szervezték 2 éve nyáron először. Július 21-én mintegy 15 fiatal érkezett főként
Németországból, de voltak ukrán, görög, és belga résztvevők is. A program részeként
nemcsak a Kozma utcai zsidó temetőben végeztek önkéntes munkát, hanem megismerték a
várost és zsidó örökségét, találkoztak zsidó és evangélikus közösségekkel, és Holokauszt
túlélőkkel. A szabadprogram mellett még különböző foglalkozásokra is jutott
idő.
2018-ban az állandó programok mellett egy balatonfüredi innovációs egyedi kiállítás
megnyitása is megtörtént óriási sikerrel.
Két új könyvvel egészítettük ki biciklis sorozatunkat, ezúttal Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét
és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét jártuk körül.
Évvégén került megrendezésre a hagyományosnak számító díjátadó, Hanuka ünnepén, A
Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) tegnap a budapesti Olasz Kultúrintézetben adta
át idei díjait. Az egyesület egyben megalakulásának 30. évfordulóját is megünnepelte. A
díjátadó helyszíneként szolgáló épület homlokzatán a Mazsike egy emléktáblát helyezett el.
A Mazsike hanukai eseményén ebben az évben is átadta díjait. Életmű-díjat kapott Benedek
István Gábor író. A Magyar Zsidó Kultúráért díjat vehetett át a Gólem Színház, illetve Győri
Márton festőművész. A Várhegyi György – Magyar Oktatásért díjat idén Ungvári Tamás író
kapta. A Brüll Alfréd díj – a Magyar Zsidó Sportért díjat pedig Keleti Ágnesnek osztotta ki az
egyesület, a Magyar Zsidó Kultúráért Mecénása díjjal pedig Eppel Jánost, a Porsche Hungária
igazgatóját tüntették ki. Az est hangulatáért a Muzsikás együttes Bob Cohennel, és
Snétberger Ferenc gondoskodott.
A MAZSIKE Kulturális Kártyával továbbra is számos előnyhöz juttatjuk tagjainkat például
kulturális és gasztronómiai kedvezmény kapcsolódunk.
Határtalan kirándulás c. projektünk keretében 2019-ben Görögország zsidó emlékeit
fedezzük fel.
A tavalyi évben egyesületünk közel 120 élő programmal gazdagította a magyar-zsidó
kulturális életet, amelyekre több mint 7000-10000 érdeklődő látogatott el. Honlapunk
látogatottsága eléri a 60.000 főt, Facebook oldalunknak mintegy 5.700 látogatója van. Ez a
munka büszkeség és felelősség forrása is egyszerre. A politikai, gazdasági változások
közepette most még nagyobb szükség van egy sokszínű, befogadó, a magyar zsidó identitást
megmutató és megtartani tudó kulturális szervezetre.
MÉRLEG, EREDMÉNY, KIMUTATÁS
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület mérleg főösszege az előző évi 16.977.000 forintról
18.563.000 Ft-ra nőtt.
Tárgyi eszközt 2018-ban nem szereztünk be.
A tárgyi eszközeink év végi nettó állománya 2.093 ezer Ft, értékcsökkenést 2018-ban nem
számoltunk el.
A forrásoldalon – evvel párhuzamosan – a saját tőke állomány 15.024.000 forintról
15.703.000 forintra nőtt.
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület eredménye 679.000 forint lett, ezen belül az
alaptevékenység 723.000 forint veszteséggel, a lapkiadói tevékenység pedig 1.402.000 Ft
nyereséggel zárt.
A Szombat című folyóirat kiadásával kapcsolatos költségeket, az ár- és egyéb bevételek teljes
mértékben fedezték.
A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásaiból 105.322 forint folyt be számlánkra.
Ezen összeg, teljes egészében a tárgyévi felajánlásoknak köszönhető.
