Botlatókő Szerb Antalnak

Bátrak és leleményesek voltak…

A vészkorszak, a holokauszt magyar áldozatainak szinte felfoghatatlanul nagy száma: a deportáltak, a munkaszolgálatba „besorozottak”, a Dunába lőtt áldozatok tömegéhez képest is figyelemre méltó, hogy hányan köszönhették életüket a cionista ellenállási mozgalom hőseinek.

A zsidó ellenállás történetét dolgozta fel, eddig jószerével ismeretlen dokumentumok alapján Dr. Róbert Péter
történész. „Bátrak és leleményesek…” címmel megjelent könyvéről beszélget a szerzővel 2020. január 16-án, csütörtökön délután 5 órakor az Izraeli Kulturális Intézetben (Budapest, VI. Paulay Ede u. 1.) Szarka Lajos történész és Prof. Dr. Szita Szabolcs a kötet előszavának írója. A rendezvény egyben a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyarországi Cionista Szövetség közös megemlékezése a budapesti gettó felszabadításáról.

A rendezény ingyenes, de kérjük, hogy részvételi szándékáét jelezze a mazsike@gmail.com, illetve a magyarorszagicionista@gmail.com e-mail címeken.

Hanuka az eltemetett zsinagógánál

Budai Aurél építész 2008-től egészen haláláig küzdött azért, hogy a Budai Várban, a Táncsics Mihály u. 23. sz. alatt eltemetett zsinagóga feltárásra és bemutatásra kerüljön. Kezdeményezését elsőként karolta fel a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Schulhof Alapítvány.

Eddig annyit sikerült elérni, hogy 2016. szeptemberében emléktábla került a középkori zsinagóga helyén, a Babits sétány kőkerítésére. Buda középkori zsidó közösségének emléke és a zsinagóga feltárásának reménye méltó hely és alkalom a hanukai gyertyagyújtásra.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Budai Polgárok Társasága és a Gláser Jakab Emlékalapítvány örömmel csatlakozik a MAZSIHISZ és a Budavári Önkormányzat közös hanukai gyertyagyújtásához 2019. december 23-án este 6 órakor az I. kerületi Babits Mihály sétányon.

Mindenkit szeretettel várunk a Fény Ünnepén, aki velünk együtt fontosnak tartja, hogy együtt emlékezzünk az egykor virágzó budai zsidó közösségre.

 

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület,

Budai Polgárok Társasága,

Gláser Jakab Emlékalapítvány,

az „Ássuk ki!” Mozgalom alapítói

Botlatókövet kap a mártír Petschauer Attila

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) szervezésében és több más együttműködő szervezet közreműködésével botlatókövet helyeznek el az olimpiai kardvívó bajnok, Petschauer Attila (1904-1943) emlékére a budapesti Attila út 65/C számú ház előtt december 13-án, pénteken délután 2 órától.

 

Petschauer Attila nem csak olimpiai bajnok volt, de társasági híresség és „celeb” is a harmincas években, tökéletes, jobb körökben forgó sportújságíró és színikritikus, a megtestesült magyar középosztály. De azért ugyanúgy ki kellett mennie az ukrán frontra elpusztulni, mint a többieknek, hiszen végső soron – olimpiai arany ide vagy oda – mégiscsak egy zsidó volt csak, semmi több – írtuk róla e hasábokon a születésnapja alkalmából.

Petschauer Fülöp kereskedő és Weisz Júlia Ilona gyermekeként született a Király utca 36. szám alatti Hild házban. Az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpiai bajnok kardcsapat tagja volt. Egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt. Az Európa-bajnokságokon 1930-ban Liège-ben és 1931-ben Bécsben csapatbajnok volt, egyéniben 1926-ban Budapesten és 1930-ban Liège-ben második, 1925-ben Oostendében, 1929-ben Nápolyban és 1931-ben Bécsben harmadik volt. A versenyzés befejezését követően újságíróként tevékenykedett Az Est lapoknál.

Senkit nem fogadott be, ünnepelt inkább Magyarország, mint őt: ezért is példázzák olyan sokan az ő sorsával a kitaszíttatás fájdalmát, amely látszólag hirtelen és sok százezer ember számára végérvényes és visszavonhatatlan. Hiába járt volna neki elvileg mentesség, mégis behívták munkaszolgálatra, nem „mentették fel” zsidó származásának bűne alól. Ott végezte ő is, ahol annyian mások: valahol Oroszországban. A híres, Szabó István által is megörökített szóbeszéd szerint a szadista keret felkergette egy fára szegényt meztelenül és hideg vízzel locsolták, amíg meg nem fagyott. Ez, a konkrét eset valószínűleg legenda csak, a halál és az odáig vezető, szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli út viszont kétségbevonhatatlanul igaz és példaszerű.

Másfél évtized sem telt el azóta, hogy egy ország ünnepelte, amikor már halott volt. Alig múlt 38 éves, amikor meghalt. Gyalázatosan rövid életének története a magyarrá válás reménytelen reményének szimbólumává vált.

Cikk: innen

 

 

Jób lázadása – Újranézve

A digitálisan restaurált változat díszbemutatója az Urániában 2019. december 12. 17:30

Az első 20 regisztrálónak ingyen jegyet biztosítunk! Regisztráció: mazsike@gmail.com

A Magyar Nemzeti Filmalap-Filmarchívum bemutatja Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Oscar-díjra jelölt alkotásának teljeskörűen felújított változatát első alkalommal mozivásznon. A vetítésre az Uránia Nemzeti Filmszínházban december 12-én 17:30 órakor kerül sor, az alkotók, Kabay Barna rendező, Petényi Katalin forgatókönyvíró, Szabó Gábor operatőr részvételével. A film 4K felbontású, teljeskörű restaurálása a Filmalap hosszútávú filmfelújítási programjának keretében valósult meg 2019-ben.

A vetítés előtt Kelemen Barnabás (hegedű) és Kokas Dóra (cselló) adnak rövid koncertet.

A filmet követően Várszegi Asztrik, emeritus pannonhalmi főapát, Darvas István főrabbi, Kabay Barna filmrendező, Petényi Katalin forgatókönyvíró és Szabó Gábor operatőr beszélget. Moderátor: Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézetének igazgatója.

Mindenkit szeretettel várunk!

75 éve

75 éve, 1944. november 28-án indultak el a mára lerombolt, “Sorsok házává” alakított Józsefvárosi Pályaudvarról azok a deportáló vonatok, melyek a csendőrség közreműködésével  az ún. védett munkaszolgálatos századokat szállították el Budapestről.

Ezeken a szerelvényeken  a tömegben – német érdekből – a magyar kultúra, a művészeti élet, az irodalom számos kiválóságát hurcolták el. A következő fagyos téli hónapokban a magyar-német határ mentén erődítési kényszermunkát végeztek. A brutális bánásmód következtében Ágfalva, Kópháza,Hidegség, Nagycenk,  Kőszeg,  Búcsú, Körmend  határában  százával hullottak az enyészetbe,.

Az áldozatok között volt Szerb Antal író, Székely Tibor író, Halász Gábor esszéíró,  Sárközi György, a Válasz szerkesztője, Ivor Dénes újságíró, Gosztonyi Lajos újságíró, Komlós Jenő újságíró, Tamássi György a hazai tudományos irodalom nagy ígérete, Nagy György színész,

Ney Dávid operaénekes és mások. Az SS a Hidegség melletti Ilona majorban 1286 zsidó munkaszolgálatost gyilkolt le.

 

(Fotó: Fortepan, képszám: 5302)

 

Füst Milán Páholy – Szupersztárok vakufényben

Keleti Éva életműve és a XX. századi magyar zsidó fotográfia lehetőségei, stratégiái és világformáló hatása

A Füst Milán Páholy decemberi estjéhez a 2B Galériát választottuk helyszínnek, mert a kerekasztal témája a múlt századi, zsidó származású fotósok köre; karrierek, stratégiák, lehetőségek – Keleti Éva fotóslegenda, Szarka Klára kurátor és Kincses Károly fotótörténész lesznek Winkler Nóra beszélgetőtársai. Évának pár nappal később nyílik életműkiállítása a Műcsarnokban, biztosan mesél személyes élményekről és híres alanyokról is, mellette pedig a közegről és a korszak kihívásairól kapunk összefoglalást. Például arról az anyagról, amiben ülünk majd, a szegedi születésű, Párizsban, majd a Bauhausban tanult, erős Moholy Nagy hatásokat is mutató, kísérletező Kárász Judit sokáig ismeretlen életművéből.

 

Az érdeklődők számára beszélgetés előtt (17 órától) Szabó Magdolna, a Kárász Judit kiállítás kurátora tart tárlatvezetést. Belépés a tárlatvezetésre ingyenes!