A mérlegben szereplő támogatásokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
Az Egyesület által 2018-ban elért bevételek és kapott támogatások
Szombat folyóirat bevételei
Összeg
2018.01.08 OTP5 Bakonyi András 4 050,00
2018.02.14 OTP28 Mazsök Elnöki keret 150 000,00
2018.03.01 OTP37 Szombat Alapítvány támogatás 670 000,00
2018.03.09 OTP41 Magyarországi Zsidó Szociális Alap 95 250,00
2018.04.23 OTP57 Szombat Alapítvány 600 000,00
2018.05.18 OTP64 Szombat Alapítvány 1 000 000,00
2018.06.04 OTPE7 Eur 750,00 Ist. for Jewish Policy 236 798,00
2018.07.12 OTP89 NKA-4858 2 700 000,00
2018.07.12 OTP89 NKA-4857 1 400 000,00
2018.07.12 OTP89 NKA-4856 300 000,00
2018.07.12 OTP89 NKA-4852 1 860 000,00
2018.09.02 OTP117 NKA 449101 2 700 000,00
2018.11.08 OTP142 Szombat Alapítvány 3 000 000,00
2018.11.27 OTP153 Fekete László 4 000,00
2018.12.19 OTP170 Miniszterelnökség LTK-400 2 500 000,00
Kamatok 5 982,00
Lapeladás 4 022 530,00
Egyéb –
Szombat mindösszesen: 21 248 610,00
Az Egyesület alaptevékenységének
bevételei
2018.01.19 OTP11 Magyar Rádió 17-0330 500 000,00
2018.02.01 OTP16 CME Hungary Kft. –
2018.02.08 OTP19 Mazsök P-81-II/2016 689 973,00
2018.02.08 OTP19 Mazsök P-96-II/2017 400 000,00
2018.02.12 OTP20 Molnár Péter 3 000,00
2018.02.15 OTP22 CME Hungary Kft. –
2018.02.19 OTP24 VárkonyiJulianna Dr. 10 000,00
2018.02.22 OTP27 Budapest VII. PH 350 000,00
2018.02.23 OTP28 Magyar Testgyakorlók Köre 150 000,00
2018.03.01 OTP34 Molnár Péter 3 000,00
2018.03.28 OTP40 Mazsök szervezeti támogatás 2 500 000,00
2018.03.29 OTP41 Mazsök elnöki keret 160 000,00
2018.04.03 P-4037 Halász Iván adomány 500 000,00
2018.04.01 OTP46 Molnár Péter támogatás 3 000,00
2018.04.18 OTP50 EMMI-2245 7 000 000,00
2018.04.21 OTP53 ME visszafizetés – 4 000 000,00
2018.04.25 OTP54 Magyar Rádió Alapítvány visszautalás – 500 000,00
2018.04.27 OTP56 Honvéd Kulturális Egyesület 500 000,00
2018.04.27 OTP56 Mazsök projekt támogatás 400 000,00
2018.05.01 OTP62 Molnár Péter 3 000,00
2018.06.01 OTP72 Bojár Gábor adomány 1 000 000,00
2018.06.04 OTP73 Mazsihisz – Üres padok 1 000 000,00
2018.06.11 OTP78 Molnár Péter 3 000,00
2018.06.21 OTP83 EMMI 12338-6 1 200 000,00
2018.07.03 OTP87 Mazsök P-070-II projekt 500 000,00
2018.07.09 OTP89 Budapest VII. Erzsébetváros 3 500 000,00
2018.07.01 OTP90 Molnár Péter 3 000,00
2018.07.18 OTP93 Budafok-Tétény XXII. kerület 200 000,00
2018.07.23 OTP94 EMMI-4373 300 000,00
2018.07.23 OTP94 EMMI-4372 3 000 000,00
2018.08.01 OTP102 Molnár Péter 3 000,00
2018.09.05 OTP113 Mazsök P-69 300 000,00
2018.09.01 OTP114 Molnár Péter 3 000,00
2018.09.02 OTP118 Budapest XIII. kerület 100 000,00
2018.09.25 V9 Szja 1% 105 322,00
2018.09.28 OTP123 Communitas Ingatlanhasznosító Kft. 1 000 000,00
2018.10.01 OTP129 Molnár Péter 3 000,00
2018.10.18 OTP134 Szentendre Város 150 000,00
2018.10.03 OTP137 Mazsök E-009/2017 3 500 000,00
2018.11.01 OTP141 Molnár Péter 3 000,00
2018.11.29 OTP150 Mazsök – Emancipációs projekt 3 177 209,00
2018.11.29 OTP150 Mazsök – Emancipációs projekt 2 800 000,00
2018.12.01 P-4565 Adományok 15 000,00
2018.12.14 OTP158 EMMI 38231 Az együtt.. 1 800 000,00
2018.12.17 P-4601 Maros Judit adomány 20 000,00
2018.12.02 OTP159 KKM 44177 3 000 000,00
2018.12.02 OTP159 KKM 44304 500 000,00
2018.12.28 OTP162 Dános Judit Katalin 50 000,00
Kamatok 5,00
Kapott kötbérek
Tagdíjak 493 000,00
Közhasznú bevételek 5 164 839,00
Egyesület mindösszesen: 41 565 348,00
A munkabérek, megbízási díjak bruttó összege 22.8901.677 Forint, a közterhek, járulékok és
egyéb személyi jellegű kiadások főösszege pedig 6662.582 Forint volt. Ezen belül az
Egyesület alaptevékenységében foglalkoztatottak bruttó munkabére 15.677.675 Forint, míg
a Szombat folyóirat kiadásával kapcsolatos munkabérek bruttó összege 7.213.002 Forint
volt.
A pályázati pénzekkel határidőre a kiírásnak megfelelően beszámoltunk, illetve pénzügyileg
elszámoltunk.

MEGHÍVÓ: Rodolfo-kiállítás, megnyitó