Helyszín: 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.), ahol Kárász Judit magyar fotóművész kiállítása tekinthető jelenleg meg
Időpont: 2019. december 5. csütörtök 18 óra
Jegyár: 1200 Ft, Mazsike kártyával 900 Ft
Regisztráció: mazsike@gmail.com

Meghívó gettó-megemlékezésre

Meghívó

Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt, hozzátartozóit és barátait, hogy közösen emlékezzünk meg a

75 éve felállított pesti gettó

áldozatairól, a megalázott, megkínzott embertársaink szenvedéseiről. Erzsébetváros önkormányzata örökre megőrzi emléküket.

Ezért hívjuk Önt, hozzátartozóit és barátait is, hogy legyenek velünk, és a gettólakók emlékével a

2019. november 28-án, csütörtökön,

17:00 órakor a Klauzál téren

tartandó csendes megemlékezésen.

 

Imát mond: Kardos Péter főrabbi

Beszédet mond: Niedermüller Péter Erzsébetváros polgármestere.

  1. november 29-én ide parancsolta a budapesti csillagos házakba zsúfolt zsidóságot Vajna Gábor belügyminiszter rendelete (8935/1944). Az ide érkező ezrek a Klauzál téren estek át a nyilasok újabb rablásán, és itt lépték át az 51 napig tartó pokol küszöbét, amelyből a felszabadulás 1945. január 18-án érkezett el.

Miközben Európa már a világháború végét remélte, Magyarország ekkor kezdte meg újabb háborúját a magyar zsidók ezrei ellen: gyerekek, nők, aggok ellenében. Szívünkben szégyen, lelkünkben felháborodás, hogy az itt – és ezer helyütt az országban – elkövetett gaztetteket magyarok tették magyar honfitársaikkal; fegyveres férfiak a fegyvertelen, kiszolgáltatott, éhező, ereje végére ért üldözöttekkel.

Budapest, 2019. november 22.

Niedermüller Péter

Erzsébetváros polgármestere

   Elment Karinthy Márton

Szabálytalan, de rendkívül következetes színházi pályát járt be. Negyvenhat évvel ezelőtt, 1973-ben vette át rendező diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Annak, hogy ezt követően hol, mikor, melyik színház társulatánál volt és meddig, könnyen utánanézhet bárki. Ugyanis nem ez a fontos, hanem az, hogy kezdettől valami mást, valami önállót, sajátot szeretett volna. Részt vett a Reflektor Színpad, a Játékszín, a Gorsiumi Nyári Játékok alapításában.

Nem csupán az érdekelte, hogy mi folyik a színház „hivatásos” térfelén, rendszeresen átrándult az „amatőrökhöz” is. A tapasztalatok birtokában úgy dönt, sorsát saját kezébe veszi, és 1982-ben megalapítja az ország első magánszínházát, a Hököm Színpadot, amellyel lyukat üt a szocialista színházi struktúrán. Ekkor még az elődökhöz hasonló vándor életmódot folytatnak. Kezdetben hol itt, hol ott ütnek tanyát, legtovább a Gutenberg Művelődési Otthonban dolgoznak.

A rendszerváltás előtt egy évvel, 1988-ban miután megkapja az újbudai volt Haladás mozi épületét, a színház nevét Karinthy Színházra változtatja, így végre és végleg megtelepednek, miközben Újbudának, sőt Budának is újra saját, folyamatosan játszó kőszínháza lett. A célkitűzés kezdettől egy színvonalas, polgári szórakoztató színház létrehozása volt. Képtelenség felsorolni mindazokat, akik e kicsiny színházban rendeztek és játszottak, de ott van a magyar színházi világ színe-java.

Az apró teátrum az elmúlt 38 évben magyar szerzők munkáinak egész sorát mutatta be, miközben műsoron tartotta a világ dármairodalmának legjelentősebb szerzőit is.

Karinthy Márton egyetlen dolgot imádott egész életében mániákusan, és ez a színház. Megszállott volt. Hogyan nevezhetnék másképpen egy olyan embert, aki a saját kezével, a saját pénzével, erejével és tudásával rakja össze, tartja fenn és viszi előre színházát, ami szőröstül-bőröstül az övé volt, a sajátja. A Bartók Béla út 130. volt az otthona. Nemcsak a színházat szerette, imádta, körülrajongta mindazokat, akik megfordultak nála. A Bartók Béla úton nem volt ordítás, remegés és riadt tekintetek. Mindenki tudta a dolgát és tette is. Most, hogy immár nincs velünk, ott maradt a Bartók Béla úton. Ott van a falakban, a zsöllyékben, a színpad deszkáiban. Mindörökre.

 

(a kép forrása: 444.hu)